Békeidő, és ami mögötte van – Hajdu Szabolccsal beszélgettünk legújabb filmje kapcsán

A Békeidő című filmet – melyet Hajdu Szabolcs írt, rendezett és melyben az egyik főszerepet alakítja – április 23-tól lehet online megtekinteni a Vimeo internetes oldalon. Az egyedi filmpremier kapcsán beszélgettünk Hajdu Szabolccsal.

Cornandsoda: A film címe arra utal, hogy ugyan nincs szerencsére háború, de közben mindennapokba dúlnak a konfliktusok?

Hajdu Szabolcs: Igen, ez elég egyértelmű, ha az ember végignézi a filmet és feljön a vége- főcímben az Békeidő felirat, mert nyilvánvalóvá válik az a szándékunk, hogy miért pont a látott tartalommal töltöttük fel ezt a fogalmat.

Sok producere van a filmnek. A Békeidőnek te vagy az írója és rendezője, de mennyire kollektív az alkotás?

A mi alkotó közösségünk úgy működik, hogy sokan több feladatot is vállalnak a munka során. Bár a stáblistából úgy tűnik, hogy nagyon sok ember dolgozott a filmen, de a filmet sokkal kevesebben csináltuk. A vége-főcímben és köszönet listában természetesen mindenkit felírtunk, aki egy kicsit is hozzátett ehhez a filmhez. Nagyon sok ember önzetlen jóindulata kell ahhoz, hogy egy állami támogatás nélküli, független filmet meg lehessen csinálni. Alapjában véve a filmkészítés teljes folyamatát nagyon kevés ember csinálta végig és ez a kevés ember egyszerre több munkakörben volt. Török-Illyés Orsolya, aki filmben játszik is, a film egyik producere is egyben, Gálovits Zoltán és Eszes Fruzsina pedig azok az emberek, akik a nyilvánosság számára láthatatlanok, de a gyártási és terjesztési folyamat minden pillanatánál ott vannak a kezdetektől, ők koordinálják az egészet, ők jelentik a stabil hátteret.

A film elég kemény tükröt mutat az emberi kapcsolatok jelenlegi állapotáról. Szerinted nem állunk ebben túl jól?

Nem állunk jól. Azt kell, hogy mondjam, hogy az elmúlt pár évben az a fullasztó atmoszféra, ami Magyarországon összesűrűsödött, az elviselhetetlenség határára jutott. Persze mindent meg lehet szokni, de ahhoz meg kell változni. És ez a változás nem pozitív. Ez torzulás. A társadalom visszataszító torzulásnak indult, ha nem is az egyik pillanatról a másikra, de erőteljesen a széthullás állapotába került, és ez azt jelenti, hogy elhomályosodtak magasabb színtű értékrendek. Az embereknek nincsenek morális kapaszkodóik, nincsenek viszonyítási pontjaik. Szabadjára vannak engedve az indulatok és a mindenféle negatív érzelmek. Ez gyakorlatilag a társadalom minden területén, még a legapróbb mikroközösségekben is érezhető. Hiába csukjuk be az ablakot, hiába nem megyünk ki az utcára, ez a jelenség még a karanténba, a lakásba is beszivárog, természetesen elsősorban az internet által. Ezt csak akkor lehetne kivédeni, ha az ember tényleges karanténba kerülne, és minden kapcsolatot megszakítana a külvilággal, és mindenből teljesen kivonná magát. Jelenleg nem tudjuk magunkat kivonni, és ez jelenik meg a filmben, legalábbis megpróbáltam megmutatni azt, hogy hogyan hat ránk ez a jelenség a nagypolitikától kezdve a családi közösségen át egy virágboltban történő vásárlásig.

Nekem film végén két szó jutott eszembe: egoizmus és magány.

Igen, ez nagyon jellemző korunkra.

A Fehér tenyér című filmed a versenysportban jelentkező elfogadhatatlan bánásmódról szólt. A Békeidőben a színházi világ ilyen típusú jelenségét is megjeleníted. Bekerült a filmbe a hatalmával visszaélő színházi rendező. Nagyon aktuális ez a téma. Te hogy látod ezt a kérdést?

