Chino 
Újra gyászba borult a művészvilág. A sok álhír után hétfőn a családja is bejelentette, hogy 86 éves korában eltávozott mindenki Charlie Firpoja, avagy az olasz filmművészet egyik legnagyobb legendája Carlo Pedersoli, vagy ahogy a legtöbben ismertük: Bud Spencer. Korunk egyik leghíresebb itáliai filmszínésze pályáját sportolóként kezdte, kiváló úszó volt, aki több világeseményen is képviselte hazáját s több rekordot is felállított, majd vízilabdázóként is komoly sikereket ért el. A színészet felé csak harmincas évei végén fordult, nevét spagettiwesternekben ismerték meg jóbarátjával, Mario Girottival, azaz Terence Hill-el az oldalán, majd egyéb komédiákban is nagy sikereket aratott, a Különben dühbe jövünktől a Kincs ami nincs-ig.
Művésznevét kedvenc söre (Budweiser) és színésze (Spencer Tracy) után vette fel a mackós termetű szakállas óriás, aki annyi mosolyt csalt az arcunkra. Hiába vádolták öncélú erőszakkal filmjeiben, Bud Spencer szerint a vesztes valahogy mindig elbiceg, minden a komikum része volt. Alakja összefonódott magyar szinkronhangjával, Bujtor Istvánnal, aki hasonló szerepekben tündökölt, s a nápolyi színészlegenda talán tényleg skatulyaszerepekben maradt meg az emlékekben, ahogy lapáttenyérrel osztogatja a pofonokat, a szívekben mégis halhatatlan marad. Hatalmas népszerűsége a stílusjegyekből fakad. A folyton morgolódó stílusa, a serpenyőben sütött hagymás bab, sör-virsli verseny, de leginkább a „nagytestvérként” osztogatott pofonjai.
Most legjobb filmjeivel és azok legmaradandóbb jeleneteivel búcsúzunk a morgós óriástól aki annyi mosolyt csalt az arcunkra.
10. Bűnvadászok (I due superpiedi quasi piatti, 1977)
Egy klasszikus Terence Hill-el. Hőseink tévedésből rendőrnek állnak, és ha már ott vannak fel is pofozzák a rosszfiúkat, miközben egy gyilkosságot is felderítenek a maguk sajátos stílusában.
9. Bunyó karácsonyig (Botte di Natale, 1994)
Nem tipikus karácsonyi mozi, ennek ellenére minden ünnepkor ott van a csatornák műsorain. Utolsó közös filmjében Terence Hill-el újra testvérpárt alakítanak ebben a spagettiwesternben. A Spencer alakította Moses fejvadászként tartja el családját, mikor felbukkan öccse, akit háta közepére sem kíván, mégis együtt indulnak az elvetemült bandita nyomába a borsos jutalom reményében.
8. Az ördög jobb és bal keze (Lo chiamavano Trinitá, 1970)
Egyik korai közös spagettiwestern elmaradhatatlan társával, akivel először alakítanak testvérpárt. A film számos stílusjegyet magán visel. Ezúttal a két fivér seriffnek áll, hogy megvédjen egy mormon közösséget a helyi polgármestertől és elvetemült bandájától.
7. Piedone, a zsaru (Piedone lo sbirro, 1973)
A nápolyi Rizzo őrmester először ebben a produkcióban tűnt fel a képernyőkön, hogy aztán Hong Kongtól kezdve Egyiptomig a fél világot végigpofozza.
6. Banános Joe (Banana Joe, 1982)
Morgós óriásunk igazán szeretnivaló alakítása, a szinte előemberi banánkereskedő szerepében. A civilizált élet sűrűjében folyamatosan kalamajkába keveredik, pedig csak addigi életét szeretné tovább folytatni. Közben azonban le kell győznie a bürokráciát, a számára teljesen idegen milliőt. Eközben hol katonának áll, hol kidobóként működik, de a pofonok itt sem maradnak el.
5. Különben dühbe jövünk (…altrimenti ci arabbiamo!, 1974)
A legendás páros megorrol a gengszterfőnökre, mert az emberei összetörték a kocsijukat. Elmarad a nemes szándék, csupán az autójukat szeretnék visszaszerezni, de ez mit sem ront az összképen. Hatalmas pofonok csattannak, kacagtató jelenetek egymás után és persze felbukkan a legendás sör-virsli verseny.
4. Nincs kettő négy nélkül (Non c’é due senza quattro, 1984)
A pofonosztó duó egy brazil milliárdos testvérpár alteregóiként brillírozik. A helyettesíteni hivatott üzletemberek tökéletes ellentétei hőseinknek. Nyámnyilák, félénkek, végletekig sznobok, de ebben a szerepben is hatalmas alakítást nyújtanak, hiába nincs egy igazán ütős beszólásuk és egy emberes pofont sem képesek lekeverni. Hasonmásaik azonban tesznek róla, hogy kedvenceink minden stílusjegye előtérbe kerüljön.
3. Én a vízilovakkal vagyok (Io sto con gli ippopotami, 1979)
Újabb film mely magán viseli a szokásos stílusjegyeket, ugyanakkor egy új környezetbe helyezi a duót. A Szaharában állatvédőnek csapnak fel és ellátják a kapzsi állatkereskedő és bandája baját.
2. És megint dühbe jövünk (Pari e dispari, 1978)
Ha azt mondjuk „Bunkó vagy Bugsy!” már nem is kell tovább részletezni ezt a darabot. Leginkább ebben a moziban domborodik ki az, ami miatt megszerettük ezt a két figurát.
1. Kincs, ami nincs (Chi trova un amico trova un tesoro, 1981)
Első helyen egy olyan klasszikus, melyet aki még nem látott az egyszerűen lemondott a filmek élvezetéről. Egy egzotikus, lakatlan sziget, a Puffin lekvár, kalózok, egy fanatikus szamuráj, és persze az örök kedvenc Anulu.
