Cselenyák Imre: Tiszta szívvel – József Attila életregénye

Petőfi és Ady mellett József Attila az a magyar költő, akinek nevét még azok is ismernek, akik egyébként nem sokat foglalkoznak költészettel. Ez persze nem véletlen, hiszen József Attila a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, születésnapja 1964 óta a magyar költészet napja. Versei mellett a költő hányatott sorsa, halálának megdöbbentő körülményei is régóta foglalkoztatják az irodalomtörténészek mellett a szélesebb nagyközönséget is. Cselenyák Imre legújabb kötetében ezt a szokatlan, megindító élettörténetét igyekszik feldolgozni regényes formában. A költő életét bemutató sorozat első kötete a Tiszta szívvel címet viseli, és a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben.

Három kedvenc magyar költőm van: Ady Endre, József Attila és Radnóti Miklós. A sorrend, hogy melyikük éppen a legkedvesebb, az korszakaimként, sőt sokszor adott hangulatomtól függően változik. (Most éppen, hogy József Attiláról és egy róla szóló könyvről írok, természetesen ő.) A műveik mellett rengeteg szakirodalmat, emlékiratot, memoárt is olvastam róluk, hármójuk közül pedig József Attiláról a legtöbbet. Ezért is örültem nagyon, hogy egy kortárs regény is megjelenik róla. Kíváncsi voltam, vajon mit tud hozzátenni a könyvtárnyi szakirodalomhoz és a leginkább érintettek – nővére és szerelmei – visszaemlékezéseihez.

Így hatalmas elvárásokkal, némi óvatos fenntartással és roppant izgalommal fogtam neki Cselenyák Imre kötetének. Sajnos azonban elvárásaim csak részben teljesülnek. A mű legnagyobb erénye az a hatalmas tudásanyag és annak alapos rendszerezése, ami mögötte van. És sajnos pontosan ez a gyengéje is. Cselenyák Imre nagyon alaposan feldolgozza kötetében a József Attiláról fellelhető szakirodalmat, azonban túlságosan is ragaszkodik hozzá, nem mer elszakadni tőle, így valójában pusztán újra elismétli a már sokszor megírt történetet, hozzátenni már nem tud. Tulajdonképpen egy újabb életrajzot olvashatunk, mivel ebből az életregényből egy dolog nagyon hiányzik, a regény.

A Tiszta szívvel cím tökéletes választás a kötetnek. József Attila életének meghatározó, sőt mondhatni életét több szempontból is befolyásoló költeményének címe, ráadásul – ahogy Ignotus mondta – a korszak fiatalságának életérzését kifejező mű, és persze az egyik legszebb, legletisztultabb verse.

A kötet Attila és fiatalabbik nővére, Etus nevelőszülőkhöz kerülésétől kezdi az élettörténetet, majd megismerjük a pesti nyomorúságot, a rengeteg nélkülözést, a folytonos költözködést,, Jolán kitörési kísérleteit házasságok útján, a mama halálát, Attila gimnáziumi és egyetemi éveit, majd a meghatározó nagy szerelmet Vágó Mártával.

Cselenyák Imre rendkívül részletesen bemutatja a költő gyermek- és ifjú éveit, az összes fellelhető adat, anekdota bekerült a kötetbe, sokszor eredeti levelek is tarkítják, hitelesítik a történetet. Azonban nagyrészt puszta narrációt olvasunk, így csupán elbeszéli az eseményeket, de nem mutatja. Ráadásul a narratív távolság is igen nagy, nem segíti az olvasó érzelmi azonosulását, kívül maradunk az eseményeken, sokszor pedig az írói kiszólások, szövegből való kibeszélések is nehezítik a bevonódást, kizökkentik az olvasót.

A távolságtartás, felszíni ábrázolás jellemzi a karaktereket is. Nem látjuk a valódi belső világot, a vívódásokat, az igazi motivációkat, pedig József Attila jellemzéséhez ez igazán fontos lenne. Csupán néhány utalást, egy-egy mondatot kapunk arról, miért is olyan fontos számára a költővé válás, de a valódi nagy kényszerítő erőt nem látjuk. A személyisége jellemzésénél is csupán néhány utalás, főleg gyerekkori jelenet utal a későbbi erősen szélsőséges érzelmekre, de például a Mártával való kapcsolatának bemutatásánál ez szinte teljesen kimarad. Ugyanígy Jolán erős motivációit sem látjuk, a sok küzdelmet, amit mindenképpen át kellett élnie, míg próbálta önmagát és szeretteit felküzdeni a társadalmi ranglétrán. A harmadik testvér, Etus jellemrajza a leghalványabb, ami abból a szempontból érthető, hogy róla található a legkevesebb adat, de mint regényalaknak ez nem mentség.

A regény nyelvezete próbál illeszkedni az adott korhoz, igyekszik megmutatni a különböző társadalmi osztályok nyelvhasználatát, ez leginkább az egyszerű parasztoknál sikerül a legjobban. A narráció azonban sokszor terjengős, feleslegesen anekdotázó, egy szikárabb, letisztultabb elbeszélésmód sokkal jobban illene József Attila karakteréhez, élettörténetéhez.

Összességében elmondható, hogy József Attila élettörténetét bemutatni hatalmas vállalkozás. Cselenyák Imre pedig láthatóan a bőséges szakirodalmat feldolgozva történelemhűen igyekszik visszaadni ezt a hányatott életpályát. Azok számára, akik csak részlegesen, nem olyan mélyen ismerik a költő életét, a Tiszte szívvel mindenképpen hasznos, érdekfeszítő olvasmány lehet, azoknak pedig, akik behatóbban tanulmányozták már, érdekesség, nosztalgikus élmény újra elmerülni a szeretett költő történetében.