„Cézés” darab a FÉM-ben – Váci utcza 40

A FÉM Színház belvárosi épülete ihlette meg Cziczó Attilát szatirikus darabja, a Váci utcza 40 megírásakor, melyben a múlt és jelen szellemek megidézésével találkozik.

Ennyi „cézét” még nem írtam le egy cikkemben sem. A FÉM Színházban bemutatott darabot – szokásához híven – Cziczó Attila írta és rendezte. A Váci utcza 40 a FÉM Arts & Café címe is egyben, és úgy érezhetjük a darab megtekintése közben, hogy a részesei vagyunk egy felettünk lévő lakásban megeső történéseknek.

Több generáció életébe látunk bele egy művész dinasztián keresztül. A Váci utcza 40 a nők szemszögéből mutat be négy férfi generációt. A nők szerelmesként kapcsolódtak, kapcsolódnak a meglehetősen öntörvényű és egoista férfiakhoz. A négy nőből már három nem él a darab szerint, de mégis végig jelen vannak az előadásban. A jelenlétüket egy olyan ötlettel oldja meg a szerző, melyet más darabjaiban – mint az Annuska 2.0-ban és a Halhatatlanban is – előszeretettel alkalmaz. Egyszerre vagyunk a múltban és jelenben, úgy ahogy mindenki így van ezzel az egész életén keresztül. Cziczó Attila fontos témának tartja darabjaiban azt, hogy az elődeink viselkedési mintáit, azoknak a következő generációkra való hatását hogyan hordozza mindenki az egész életén keresztül. Időszerű téma a negatív családi minták és a gyermekkori traumák feldolgozatlanságának visszahúzó és lelkileg megbetegítő hatásával foglalkozni, melyben Cziczó Attila is elmélyül a Váczi utcza 40-ben.

Ide másolom a szerző által írt sokatmondó ajánlót:

„Róbert néhány éve temette el szülőjét, ám az elmúlt időszak másról sem szól, mint a feldolgozatlan apa-fiú konfliktus okozta sebek gyógyításáról. Róbert ebben szinte belepusztul, s rántja magával művészénjét, de mindenekelőtt szerelmét, Verát. Van-e megoldás erre a gyógyíthatatlannak tűnő állapotra?”

A FÉM-ben ősszel bemutatott műben megtaláljuk a szerzőtől megszokott meglepő alapötletet, melyre felfűzi a történéseket. A múlt és a jelen ebben a darabban is összecsúszik, hiszen csak a családi múlt ismeretén keresztül érthetünk meg sok olyan negatív viszonyulást, amelyben nap mint nap benne vagyunk. Cziczó Attila újra ahhoz a sajátos humorához és az iróniához nyúl, amivel egyszerre nevetteti meg és gondolkodtatja el a nézőt. Teszi ezt úgy, hogy nem szenveleg feleslegesen, és a szatíra eszközével mutat tükröt.

Képet kapunk arról, hogy a nők hogyan igyekeztek alkalmazkodni a 20. és 21. században a sokszor egoista férfiakhoz a szeretetükön és ragaszkodásukon keresztül. Természetesen a darabban szereplő női figurák is követek el hibákat, de azért is tetszik nekem a darab, mert nem az ítélkezés a célja, hanem az emberi tökéletlenség felvállalásán keresztül igyekszik megértetni a nézőkkel a szereplőkben rejlő lelki folyamatokat. Gyakori a mai színpadokon, hogy kapunk egy tükröt, hogy „nesze, ez van”, aztán ott hagyják a nézőt a negatív érzésében és rosszkedvűen indulhat haza. Cziczó Attila nem fél a katarzis „használatától”, segít a feloldásban, amitől nem lesz érzelgős az előadás. A szerző-rendező szerint van megoldás a „gyógyíthatatlannak tűnő állapotra”. A Váci utcza 40-ben a megoldásban a misztikum segít, de csak látszólag, mert a belső hangok legyőzése és a külvilágtól elfogadott segítség, a szeretet befogadása adja meg a lehúzó érzéseken való túllépést.

A kis tér adta lehetőségeket Jendrics Anikó díszletei, eszközei jól használják ki, és az általa tervezett jelmezek, ruhák nagyon jól színezik – a végén szó szerint – a karaktereket. Cziczó Attila saját művét vitte a színpadra, amelyet jó ritmusban, a figyelmet végig fenntartva rendezett meg. A szövegben sok a nyelvi játék és humor, ami külön egyedi ízt ad az előadásnak. A négy generáció női az adott koruk nyelvét és gesztusrendszerét használják, ami önmagában is humor forrása, melyek helyenként parodisztikus megjelenítését a színésznők érzékletesen visznek a színpadra.

A zenének mindig fontos szerepe van a Cziczó darabokban, mivel maga is zenél. Ez esetben sincs másképp. A zenét Cziczó Attila szerezte és a darabban hallható dalt Bezzegh Bettina és Ignácz Attila – még egy „cézé” – adják elő.

A darabban mindenki főszereplő. A négy női karaktert alakító színész – Varga Dóra, Németh Viktória, Čorič Tina és Debreczeni Sára (cz!) – egyenrangúan hozzák a figurákat mind a szerepük hangsúlya, mind a színészi játék színvonala tekintetében. Vonatkozik ez Fényes Andrásra is. Jól látható módon a színészek nagyon élvezik a játékot, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az érdekes történet, a mondanivaló, az egyedi nyelvezet és a humor által garantált legyen a Váczi utcza 40-et megtekintő néző igényes szórakozása.

Értékelés: 9/10