Fráter Zsuzsanna 
Delia Owens eredetileg 2018-ban megjelent kötete, az Ahol a folyami rákok énekelnek az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere. Megjelenése óta világszerte több mint 12 millió példány kelt el belőle, és most fut az Olivia Newman rendezésében készült azonos című (Where the Crawdads Sing, 2022) filmadaptációja is a mozikban. A film megjelenésével Delia Owens regénye újra a könyves eladási toplisták élére került, újra kitört a „folyami rák őrület”. De mitől ilyen sikeres a kötet? Mi a titka? Ennek próbáltam utánajárni.
Az Ahol a folyami rákok énekelnek alaptörténete elsőre egyszerűnek tűnik. Az ’50-es, ’60-as évek észak-karolinai partvidékének mocsaras világában egy kislányt magára hagynak. Kya számkivetettként él túl a lápon, az emberi társadalom kiközösíti, ám az ő életében is megjelenik a szerelem. Tate, aki ugyan úgy szereti a természetet, a lápot, mint Kya, megtanítja olvasni. Azonban amikor egy rejtélyes gyilkosság történik a városban – számkivetettsége miatt -, a gyanú Kyára terelődik.
Kya a láp leánya, az ő természetes közege a mocsarak világ, ahol a társai a sirályok és a láp többi élőlénye. Idegenen mozog az emberi társadalomban, legszívesebben elkerüli a civilizációt, tart az emberektől. Egyedül Jumpin’-nal, egy öreg feketével áll kapcsolatban, aki maga is pária az ’50-es, ’60-as évek Amerikájának délén. Kya tulajdonképpen a modern civilizáció előtti embert képviseli, amikor az ember még összhangban élt az őt körülvevő természettel. Kya azonban nem primitív ösztönlény, nagyon is intelligens, öntudatos és büszke. Alakjával Owens példát mutat a természetből kiszakadt, a modern civilizációtól „megrontott” ember számára. (Emellett Kya a feminista nőideál tökéletes példája is.)
Tate pedig tökéletes párja Kyának. Bár a modern civilizáció szülötte, rajong a láp világáért és tiszteli azt. Ő a kapocs a természet és a civilizáció között. A Kya és Tate között lévő szerelem tulajdonképpen szimbolikus jelentőségű, a civilizáció és természet közötti lehetséges harmóniát és együttélést jelképezheti.
Chase, a regény harmadik fontos karaktere, Kya másik szerelme, mindenben Tate ellentéte. Míg Tate szelíd és gyengéd, óvatos és türelmes, addig Chase lobbanékony, akaratos, türelmetlen és sokszor erőszakos. Chase maga a mindent elpusztító és lehengerlő modern emberi civilizáció, aki elvárja, hogy a természet meghódoljon előtte.
A regény több népszerű műfaj – krimi, felnövés- és szerelmi történet – keveréke, és még ennél is több. Delia Owens regényében megelevenedik a természet, a láp szinte főszereplővé lép elő Kya mellett. És ez teszi olyan különlegessé Owens regényét. Itt nem egyszerűen szép természeti leírásokról van szó, vagy hangulatos atmoszféráról, hanem a láp világának biológiai szintű bemutatásáról. Együtt lélegzünk, létezünk a láppal, ugyan úgy a részévé válunk mint Kya. Megismerjük apró élőlényeit, madárvilágát, növényzetét, megértjük az láp élővilágának összhangját, diverzitását, és ami a legfontosabb, megtanuljuk tisztelni és félteni. Delia Owens, aki zoológus, olyan szemmel és érzékenységgel mutatja be ezt a különleges világot, ami szépirodalmi művekben nagyon ritka. Azonban ez a részletesség nem puszta információhalmaz, hanem szerves része, szervezőereje, mintegy élő szereplője a regénynek. Ráadásul a leírások, az élővilág biológia részletességű bemutatása nem teszi nehézkessé a szöveget, sőt, a regény nyelvezete kifejezetten lírai. Ezt erősítik fel a történetben a szereplők által idézett versek is, így a regény a természet és a poézis összhangját, szimbiózisát teremti meg.
Delia Owens az észak-karolinai partvidék lápvilágának szerelmi ódáját írja meg ezzel a regénnyel, élővé, a regény legfontosabb szereplőjévé téve ezt a különleges természeti környezetet. Talán ebben rejlik sikerének titka is. Az olvasó bepillantást nyer egy különleges világba, a részévé válik, miközben felébred tudatalattijának egy régi, elfeledett szeglete, amikor még az ember és a természet közötti összhang teljes volt.
