Fráter Zsuzsanna 
Cselenyák Imre folytatta József Attiláról szóló életrajzi regényét, néhány hónapja megjelent A semmi ágán címet viselő második kötet is. A kötet a költő utolsó tíz évét mutatja be, a kudarcos Márta-szerelemtől egészen a tragikus halálig. A regény a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, az Arany pöttyös könyvek sorozatában jelent meg 2023-ban.
Mivel József Attila az egyik kedvenc költőm – Ady és Radnóti mellett – így nem volt kérdés, hogy Cselenyák Imre legújabb kötetét is szeretném olvasni. Habár az előző kötet, a Tiszta szívvel nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet (itt írtam róla), mivel azonban ennek ellenére biográfia szempontjából maradéktalanul helytállónak tartom, így érdeklődéssel vettem kézbe a második részt is. És egyáltalán nem bántam meg, habár a kötetnek ugyanazok az erényei és a hibái is, mint az előzőnek, azonban valahogy ezt mégis gördülékenyebbnek éreztem. Kevésbé éreztem modorosnak, kevésbé próbálta meg utánozni a korabeli nyelvezetet, így a stílus sokkal letisztultabb, és egyszerűbb, ami sokkal jobban illett a témához.
A történet pontosan ott kezdődik, ahol az előző kötet befejeződött, azaz József Attila és Vágó Márta kapcsolatának kudarcával, a lány külföldi tanulmányai miatt. Úgy éreztem, kicsit leegyszerűsítette a kapcsolatnak a második szakaszát, a szakításhoz vezető okokat, és rövidre zárta annyival, hogy Márta megijedt az Attilával való élet kihívásaitól, és felbontotta az eljegyzésüket. Azért Vágó Márta memoárjából és József Attilával való levelezésükből kiderül, hogy nem ennyire egysíkú volt ez az ügy. Úgy érzem, Cselenyák Imre Vágó Mártát a kötetben végig kifejezetten ellenszenvesen kezeli. Sőt, a József Attilával kapcsolatba kerülő nők többségével negatív irányban elfogult – kivéve talán Szántó Juditot.
Részletesen bemutatja József Attila kapcsolatát a kommunista párttal, és körüljárja a különböző ideológia kalandozásait is. Ebben a tekintetben Cselenyák Imre nagyon alapos, igyekszik minderre magyarázatot is találni. Nem szépíti a költő felelőtlenségét, a hirtelen pálfordulásokat sem. Részletesen bemutatja József Attila irodalmi karrierépítését, azaz inkább annak hiányát, az útkereséseket, az önsorsrontó, felelőtlen, elhamarkodott döntéseket, indulatvezérelt tetteit, ellenséggé tett irodalmi döntéshozókat, és a tudatos, kitartó, állandó munkára való képtelenségét. József Attila irodalmi elismerésének hiányát Cselenyák Imre Babits sértett büszkeségéből vezeti le. Több irodalomtörténész osztja ezt az álláspontot, mások cáfolják, én úgy gondolom, a Cselenyák Imre által bemutatott története okfejtés könnyen elképzelhető, valószerű, pláne mivel A semmi ágán nem irodalomtörténeti kötet, hanem regény.
A kötet végigvezeti az olvasót Attila és Judit kapcsolatán, a kezdeti boldogságon, és a későbbi nehézségeken, és a végső szakításon. A regényben megjelenő nőalakok közül Szántó Judit alakját járja át egyedül az írói szimpátia. Így Judit alakja válik a leginkább élővé, őt mutatja be a legárnyaltabban is, vele tudunk együttérezni, és őt ismerjük meg a legalaposabban.
Cselenyák Imre mélyen és részletesen bemutatja József Attila és az analízis viszonyát is, előkerülnek a különböző analitikusok, köztük a leghíresebb, Gyömrői Edit is, aki kifejezetten negatív színben tüntet fel. (Nem feltétlenül ok nélkül, bár itt újfent kicsit sarkítottnak érzem a képet.)
Végül képet kapunk az utolsó szerelemről, és Kozmutza Flóráról is. Itt nagyon erősen hiányoltam Flóra árnyaltabb bemutatását, Úgy érzem, megérdemelte volna, hogy legalább annyira élő alakká váljon, mint Judit, de itt megint éreztem az írói negatív részrehajlást ami átsüt a lapokon. Így szegény Flóra kifejezetten élettelen, kicsit ellenszenves alakká silányul a regényben.
A regény talán legerősebb, legérzékletesebb, és egyben érzelmileg leghatásosabb része az utolsó hónapokat bemutató néhány végső fejezet, melyben a borzalmas szanatóriumi időszakot, és a Szárszón eltöltött nyomorúságos napokat mutatja be. Mélyen megrázó az a kép, ahogyan a kiszolgáltatott, betegségtől sújtott, de még mindig zseniális költőt bemutatja. A regény talán legerősebb fejezete, amikor Attila és Jolán vonatútját mutatja be a szanatóriumból Szárszóra. Az utolsó fejezetet is rendkívül érzékletesnek és találónak érzem, hiszen finoman egyensúlyoz a véletlen és a szándékosság peremén, ami a tragikus, máig tisztázatlan halálhoz vezet.
Összességében rendkívül alapos, összeszedett, és alapos kutatómunkával megírt életrajzi regény A semmi ágán. Megrendítő és elgondolkodtató olvasmány, még ha néhol sarkított és részrehajló is, mindenképpen érdemes a figyelemre. Elsősorban irodalomkedvelőknek és természetesen a József Attila élete iránt érdeklődőknek ajánlom.