Ez egy nagyon bonyolult kérdés, és azt gondolom, hogy az elmúlt években a színházi világ nagyon erős átalakuláson ment keresztült a vezetési stílus szempontjából. A rendező-isten modell elkezdett átalakulni és a fiatalok részéről ez elfogadhatatlanná kezdett válni a csoport struktúra szempontjából, mivel a közösségi szemlélet került előtérbe.

A Sztalker Csoportra, a K2-re vagy a Narratívára gondolsz?

Többek között, de ez azért nagyon bonyolult kérdés, mert nem jelenti azt a változás, hogy ne legyen vezetője a csoportnak vagy a művészi alkotásnak szerzője. Mindig kell felelős. A vezetés felelősségét mindig vállalnia kell valakinek, a döntéseket meg kell hozni valakinek. Nem lehet minden döntés előtt szavazni. Akkor lesz egy alkotásnak karaktere, ha van annak szerzője, felelőse, de ez nem legitimálja a diktatórikus és autoriter vezetési stílust. Ebből a szempontból van tehát átalakulás. Sokan el szokták mondani, hogy a filmkészítésben és a színházban nincs demokrácia, pontosan azért, mert valakinek vállalnia kell a szerzőiség felelősségét. Azt gondolom, hogy ez nem így van, mert valamiféle demokratikus struktúrát mindenképpen meg lehet valósítani. Ha nem tudjuk megvalósítani a demokratikus struktúrát a saját, szűkebb területünkön, akkor hogyan várjuk el azt, hogy a nagypolitika terén is így legyen? A saját területünkön nekünk magunknak kell a modellt megmutatni és mindenki számára világossá kell tenni azt, hogy igen, változnak az idők és akkor az emberek már nem fogják elfogadni a nagypolitika terén sem a diktatórikus stílust. Ezért vannak azok a megnyilvánulások, amelyek Eszenyi Enikő, Marton László vagy mások kapcsán felmerültek. Nem feltétlenül csak a szexuális abúzusról van szó, mert ez már túlmutat azon. A Fehér tenyér filmemben is ezt pedzegettük, elsősorban a hatalommal való visszaélés problémájáról van szó.

A Békeidőben megjelenik – különböző szinteken – a hatalommal való visszaélés.

Igen, különböző fénytörésekben van megmutatva. Párkapcsolatban, szülő-gyerek viszonyban, munkahelyi alá-fölérendelt viszonyban, mivel mindenhol ott van. Nagyon fontos, hogy lássuk, és fogjuk fel ezt a jelenséget.

Nagyon sűrű a film képi világra. Ezt mennyire volt a te kérésed, és mennyire volt Bántó Csaba, az operatőr szemlélete?

Közös munka volt. Erős vízióm volt a filmmel kapcsolatban, de Bántó Csabival közösen alakítottuk ki a film képi világát, és ebben nagyon fontos volt Nyitrai Anna díszlettervező munkája is. Hárman alakítottuk ki ezt a speciális univerzumot. Fontos volt számomra az, hogy valamilyen szinten emeljük el a jeleneteket a dokumentarista stílustól, a magyar lábszagú valóságtól. A filmben a képzelettel és egyfajta mágikus vonulattal is játszunk. Ez a stilizációs forma nagyon fontos a filmben, de a tartalom szempontjából is az. Ezek a történetek sok esetben újrajátszásai valóságos eseményeknek, de a valóságos helyzetek újrajátszása inverz szerepekben történik. Ilyen például Schilling Árpád jelenete. Ebben az attitűdben van valami mágia és szertartás-szerűség, és ehhez nagyon fontos volt a képi világ szerepe a filmben.

A rendezői stílus tekintetében te hova helyezed magad? Mennyi szabadságot engedsz a színészeknek?

