„Fontos, hogy egy alkotás éljen” – Bartha Mariann munkássága

Szabó Magda születésének századik évfordulója alkalmából meghirdetett illusztrációs pályázatunk résztvevői bemutatására indított sorozatunk legújabb részében Bartha Mariann munkásságáról igyekszünk képet adni, aki fiatal kora ellenére már szép alkotói pályát tudhat maga mögött.

Bartha Mariann 1998-ban született Debrecenben az ikertestvérével együtt. Az alkotás örömét édesapjától örökölte, aki a fafaragásban teljesedett ki.

„Úgy csodálta mindig a fát, mint magát az anyagot, hogy a művészet szeretetét rám ragasztotta. Mindig körülvett a sok-sok aprólékos kézimunka és már kicsiként láthattam, hogyan válik az erdei fatörzs precízen megmunkált szoborrá. Számomra példaértékű az is, hogy apukám mind a mai napig azzal foglalkozik, amiben már fiatalon is az életművét látta, azzal, amit igazán szeret. Úgy érzem, ezt kevesen mondhatják el magukról” – vallotta Mariann édesapjáról, és művészetének rá gyakorolt hatásáról.

Már óvodás korában úgy érezték óvónői, hogy érdemes lenne művészeti irányba elindulnia, így került a földesi Karácsony Sándor Általános Művelődési Központ Általános Iskolájába, ahol lehetősége nyílt délutáni szakköre járni. Itt ismerkedett meg a különféle kidolgozási technikákkal, módszerekkel.

Különböző helyi, megyei és országos pályázaton vett részt, amelyekről számos első és második helyezést hozott el. Nagyon sok biztatást és támogatást kapott az egykori rajztanárától, Bere Anna Máriától, akire még mindig hálával gondol vissza. Két pályázat alkalmával külön kérésre jelentették meg egy képeslapon és egy könyvborítón egy-egy rajzát.

A sikeres megmérettetések után édesanyja, nagymamája és az egész család biztatatta, hogy folytassa az alkotást.

„A családom, hála Istennek, szépérzékkel van megáldva, így bízhatok a véleményükben e téren is. Imádok portrékat készíteni. Erre először 6. osztályos koromban jöttem rá, és azóta is foglalkoztat ez a műfaj” – mesélte Mariann családjáról és első portréiról.

Kezdetben grafittal rajzolta portréit, ám nyitott az új művészeti megoldásokra, így a színes kitöltéseket is kifejlesztette. Amióta jobban foglalkoztatja a portrérajzolás, azóta sok érdeklődő kereste meg, hogy ünnepi alkalmakra készítsen nekik ajándéknak szánt képeket. Azóta  már nagyon sok felkérést teljesített, és az arcvonásokat minden alkalommal igyekszik egyre pontosabban visszaadni.

„Ez az, amit eddigi munkáim során a legjobban fejlesztettem, és ezért is vállalom el nagyon szívesen, ha megkérnek rá. Persze emellett még más téma is érdekel, mint például az állatok, a zsáner képek, pillanatképek és a különböző életérzések intuitív ábrázolása is” – vallja Mariann.

2013-ban Sápon szüreti témában hirdettek rajzpályázatot, amire az ikertestvérével együtt beküldtek egy-egy pályaművet, melynek eredményeként különdíjként felajánlott az önkormányzat kettőjük részére egy önálló kiállítást a rajzaik, festményeik bemutatására. Így született meg az első kiállításuk, amely a közeli településre is elvándorolt.

Mariann emellett édesapjának is sokat segít:„Édesapám műhelyében is rendszeresen tevékenykedem, általában szobrokat festek, hisz attól válnak igazán élettel telivé.„

Jelenleg a debreceni Kós Károly Szakgimnázium diákja, ahol grafikus tanulóként nagyon megkedvelte a hidegtű technikát, ezért is készítette ezzel a technikával a Szabó Magda évfordulójára meghirdetett pályázatunkra illusztrációját is.

„Annyira megtetszett a regény, hogy utána még több illusztrációt is rajzoltam hozzá és végül elkészítettem az általam fűzött könyvet” – mesélte Mariann.

Idén nyáron vállalta az eddigi legnagyobb méretű festményét, a képet egy gyerekszoba falára készült. A házigazda alapvető elképzeléséhez tippeket adva, ötletelve, megkomponálva készült el az első falfestménye.

A közeljövőben szeretne felvételt nyerni valamelyik művészeti egyetemre, hogy jobban kifejlessze a stílusát, megtalálja a hozzám legközelebb álló témát és kifejezési módot.

„A keresés és kutatás útján járok és bízom abban, hogy, aki keres, az talál is. Ebben a szerteágazó műfajban szeretném megtalálni az egyéni mondanivalómat, pontosan azért, mert számomra is nagyon fontos, hogy egy alkotás éljen, hogy érzékeny legyen, amely olyan erőteljesen vagy épp gyengéden hat a szemre és a szívre, hogy maradandóvá válik azáltal, hogy befogadó szemekre és szívekre talál.”

További sok sikert kívánunk Mariannak!