Csizmadia Attila 
Az igazság (La vérité, 2019, francia) című film parádés szereposztása és Arany Pálma díjas írója és rendezője jó alkotást sejtet.
Kore-eda Hirokazu a kortárs japán mozi legjelesebb rendezője a Bolti tolvajok című filmjével 2018-ban a Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb filmnek járó Arany Pálmát érdemelte ki, és Oscar-díjra is jelölték az idegen nyelvű film kategóriában. Az igazság világpremierje a 76. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol a film nemcsak versenyben volt, de a fesztivál nyitófilmjeként is debütált.
A japán rendező első nemzetközi alkotásában a francia filmművészet dívája, az Oscar-jelölt Catherine Deneuve, az Oscar-díjas Juliette Binoche (Három szín: Kék, A lét elviselhetetlen könnyűsége, Az angol beteg, Csokoládé, Sils Maria felhői, Páncélba zárt szellem); a négyszeres Oscar-jelölt Ethan Hawke (Holt költők társasága, Mielőtt felkel a nap, Szép remények, Kiképzés, Mielőtt lemegy a nap, A hitehagyott); és Ludivine Sagnier (8 nő, Swimming Pool, Szerelem a felhők fölött) játsszák a főszerepeket.
Azzal a tudattal ülhet le a néző a vászon elé, hogy egy sikeres rendező színész nagyágyúkat instruált a filmjében. Az igazság című film ugyan nem rázza meg a világ filmművészetét, de olyan emberi viszonyokat mutat be őszintén és hitelesen, ami mindennaposak lehetnek, miközben a különlegességet az adja meg, hogy a filmes világ mögé tekint be. Újra és újra szembesülhetünk azzal, hogy hányféle „igazság” van, és ezt csak egyféleképpen lehet kezelni egymás felé: türelemmel és szeretettel.
Az igazság című film forgalmazói ajánlója:
„A korosodó díva, az egykori mozicsillag egy olyan film forgatásán vesz részt, amely egy soha nem öregedő anyáról szól. A színésznő szerepéhez meglepően hasonló módon éli életét, többek között ebből fakad viharos kapcsolata forgatókönyvíró lányával, aki pont a forgatás idején látogat haza amerikai férjével és kislányával. A viszontlátás apropója, hogy megünnepeljék a díva önéletrajzának megjelenését. Az önfényező szöveg tele van ferdítésekkel és valótlanságokkal, ahogy erre a lánya lépten-nyomon emlékezteti az anyját. Régi sérelmek, családi titkok, méltatlan mellőzés, féltékeny rivalizálás bukkan fel a múltból, amibe anya és lánya mellett az amerikai férj is belekeveredik.”
A dívát természetesen Catherine Deneuve, a lányát Juliette Binoche és az amerikai férjet Ethan Hawke alakítják nagyszerűen. Az igazság – ha színpadi mű lenne – akkor kamaradarabnak hívnánk, mert kevés a szereplője és néhány helyszínen játszódik. A lényeg az erős párbeszédeken, az emberi viszonyok bemutatásán és kibontásán, valamint a színészi játékon van. Sok a közeli kép, sűrű a levegő a jelenetekben. Kore-eda Hirokazu filmje nem hagyja nyugodni a nézőt, úgy viszi az egyik feszült jelentből a másikba, hogy közben folyamatosan jelen van az irónia és a szarkasztikus humor. Az operatőri munka (Éric Gautier), a képek hangulata, a színek, a sok közeli snitt behúzza a nézőt a filmes világban dolgozó család életébe és természetesen úgy gondolkodtatja el, hogy szórakoztatja is. Bemutatja, hogy a művészek pont ugyanolyan megoldandó problémákkal küzdenek, mint bárki más, csak náluk a látszat még fontosabb, mint a „halandóknak”. Előjönnek az önzés, a karrier kontra gyereknevelés és a szőnyeg alá söprés problémái. A jelenetek tényleg életszerűek, elhisszük, hogy akár így is megtörténhetnének. Az igazság című film nem modoros, mivel egyszerű és természetes eszközökkel tárja elénk az anya-lánya, a férj-feleség, nagyszülő-unoka, elvált nő-volt férj kapcsolódásokból adódó problémákat. A végén pedig nem rág szájba semmilyen megoldást, nyitva hagy és elsimít konfliktusokat, úgy, ahogy ez az életben is történik.
Csak sejteni lehet, hogy a Kore-eda Hirokazu rendező nagy szabadságot adott a színészeknek. Bátran tehette ezt, mert természetességgel és könnyedséggel formálták meg a figurákat, nincsenek hatásvadász gesztusaik. Élvezet nézni valamennyi hírességet, nem is lehet kiemelni egyik színészt sem a másikhoz képest. Mondhatnák, hogy Catherine Deneuve-nek ez a szerep a jutalomjáték lehetőségét adta, de neki már annyi jutalomjátéka volt. Juliette Binoche az érzékeny, finom alakítását már számtalanszor megmutatta a nézőknek, ahogy Ethan Hawke a sármos, „szeme sem állj jól” figurát. Mégis, mindhárman újabb színeket tudtak megmutatni tehetségükből. És ez elmondható a kislányt, unokát alakító Clémentine Grenier-ről is.
A filmben megérkezik a humoros célzás, hogy volt már egy ugyan ilyen című film 1960-ban, egy másik nagy dívával, Brigitte Bardot-val, de „ez” nem „az” a film. Jó szívvel ajánlom Az igazság című francia filmet megtekintésre, nem csak a sztárok és a író-rendező nimbusza miatt, hanem hangulata, üzenete, érzékenysége és humora miatt is. Szerintem az IMDb és Mafab értékelés méltánytalanul alacsony. Nálam ez a film legalább nyolcas.
Szereplők: Catherine Deneuve, Juliette Binoche, Ethan Hawke, Clémentine Grenier, Manon Clavel, Alain Libolt, Christian Crahay, Roger Van Hool, Ludivine Sagnier.
Értékelés: 8/10
Mafab: 6,4/10
IMDb: 6,5/10
A film előzetese:
