Anon Anon 
Van egy szereplő a Marvel univerzumban, azon belül is az X-Men univerzumban, akinek bár rengeteg rajongója van, eddig mégse kapott saját filmet. Múlt héten viszont eljött a várva várt premier, és megérte várakozni, mert a Deadpool minden eddigi Marvel filmtől különbözik, és ellentétben az újhullámos képregény adaptációkkal, nem esett át a Disney-féle cenzúrán.
Ez az egyediségben nagyban Ryan Reynoldsnak és T. J. Millernek köszönhető, akik nem hagyták magukat, és addig lobbiztak a filmmel a Fox-nál, hogy azok végül adtak nekik egy a Bosszúállók uzsipénzének megfelelő összeget, hogy elkészítsék a filmet. Reynolds csupán tizenegy évet várt, hogy végre eljátszhassa Deadpool, és bár már egyszer belebújt Wade Wilson szerepébe a 2009-es Wolverine eredettörténet filmben, azt a Deadpoolt jobb is, ha elfelejtjük, erről a színész is hasonlóképpen nyilatkozott. Mondjuk ez nem állítja meg abban, hogy legalább tízszer utaljon arra a filmre, vagy a Zöld lámpásra a filmben.
Wade Wilson egy amolyan „pénzért fenyítek embereket, akik idegesítenek, ha megfizeted” ember, boldogan él, ráadásul éppen eljegyzi álmai nőjét, amikor kiderül, hogy egy az egész testére kiterjedő rákja van, és már nincs sok ideje hátra. Ekkor jön egy „jótündér”, aki felajánlja neki, hogy egy mutáció segítségével ki tudja gyógyítani a rákból, de akkor szuperhősként kell tevékenykednie a továbbiakban. Természetesen az egész átverés, ráadásul rosszul is sülnek el a dolgok és így születik Deadpool a nagypofájú piros ruhás, akinek egy célja van, hogy megtalálja azt, aki ezt művelte vele és bosszút álljon. Nem is szuperhősmúvi ez, és ha Wade-en áll a dolog, sose lesz az.
Miután egy évtized várakozás kellett ahhoz, hogy a Fox zöld utat adjon a filmnek, a producerek szerencsére nem hagyták, hogy ebből a filmből is délutáni családi film legyen, hűek maradtak a képregényhez és így született meg ez az amorf akció/romantikus/horror/szuperhősfilm, ami mindvégig feszegeti a filmes műfajok határait.
Nem csak feszegeti a határokat, de át is hágja a filmes szabályokat, ahogy a képregény is ezt teszi. Deadpool az a képregényhős, aki tudatában van annak, hogy egy comic szereplője és ezt szereti emlegetni is. Először egy 1999-es képregényben törte át a negyedik falat és szólt ki az olvasónak, és ezt előszeretettel használják a filmben is, a rengeteg popkultúrás utalásról nem is beszélve.
A Marvel filmekben és sorozatokban már hozzászokhattunk a másik filmekre való utalásokra és a cameo szerepekre, de a Deadpool ezt is tovább cifrázza és nem csak a többi filmre, de a színészekre, a stábra és úgy általában mindenre utal. A film tele van pakolva easter egg-ekkel, és egy igazi geek addig nézi újra, amíg nem érzi úgy, hogy megtalálta mindet, ami szerintem lehetetlen küldetés. legalábbis egyelőre végtelen forrásnak tűnik. Már csak az „úgy nézek ki, mint akit megharapott egy radioaktív shar-pey” is legalább két dologra utal. Pókemberre és egyben visszautal az eredeti képregényre, ami pedig Ryan Reynoldsra utal, de inkább nem is kezdem el sorolni, mert akkor sose lesz vége a cikknek.
Wade Wilson alapból egy utalásként született a DC univerzum Slade Wilsonjára ( az Arrow rajongók előnyben), és az első saját comic füzetecskéjét a kilencvenes évek elején jelentették meg, így akkori utalásokkal is tele van a film. Na meg Deadpool figurákkal. Mindenütt.
Bár nem vagyok a hű adaptáció híve, mert azt tanultam az iskolában, hogy az nem feltétlenül előny, de ennek a filmnek nagyon jót tesz, hogy Deadpool pont olyan, mint a comic univerzumban és rengetek karaktert egy az egyben kiragadtak az eredeti verzióból. Sok karaktert kapunk, de azért nem annyit, hogy követhetetlen legyen a történet és az X-man-ek közül is csak kettő bukkan fel, de ennek anyagi okai voltak, amit természetesen Deadpool nem is hagy szó nélkül. Negasonic Teenage Warhead (Brianna Hildebrand) és Colossus (Stefan Kapacic) viszont remekül képviseli az X-emberek két típusát és az öt legviccesebb jelenetből háromban tuti benne vannak.
Egyértelmű volt, hogy Deadpool lesz az eddigi legszórakoztatóbb címszereplő, és Ryan Reynoldsra ráöntötték a szerepet, bele is érett az alatt a tíz év alatt, amíg a projekt csak egy álom volt. Weasel (T. J. Miller) szórakoztató sidekick, Vanessa (Morena Baccarin) vagány hősnő, Ajax, akarom mondani Francis (Ed Skrein) pedig teljes szívből utálható főgonosz. De Blind Al, a vak lakótárs, a ki Ikea bútorokat épít és a taxisfiú is megérdemel egy említést. Látszik, hogy a szereplőgárda imádja amit csinál, és ugyanez érezhető Tim Miller rendezésén, aki a pletykák szerint néha el is sírta magát forgatás közben, de ezzel nem volt egyedül. Ilyen egy szenvedélyből készült film. Rhett Reese és Paul Wernick forgatókönyve remek alapot szolgált a fanatikus stábnak, hogy aztán egy ilyet alkossanak.
A Deadpool számomra a tökéletes képregény adaptáció, látványos, vicces, meg se próbálja elhitetni a nézővel, hogy nem egy képzeletbeli világban játszódik, tele van meglepikkel kifejezhetetlenül vagány. Megfogadtam, hogy mostantól szigorúbban fogom értékelni a filmeket, de a Deadpool-ra nem tudok alacsony pontszámot adni, és alig várom a folytatást. Nem véletlen, hogy a nyitóhéten rekordokat döntött!
IMDB: 8,7/10
MAFAB: 97%
Értékelés: 98/100 (százat azért mégse adhatok)
