Erunder 
Blackhat: (1) Azon hackerek jelzője akik önös, általában anyagi érdekből ártanak másoknak.
(2) Az a gagyi akciófilm két hackerről, azzal a színésszel, akit mindenki úgy ismer mint Thor.
Előre jelzem, hogy ez a kritika spoileres lesz, de azt is jelzem, hogy ettől függetlenül mindenki nyugodtan elolvashatja, mert a film olyan egyszerű mint Kiszel Tünde belülről.
Azért hogy ne egyből ekézéssel kezdjem elmondom, hogy mi az ami jól sikerült a filmben.
Volt egy egészen tűrhető alapötlet, amiből lehetett volna egy pörgős akciófilmet csinálni. Jók voltak még maguk az akciójelenetek is a maguk egyszerűségével, és még a szemet kápráztató nagy-totál táj, illetve városképek is. Ennyi volt, ez a két mondat. Mostantól pedig jön az, hogy mitől forgattuk két órán keresztül a szemünket, meg az, hogy miért agonizált az agyam fájdalmában ettől a virtuális kínzástól. Tudom, én vagyok a hülye, hogy végignéztem, de én már csak ilyen önfeláldozó, kultur-mazochista vagyok, hogy majd nektek jó legyen és ne kelljen hasonlóktól egy percig sem szenvednetek.
Kezdetnek ott vannak az egyáltalán nem életszerű, totálisan egysíkú karakterek. Persze az ember nem vár el komolyabb karakterábrázolást egy akciófilmtől, de amikor a film idejébe belefér a lelkizés, és az olyan mélyenszántó gondolatok a főhős szájából, hogy „Én kaptam a büntetést, nem a büntetés kapott engem.” akkor ezt igenis fellehet róni negatívumnak.
Itt tartva pedig, hogy milyen bődületesen röhejes szövegeket adtak a színészek szájába, napestig sorolhatnám a közhelyeket, de nem csak ezekkel a szövegrészekkel volt gond. Ugyanis a film megpróbálta magát komolyan venni, mint egy hacker film, és úgy nyomják benne a szakzsargont, mintha tényleg elhitték volna ők maguk is, hogy ettől majd hozzáértőknek fognak tűnni. Sajnos pont az ellenkezőjét sikerült elérniük.
Ezen a nem túl finom tortán a színészek játéka az, ami a megsavanyodott habot adja. Persze Chris Hemsworth nem is a legendás színészi játékáról híres, bőven elég neki az is, hogy minden filmjében legalább kétszer kötelezően le kell dobnia magáról a ruháit, és sajnos a gárda többi tagjáról sem mondható el, hogy tudtak volna valami pluszt hozzáadni a produkcióhoz.
Ezek viszont még mind semmik azokhoz a logikai bukfencekhez, amikbe a néző úgy beleszédül, hogy kínjában a földön fog fetrengeni, és a komolynak szánt jelenetek közepén úgy röhög fel mint egy retardált fóka, két kezét összecsapkodja, hang pedig nem jön ki a torkán.
Mik is voltak ezek? A teljesség igénye nélkül, mert annyi volt benne, hogy mindet felsorolni talán nem is tudnám, csak párat említek. Itt jönnek a spoilerek!
Főhősünk a film végén készül a nagy leszámolásra a nemezisével. Az egy dolog, hogy ennek a kimenetelét már jó előre tudjuk, ilyenkorra már megszoktuk a film kiszámíthatóságát. Az viszont egyáltalán nem oké, hogy a leszámolásra úgy megy el, hogy a testén a lehető legtöbb helyen szúró, vágó eszközöket helyez el, és hogy ezeket eltakarja felvesz egy nagykabátot, miközben éppen valahol délkelet Ázsiában vannak, a történet szerint pedig tavasz vagy nyár lehet, ezt abból lehet sejteni, hogy rajta kívül mindenki más rövid gatyában és egy laza ingben rohangál. Tehát ha elakarjuk rejteni támadó fegyvereinket, tegyük azt a lehető legfeltűnőbb módon, ellenfeleinknek valószínűleg ez egyáltalán nem fog szemet szúrni.
Ugyanez az ominózus leszámolási jelenet egy zsúfolt téren játszódik, ahol éppen valami, felvonulás-fesztivál, hepaj-buli van. Főhősünk és a gonoszok nagyban harcolnak, de egy jó ideig a tömegnek ez valamiért fel sem tűnik, majd csak az első pisztolydördülésre kezdenek el össze-vissza rohangálni, de ahelyett, hogy tőlük a lehető legmesszebb futnának, inkább körülöttük szaladgálnak. Nyilvánvalóan ez a természetes emberi reakció arra, ha elsütnek melletted egy fegyvert.
Ezen kívül, ahogyan azt már mondtam számtalan még ehhez hasonló hibával volt tele a film, ha van kedvetek hozzá, írjátok le a ti kedvenc hibáitokat.
Értékelés 35/100 Csak azért nem nulla, mert tényleg volt benne azért pár szép snitt.
IMDb: 5.4/10
MAFAB: 52%
