Anon Anon 
Valami nagyon készül „Mély Bíboréknál”… Ez a magyar jelentése a zenekar nevének, mely a hetvenes évek legeleje óta a világ vezető hard rock formációjának számít. Egy nyolc évig tartó „mosolyszünetet” leszámítva (mely ’76 és ’84 között volt aktuális) folyamatosan aktívak. Hogy mennyire, arról nem rég tanúbizonyságot tettek a rock mega-veteránjai.
Az igaz, hogy az alapítók közül már csupán Ian Paice dobos tagja a bandának, de az úgy nevezett klasszikus felállásból itt van még Ian Gillan énekes, és Roger Glover basszusgitáros is. Jon Lord billentyűs sajnos 2012 nyara óta az angyalok kórusa alá tolja jellegzetes harmóniáit. Ritchie Blackmore, a csapat védjegyének számító gitáros a kilencvenes években kiszállt a Purple-ből, és fiatal feleségével új együttest alapított. A két pótolhatatlan egyéniséget Don Airey és Steve Morse segítségével próbálják mégis pótolni.
S bár Ian Gillan manapság úgy fest, mint akármelyik bácsika a Bosnyák téri piacról, ő és a teljes zenekar idén tavasszal Budapesten számot adott arról, hogy még mindig annyi energia feszül bennük, mint egy neutronbombában! Éppen a hosszú böjt után, 2013-ban megjelent Now What?! lemezt jöttek hozzánk bemutatni. Ez a dalgyűjtemény egy amolyan tipikus „megosztó” albumra sikeredett: sokan egy előre mutató, progresszív alkotást véltek hallani „személyében”, megint mások méltatlannak találták a gazdag örökséghez. Egy dologban talált közös nevezőre a kettéhasadt rajongótábor: ezek lehettek az utolsó szerzemények, melyek az „öreg rockerek” próbaterméből nyilvánosságra kerültek.
Ők azonban, úgy látszik, félreolvasták okmányaikban saját születési dátumaikat, mert fergeteges gyorsasággal összejammeltek újabb tizenkét dalt! Még egy kicsit szeretnének ötletelni, azután ez év végén, vagy a jövő év elején irány a stúdió! A friss lemezt a 2015-ös év folyamán egészen biztosan lecsekkolhatjuk! Addig is itt hallgassuk a legutóbbi album legnagyobb slágerét!
A másik hasonló meglepetést okozó zenekart pedig úgy hívják: Pink Floyd. Ők is a hetvenes években élték fénykorukat; ha mást nem is, az ez évtized végén született The Wall című (megfilmesített) alkotásukat mindenki ismeri. Miután Roger Waters basszusgitáros-énekes, és egyben legfőbb zeneszerzőjük a nyolcvanas évek közepén kiszállt közülük, mindössze kettő stúdió-albummal jelentkeztek, melyek közül egyiket sem jegyzik a csapat klasszikus lemezei között. Ráadásul az időben hozzánk legközelebb eső The Division Bell megjelenése óta pontosan két évtized telt el!
Sajnos közben őket is meglátogatta a halál: 2008-ban, rákbetegségben elhunyt Richard Wright billentyűs. Vele együtt a rajongók magát a Pink Floydot is temették: senki sem hitte, hogy ezek után bővülhet a lemezgyűjtemény.
Azonban Richard jó néhány, eleddig titkolt szerzeményt hagyott maguk után. Zenésztársai, David Gilmour és Nick Mason ezekre az alapokra új dalokat álmodtak, és így történhet meg, hogy idén ősszel a lemezboltok polcára kerül az új Floyd album The Endless River címmel! Addig is hallgassuk a legutolsó számot (a ’94-es lemez utolsó tételét), mellyel a progresszív rock királyai előrukkoltak! (Klasszikusság ide vagy oda, ha itt folytatják, nem lesz semmi gond).
