Baráth Katalin: Arkangyal éjjel – kritika

Baráth Katalin nevét  eddig  a bűnügyi regények témakörében a történelmi krimikhez kapcsolták legtöbbször az olvasók a népszerű Dávid Veron történeteknek köszönhetően. Azonban a Könyvhétre egy egészen más típusú, igazi 21. századi krimivel jelentkezett, mely az Arkangyal éjjel címet viseli, és az Agave Könyvek gondozásában jelent meg.  A napjaink budapesti utcáin játszódó történettel az írónő egy egészen új arcát mutatja meg.

Az Arkangyal éjjel nemcsak egyszerű bűnügyi regény, hanem nagyon erős kortárs társalomkritika, és egy érzékeny téma, a családon belüli erőszak merész felvállalója. A regény története szerint Bori, a bájos és kedves fiatal lány önkéntes segítőként a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Azonban egy napon éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. Közben pedig egy titokzatos fekete ruhás alak vadászik áldozataira az éjszakában, s aki egyszer találkozik vele, többé nem felejti el.

A regény tele van meglepő fordulatokkal, rejtélyekkel és váratlan eseményekkel. Történetvezetését és érzékeny témaválasztását, hangulatát leginkább a skandináv krimikéhez tudnám hasonlítani. Már maga a bevezetője is kemény, kíméletlen, a családon belüli erőszak már az első lapokon megjelenik, s végig ott is marad az utolsó oldalakig. A témát nem szépíti, megmutatja, bárhol ott lehet, a középosztálytól, a leggazdagabb és a legszegényebb családok otthonáig. Az írónő emellett rávilágít a problémával foglalkozó szakemberek tehetetlenségére, sokszor hozzá nem értésére, korruptságára, a társadalom képmutatására és álszentségére is. Sőt, ennél is tovább megy. Megmutatja azt is,  mi megy végbe a támadók fejében, mi visz rá valakit arra, hogy bántalmazóvá váljon. Ez a kettős látásmód, az áldozat és a támadó szemszögének egyidejű ábrázolása a mű egyik legfontosabb és legegyedibb aspektusa.

A regény elbeszélésmódja egyes szám első személyű, a narrátor a mű hősnője, akinek a szemén keresztül látjuk végig a történéseket. Soha nem tudjuk meg a nevét, és nem látjuk kívülről sem, csak az önjellemzése alapján tudunk meg róla néhány információt. Olyan mint egy szellem, aki ott van, mindent lát, de őt mégsem látja senki. Karaktere leginkább Stieg Larsson Millenium trilógiájának hősnőjére, Lisbeth Salanderre emlékeztet. Ugyanaz a konokság, eltökéltség, öntörvényű igazságosztás, antiszociálisság és erőszakosság jellemzi mindkettőjüket, és még a hobbijuk, a boksz iránti vonzalom is rokonítja őket. Persze az Arkangyal éjjel narrátora sok mindenben el is tér a Larsson megformálta alaktól. Baráth Katalin hősnőjében leginkább egyedi,  szarkasztikus, kicsit fekete, de mégis kifinomult humorát kedveltem a legjobban. A másik hősnő, Bori pedig olyan lány naivitásával, életszeretetével, akiben kicsit magunkra ismerhetünk.  Így azt érezhetjük, hogy talán mi is lehetnénk az, aki ott fekszik áldozatként egy hajnalon Budapest egyik mellékutcájának kövén. Hátborzongató, mert egyértelmű az üzenet: bárkivel megtörténhet.

A többi karakter mind Budapest jellegzetes alakja, olyan, akivel mi is minden nap találkozhatunk. Itt van a helyi gyrosos srác, a közeli turkáló folyton fecsegő eladólánya, a bájgúnár menedzser, s mindenki más, akivel csak összefuthatunk a metrón vagy a villamoson. Budapest összes társadalmi rétege felvonul a könyv lapjain. Minden alak élő, határozott, egyedítő vonásokkal és nemegyszer jó adag iróniával jellemzett.

A téma merészsége, szókimondása és az erős társadalomkritika mellett ez az irónia a regény egyik legvonzóbb tulajdonsága. Bármennyire is alámerülünk a könyv lapjain az erőszakban, a találó, fricskázó humor mindig kapaszkodót kínál, hogy a felszínen maradhassunk. Így bár a kötet alaptónusa sötét, de a találó jellemzések, önirónia, szellemes megjegyzések, mégis színesítik ezt a képet.

Összességében az Arkangyal éjjel egy remekül megírt krimi, izgalmas történettel és húsba vágóan fontos és időszerű mondanivalóval a családon belüli erőszakról. Olyan regény, mely napok múlva is hatással van az emberre, mert muszáj egyre és egyre gondolkodni rajta, s azért az óvatosság kedvéért esténként hátunk mögé tekinteni az utcán. Maradandó élmény, amit egyszer minden nőnek –  és persze férfinak  – olvasnia kell.

Köszönet a könyvért az Agave Könyveknek!