Erunder 
A Bosszúvágy a legújabb Bruce Willis-film. Félve is ültünk be rá, mert hát lássuk be, az öreg az elmúlt években nem igazán szuperált.
Félelmünk viszont hamar elszállt, illetve mondhatni, talán alaptalan is volt, hiszen egy ’74-es Charles Bronson-film adaptációjáról van szó, amit Eli Roth rendezett. Így már egyből mások az elvárások, mégis, még ezeknek is sikerül megfelelnie a filmnek.
Az eredetihez képest némi változtatással forgatták le, ami bizony már alapból jó pont, mert a kockáról kockára újraforgatott és csak a modernizációkban eltérő feldolgozásokról nem lehet szépen szólni, azok ugyanis minden kreativitást mellőznek. Szerencsénkre itt nem erről van szó. Az alapot megtartva egy olyan filmet készítettek, amely nem pusztán pörgős és akciódús, de még üzenete is van.
Az említett alap annyi, hogy „a légynek is képtelen ártani” jellemű orvos házába betörnek, az otthon ténykedő asszonykáját kinyírják, a lányát pedig kómába ejtik egy-egy golyóval. Főhősünkben ennek hatására érthető düh gyűlik fel minden bűnözővel szemben, pláne azután, hogy a rendőrök sehova sem jutnak az ügyben. Eddig ez akár a Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri, 2018) témáját máshonnan megközelítő alkotás is lehetne, ám tudjuk, hogy Bruce nem egy aktivista figura, így ő inkább fegyvert fog, és elkezdi irtani a város mocskait.
Innentől válik igazán izgalmassá a film, és itt jön is az első logikai bukfenc az egyik, az eredeti filmhez képest átírt változtatás miatt. A főhősből ebben a verzióban építész helyett sebészt csináltak, így mikor arról van szó, hogy válogatott, orvosilag szakszerű módszerekkel kínoz meg egy bűnözőt, még meg is állja a helyét az átírás, ám mikor a film egyik sarkköve az, hogy képtelen rendesen ellátni a kezén egy vágást, az picit hiteltelen.
Azonban: amennyiben ezen a logikai bakin túllendülünk, csak jókat tudunk mondani a filmről. A főhős folyamatos fejlődésen megy keresztül, amit szépen felépítenek, sőt még két társadalmi üzenet is belefért a játékidőbe. Az egyik a már említett tétlen rendőrök bemutatása, a másik pedig a mostanság Amerikában divatos fegyverkontroll témája. Ez utóbbi folyamatosan visszatérő motívum a filmben, amit a médián keresztül kapunk meg, így kvázi a film készítőinek álláspontját ismerhetjük meg a témában. Erről csak azt lehet mondani, hogy okos húzás, és abszolút váratlan egy olyan filmtől, amelytől csak azt vártuk, hogy a főhős golyózáporral enyhíti a gyászát.
Értékelés: 70/100 Azt kell, hogy mondjuk: a 62 éves Bruce az elmúlt évek lejtmenete után újra magára talált. Nem volt egyszerű feladata, egy olyan emberhez kellett felnőnie, mint Charles Bronson, de szépen megállta a helyét. A film humora folyamatosan ül, de sajnos néha már picit túl is tolták, az pedig, hogy még logikai bakikba is futottak, egyértelműen elvesz az értékéből.
MAFAB: 68
IMDb: 6.7/10
