John 
Már első látásra megmondható, hogy a frissen mozikba került Balerina (Ballerina, 2016) a jól ismert alapanyagokból dolgozik: az kissé ügyetlen, ám kedves, ambíciózus és nagy álmokat megélni vágyó fiatal – ez esetben lány – társával nekivág a világnak, hogy megvalósítsa az álmát. Olyan reménytelenül sokszor láttam már ezt az alapkoncepciót ((Herkules, 1997; Anassztázia (Anastasia 1997); Zootropolis (Zootopia, 2016)) és üzenetet, hogy csupán egyetlen kérdést tudok feltenni vele kapcsolatban: mi teszi különlegessé a Balerinát?
A főszereplő egy árva lány, aki vörös hajával, kelekótya, ám vidám természetével kilóg minden közegből – eddig minden megegyezik az Anne a Zöld Orombóllal (Anne of Green Gambles, 1985). Az sem éppen új, hogy a nagy álom a fővárosban teljesedhet be, ahová kalandos utazás során jutnak el. Szintén nem meglepő, hogy a főszereplő elé több akadály gördül, mint bárki más elé. A főellenségnek tűnő, ám a szíve mélyén jó karakter és a mellette álló valódi főgonosz sem ismeretlen. Gyerekeknek készült animációs film lévén ráadásul nem várható más, csak egy boldog és meseszerű végkifejlet. A jól ismert forgatókönyvön tehát a film szinte semmi lényegeset nem változtatott. Ám mint tudjuk, az ördög sokszor a részletekben rejlik. Éppen ezért kíváncsian vártam, mivel próbálták feldobni az írók a kis vörös lány meséjét.
Sajnos a karakterek terén kevés újat hoztak. A főgonoszt és protezsáltját mintha egy Barbie-filmből rángatták volna elő. A francia sztereitípiák tökéletes megtestesítői, különösen az öreg hölgy, irracionálisan elvetemült és annak ellenére, hogy ők jelentik a főhős előtt álló legnagyobb akadályt, nagyon keveset adnak hozzá személy szerint a történethez. A pozitív karakterek terén már valamelyest jobb volt a felhozatal, ám onnan is mindössze két illetőt lehet kiemelni: Odettet és Victort. Odette az anya és mentor szerepét tölti be Félicie számára, ám arra is szép példa, hogyan tud valaki egy tragédia után is erős személyiség és független ember maradni. Ő a film legjobb ötlete, az egyetlen valóban eredeti gondolat eredménye: az egykori príma balerina sérülése miatt kénytelen otthagyni hivatását, ám a helytől képtelen elszakadni, így minden egyes nap látnia kell, ahogy a szerencsések megélik azt, amit tőle elvett a sors. Szívszórító történet a háttérbe szorítva, amelyre talán nem is figyelne fel a néző, ha a név miatt nem látnánk, hogy ez az Odette a Hattyúk tava Odettjének egy alternatív verziója.
Vessünk egy pillantást Victorra is. Nem lepett meg, ám kifejezetten aranyosnak találtam vele a szerelmi szálat. Victor a gyengéden, de nyilvánvalóan epekedő karakter, akinek vonzalmát természetesen annak tárgya nem veszi észre egészen a történet végéig. Victor hiába klisé, legnagyobb örömömre kilóg a sablonjából. Lehetett volna egy olyan férfi karakter, aki teljesen feláldozza saját igényeit szerelme kedvéért, de nem így lett! Kreativitását és eszét feltalálói karrierjében szeretné kamatoztatni, és ugyanúgy törekszik a céljai elérésére, mint Félicie. Az ártatlan és jóságos barát/szerelmes szerepében Victor szívmelengető érzést áraszt a képernyőről és a (jó) humor nagy részéért is ő felel. Ráadásul az utazás ötletének szülőatyjaként a cselekményt is ő indítja be. Victor tehát nem kifejezetten számít újításnak, de mindenképpen jót tett a történetnek.
A film egy franciai-kanadai 3D-s projekt, ami egyszerre jó és rossz következményekkel járt. Az animáció a táncjeleneteknél és néhány jelenet is igazán gyönyörűre sikerült, Párizs látképe és a ruhák részletessége figyelemre méltóak, különösen a még épülő Eiffel torony és az Operaház mesések. A design azonban nem volt sikeres választás. Semmi értelme nem volt 3D-ben elkészíteni ezt a filmet, a látványvilág a jó öreg 2D-ben sokkal élvezhetőbb. A karakterekhez vissza evezve pedig meg kell jegyeznem, hogy a francia-kanadai együttműködés a legrosszabb, ami egy mesefilm szereplőivel megtörténhet. Nagy szemek, túlságosan realisztikus haj, túlméretezett fej a már-már pálcika testhez képest, végtagok, amik örökké gesztikulálnak, és lehetne még sorolni. A franciák nem tudnak animálni, viszont karakteres stílust nyújtanak, a kanadaiak pedig gyönyörűen animálnak, ám minden egyes alkotásukban ugyanazok az arcok jelennek meg – összességében tökéletes párosítás lehetett volna, az erősségek és a gyengeségek azonban nem egészítették ki egymást kellő mértékben és ezáltal sokat rontottak az élményen.
Mivel már kevés új történet van a nap alatt, megbocsájtható, ha bevált és érdekes alaphoz nyúlnak a készítők. A „váltsd valóra az álmod” és „bármire képes vagy, ha hiszel magadban” szlogenek jó üzenetek és nagy igazságtartalmuk is van, érdemes őket a gyerekekbe plántálni. Ha másért nem is, ezért megéri egyszer megnézni a Balerinát, de szigorúan egy maximum 10 éves lány társaságában – ő élvezni fogja.
Értékelés: 52/100
Mafab: 72
IMDB: 6,8/10
