„Azt ajánlom, hogy rendesen szeressé engem” – A vágy Alföldi Róbert rendezésében

A Radnóti Tesla Laborban Franz Xaver Kroetz A vágy című darabját Alföldi Róbert rendezésében láthatjuk december 21-től.

Alföldi Róbert a Radnóti Tesla Labor, új játszó terét bemutató októberi sajtótájékoztatóján beszélt legújabb a rendezéséről, melyen jelen voltak: Kováts Adél igazgatónő, Szilágy Bálint, Schwechtje Mihály, valamint a NARRATÍVA alapítói, Kovács D. Dániel, Szenteczki Zita, Pass Andrea és Hegymegi Máté rendezők.

Alföldi Róbert a Tesla Laborról, a Radnótiról és A vágy című darabról:

„Végtelenül büszke vagyok arra, hogy egy ilyen karéjban ülhetek. Az idősödő ember attól fél, hogy annyira begyöpösödik, hogy ugyanazt fogják rá, mondani, mint amit ő mondott korábban az idősebb kollégákra. Nekem az is szimbolikus, hogy ezekkel a hölgyekkel és urakkal lehetek itt egy karéjban, úgy hogy van némi remény saját magam iránt…

Nagyon örülök, hogy újra a Radnótiban dolgozhatom, mert azt merem mondani, hogy teljesen otthon vagyok itt, amit nagyon köszönök mindenkinek. Azt, hogy minden pillanatban otthon érezhetem magam a Radnótiban, és most itt a Tesla Laborban. Nagyon érdekes, hogy a Tesla Labor színpada négyszer akkora, mint a Radnótié. Ben Hur jellegű előadásokat lehet itt csinálni a Radnótihoz képest, ahol tényleg sokszor azzal küzdünk, hogy hol jöjjön be két ember a színpadra, ha már kettő bent van. Főleg most, hogy még kisebb a színpad. Az mindig jó és különösen szeretem azt, ha lehet játszani a térrel. Itt a vojaőr hozzáállás, a kukucskálós nézőpont megszűnik. Egyre inkább ezt keressük a színházban. A fiatalok különösen bátran mernek mindenhol színházat csinálni. Ilyen idős korban az ember már egy színházszerű nagyobb térbe mer menni. Nagyon jó az, hogy másféle gondolkodást enged meg ez a tér, illetve felszabadít sok minden alól, ahhoz képest, hogy az ember egy nagyon klasszikus színházi térben dolgozik.

Azon gondolkodtam – és most nagyon szégyellem magam -, hogy nem tudom pontosan, mikor írta Kroetz A vágyat. Az a gyanúm, hogy a 80-as évek végén. Ismerős lehet a színdarab, mert Ascher Tamás rendezte meg kb. 15-20 éve a Thália Stúdiójában, és egy elég jól menő, jó hírű előadás volt. Bízom benne, hogy a miénk is ilyen lesz. Ez egy négyszereplős szerelmi történet, amelyet Schneider Zoltán, Kováts Adél, Vilmányi Benett és vendégként Bata Éva játssza. Négy napja próbálunk, nagyon jól érezzük magunkat. Remélem, hogy ez így is fog maradni. Miről szól a színdarab? Ezt talán nem mondanám el, nem lövöm le a poént. Megpróbálok finoman, de nagyon pontosan fogalmazni. Ez a színdarab talán azt mutatja be, hogy hogyan, és miként keverjük össze elkeseredésünkben, magányunkban, elhagyatottságunkban és szeretethiányunkban az ösztönt, a szexualitást, az intimitást a szerelemmel, az összetartozással. A szerző nem beszél mellé, sem verbálisan, sem akció tekintetében, tehát lehet majd mindenféle dolgokat hallani… Azon kívül is vannak még benne dolgok… Annyi mentségem van, hogy nem én találtam ki, mert ez van megírva. Teljesen szöveg és szerző hűen fogom az adott színdarabot megrendezni. A barátaimmal próbálok és ez nagyon jó. A témából adódóan – és egyébként is – karácsonyi ajándékként szeretnénk majd a nézőknek december 21-én átnyújtani az előadást.”

Alföldi Róbert az alábbiakkal ajánlja még A vágy című előadást:

„Heiner Müller, Martin Sperr vagy Fassbinder „lényeire” emlékeztetnek A vágy szereplői. Amikor lényeket mondok, egy olyan sűrítésre gondolok, ami egy sajátos életszakasz, társadalmi helyzet mutatója, amelyben vizsgálhatóvá válik az emberi minőség. Egy egészen hétköznapi történetben olyan általunk nap mint nap használt fogalmakról, mint az összetartozás, a szeretet vagy a párkapcsolat, az derül ki, hogy lépten-nyomon összekeverjük ezeket az ösztönökkel, a vággyal, a pőre szexussal, mert képtelenek vagyunk egymás felé fordulni, és elcsesszük a kapcsolatainkat. Persze igyekszem óvatosan beszélni ezekről a fogalmakról.” 

A Radnóti Színház ajánlója:

Mi a normalitás? A túltengő szexualitását gyógyszerekkel kordában tartani kényszerülő Fritz látszólag minden, csak nem normális. Legalábbis ezt vallja Ottó, aki otthonába és vállalkozásába is befogadja sógorát, a börtönből frissen szabadult fiút. Bár Fritz nem csinál semmit, a bűnös szenvedély szellője a családi kertészetet üzemeltető Ottót, és a fiatal kertésznőt, Mitzit is egyre jobban meglegyinti. Mennyit ér egy házasság? Mit ad számunkra az összetartozás? Hol kezdődik bennünk az ember, és hol ér véget az állat? Mi a szerelem? Mi a vágy? Hogyan keveredtek így össze a fogalmaink?

Ahogy Molnár Gál Péter írja, „Kroetz a kiürültség és a jóléti lepusztultság diagnosztája.” 1994-es, Volksstückként, azaz népszínműként jegyzett drámája egy temetői kertészetben játszódik, élet és halál, burjánzás és pusztulás határmezsgyéjén. Hősei hétköznapi, középosztálybeli, boldogulásukért dolgozó emberek: egy középkorú házaspár és fiatal alkalmazottjuk, akiknek, látszólag jelentéktelen, egyhangú életükben, egy börtönviselt fiatalember érkeztének következtében előtörnek addig felszín alatt fortyogó elfojtásaik. A négy szerep kibontakozása, az abszurditással körüllengett hétköznapi szituációk, a darab groteszkbe hajló humora kíméletlen őszinteséggel tárja föl társas életünk kapcsolati kríziseit.

Az 1946-os születésű Franz Xaver Kroetz a hetvenes évek német drámairodalmának egyik legizgalmasabb, elismert szerzője. Közel hetven színpadi művet és hangjátékot jegyző munkássága mellett a Kir Royal című német sorozat színészeként vált ismertté. Magyar nyelven többek között A Fészek, Meierék, Felső-Ausztria és Kívánsághangverseny című színdarabjait láthatta már a közönség, A vágy című drámájának Ascher Tamás rendezte húsz évvel ezelőtti bemutatója pedig számos díjat elnyerve igazolta nem csak az alkotók, hanem a műben rejlő lehetőségek kivételességét. A Radnóti Színház felkérésére a drámából Totth Benedek író és Perczel Enikő dramaturg készítettek új fordítást, az előadást Alföldi Róbert rendezi. Díszlet és jelmez: Kálmán Eszter.