Nálam úgy működik a dolog, hogy a munka elejétől kezdve a színész személyisége a kiindulópont. A forgatókönyv is úgy jött létre, hogy eleve adott színészekre írtam. Igyekeztem olyan helyzeteket, szövegeket írni, amelyekben a színészek komfortosan érzik magukat, amiben ők fel tudnak szabadulni. Örömet okoz nekem az, ha látom felszabadultan játszani a színészt, ha látom őt kiteljesedni, és ha a tehetsége meg tud nyilvánulni. Minden egyes jelenet megrendezésekor ez elsődleges szempontom volt, mivel a Békeidő egy oktatási projekt keretében kezdett kialakulni. A Békeidőben több olyan fiatal színész szerepel, aki életében először játszott filmben. A jelenetek egy részét egy filmes táborban, kifejezetten oktatási célból írtam. Az én feladatom az, hogy megteremtsem a felszabadultságnak a lehetőségét. Nem biztos, hogy attól lesz felszabadult a színész, ha azt csinál, amit akar, mert akkor nincs iránymutatás, nincs megmutatva neki a koordináta rendszer. Az én felelősségem az, hogy kijelöljem a színész játékterét, és azon belül ő tényleg felszabadultan tudjon dolgozni. Ehhez kell nekem kapaszkodót adnom.

A Békeidőben akkor ezért nagyon természetes a színészek játéka.

Igen, valószínűleg ennek köszönhető.

Az Ernelláék Farkaséknál filmedre gondolva tervezel színházi változatot a Békeidőből?

Ezt a filmet visszafordítani színházba? Ez még nem jutott az eszembe.

Szabolcs, nálad ezt soha nem lehet tudni.

Igaz, ezt valóban nem lehet nálam tudni. Nem rossz az ötlet, bár kicsit sok a szereplő, de lehet, hogy meg lehet csinálni. Ezen még gondolkozom.

Visszatekintve az elmúlt szezonra: kialakítottál egy sajátos színházi formát a darabjaid bemutatására, mely változó helyszíneken történt. Bejött a vándorlás? Követek titeket a nézők?

Nagyon elkezdett működni ez a koncepció. Az előadásainkra a jegyek már két hónapra előre el voltak adva úgy, hogy eddig is sokat játszottuk őket. A nyári fesztiválszezon is le volt már kötve előre. Az Ernellát és a Kálmán-napot is több mint százszor játszottuk már. Ez nagy előadásszámnak számít a független színházi területen. A legújabb darabunk, az Egy százalék indián pár hónap alatt nagyon felfutott, lassan már az ötvenedik előadásnál tartunk. És ekkor jött a járvány. Nagyon sajnáljuk ezt a leállást.

A Frekin’ Disco zenéje nagyon hangsúlyos a Békeidő filmedben. A filmhez készültek a szerzemények?

Igen, a Frekin’ Disco a filmhez írta a zenét. Egyre inkább azt gondolom, hogy maga a film csak az egyik része annak, amiről az egész projekt szól. Ahhoz a filmhez, amit létrehoztunk, nagyon sokat tesz hozzá az egész alkotói csoport, például a zene, és az is, hogy hogyan kommunikáljuk a filmet. Fontos, hogy milyen a plakát. Szerintem a plakát is nagyon sokat tesz hozzá a film jelentéseihez, és az is, hogy az interneten van a filmnek egy olyan vizuális megjelenése, amihez a VAN Stúdió csapata alakított ki. Ezek az elemek mind önálló kreatív inputok, amelyek hozzátesznek a filmhez. A mostani helyzetben nagyon sokat számít az, hogy bemutatjuk az interneten a filmet, mert ez egy túlélési stratégia. Ez így együtt működik, hogy a film egy tábor oktatási projektből indult, hogy csatlakozik hozzá a Frekin’ Disco és egy designer csapat, és az, hogy interneten van bemutatva. Így, egyben van ennek egy jelentése, és természetesen azzal együtt, amiről maga a film szól.

Pár napja érhető el online a Békeidő. Van már visszajelzésetek a fogadtatásról?

Van visszajelzés, és sokan nézik a filmet. Örülünk, hogy sokan megugrották azt a kis nehézséget, hogy regisztrálni kell a Vimeo felületére. A Vimeon egy egyszerű regisztrálás után egy mozijegy áráért lehet megnézni a filmet. Abban reménykedünk, hogy folytatódik a jó kezdés, folyamatos lesz a megtekintés és szájhagyomány útján elterjed a film híre. Eddig úgy néz ki, hogy működik a dolog és a filmről megjelent kritikák is jók, aminek nagyon örülünk.

Ez jó hír és további sikert kívánunk a filmnek. Köszönöm a beszélgetést.

Én is köszönöm.

Kapcsolódó cikkünk: