Eszter 
Gyakran mondogatjuk, hogy a pénz nem boldogít. Meg azt is, hogy azért jó, ha van. E. L. Katz 2013-as, Cheap Thrills című filmje azonban tovább megy ennél. Sokkal tovább. Pofátlanul állít szembe minket azzal, mit is ér(het) a pénz, s milyen könnyedén tud az ember megfeledkezni arról, mennyit ér minden más.
A film egy szinte szokványos alaphelyzettel indul: Craig súlyos anyagi problémákkal küzd, egyre közelebb kerül a kilakoltatáshoz, s pont akkor kell szembenéznie munkája elvesztésével, mikor otthon feleség, s egy csecsemő várja. Nem éppen idilli helyzet, ugyanakkor nem sejtet semmit abból, ami ezután következik. Craig ugyanis bánatában besétál egy bárba, ahol összefut egykori osztálytársával. A régi barát, Vince megjelenése máris ellenpontot szolgáltat, míg Craig egy törvényes úton járó, halk szavú, túlontúl visszafogott figura, addig Vince egy kisstílű behajtó, akiről már ránézésre megállapítható, hogy egész más értékrend uralkodik az életében. A kedélyes nosztalgiázást egy felkérés szakítja meg, a szomszéd asztalnál ülő házaspár meginvitálja a két férfit, ezzel pedig kezdetét veszi az egyre csak durvuló, erkölcstelen játék.
A tétek először kicsik, s a feladatok nem túl vérlázítóak (ki iszik meg gyorsabban egy felest; ki éri el hamarabb, hogy felpofozza a bárpultnál ülő nő), ám a házaspár otthonába érve minden egy megállíthatatlan lejtőre kerül. A gazdag férj, Colin nagyobbnál nagyobb összegeket ajánl fel az újonnan megismert férfiaknak, ők pedig sorra teljesítik a megalázó, gusztustalan, veszélyes és az emberitől igencsak távolodó feladatokat. A feleség, Violet egyfajta szemlélődő, aki az első sorból élvezi a beteges realityt. Mert igen, kétség sem fér hozzá, hogy a pár valóban élvezi ezt a játékot, személyük pedig ügyesen mutat rá arra, hogy a pénz milyen nagy hatalom.
Ebben a történetben nem győzedelmeskedik a jó, hiszen egy bizonyos ponton túl már senkit sem titulálhatunk jónak. A rendező rafináltan építette fel ezt a rideg kamaradrámát, melyben képtelenek vagyunk találni valakit, akivel azonosulhatunk, valakit, akinek drukkolhatunk. Ugyanis ez egy játék, ahol lehetne választani, kinek az oldalára állunk, erre azonban nem vagyunk hajlandóak. E. L. Katz sokkoló gyorsasággal hántja le szereplőiről az elveket, erkölcsi meggyőződéseket, s egy idő után már nem is az a fontos, hogy mit ér a pénz, hanem, hogy mit ér az ember. A Cheap Thrills erre az igen jogos kérdésfeltevésre épül, s olyan lazán mozog a műfajok között, hogy élvezet nézni. A horror, a thriller és a szociodráma mellett tökéletesen megállja a helyét a fekete komédia is, ami azonban nem veszi el az élét a bemutatott játéknak.
Az alkotó bátorságára vall, hogy elő mert állni ezzel az ötlettel, s egy olyan filmet készített, ami kellemetlen és nagyon kényelmetlen, ugyanakkor nem lehet nem nézni. A Cheap Thrills minden idők leginkább került kérdésére keres és ad sajátos választ, nem bízza a nézőre a döntést, mi pedig még órákig győzködjük magunkat, hogy nem, a pénz nem minden. A keserű élmény viszont azonnal visszatér, mikor a pénztárhoz lépve előkapjuk a tárcánkat, szóval rossz szájízzel, de be kell ismerni, E. L. Katz, ezt remekül csinálta.
Értékelés: 68/100 – Nagyon elgondolkodtató alkotás, jól felépített forgatókönyvvel és helyszínválasztással. A bárban kezdődő, majd egyre durvuló játék beszorul egy házba, ez a kamaradrámára jellemző elhelyezés pedig igazán jó környezetet teremt a rendezőnek ahhoz, hogy lehántson minden emberit szereplőiről. Hiányosságként muszáj megemlíteni, hogy a színészi játék nem kiemelkedő, mindenki hozza a szerepéhez elvártakat, aki többet nyújt, az a Craig figuráját alakító Pat Healy. Már csak az ő játékáért is érdemes megnézni a filmet, s amúgy is, nem szabad kihagyni. Bátor ötlet, fojtogató cselekmény és atmoszféra, suspense és brutális végkifejlet. Szóval minden, ami egy jó filmhez kell. Egy jó filmhez, amit kihívás nyitott szemmel végignézni.
IMDb: 6,8/10
Mafab: 68%
