Barna Borbála 
Egy igazán egyedi és különleges színházélményt nyújtó darabot mutatott be október 6-án a Lepkegyűjtő Produkció „Dolgok, amikért érdemes élni” címmel Horgas Ádám rendezésében. Pokorny Lia egyszemélyes monodrámájában az öngyilkosság, a depresszió és az abból való kiút témái kerülnek terítékre, azonban a nehéz kérdések ellenére is egy szívmelengető előadás szemtanúi lehetünk a Centrál Színházban.
A Kisszínpad bejáratához érkezve Pokorny Lia fogad minket sok-sok sárga cetlivel, s azzal az instrukcióval adja át őket a nézőknek, hogy nagyon vigyázzunk rájuk, legyenek a kezünkben, hiszen az előadás során fontos szerepük lesz. Én a 999998-as sorszámú papírral együtt foglaltam helyet a teremben, és kíváncsian vártam, mi lesz vele a feladatom. A díszletet mindössze két post-it jegyzetekkel teleragasztott tábla és egy hatalmas láda alkotja, azonban Pokorny Lia hihetetlenül energikus személyisége önmagában is betölti a teret az első perctől fogva.
Duncan MacMillan színdarabjának középpontjában egy kislány felnőtté válásának történetét követhetjük végig, akinek gyermekkorát édesanyja öngyilkossági kísérletei árnyékolták be. Annak érdekében, hogy ezzel a szörnyű teherrel meg tudjon birkózni, listaírásba kezd: összegyűjti azokat a dolgokat, amikért érdemes élni. A felsorolásba kezdetben olyan tételek kerülnek be, mint például a fagyi – aztán ahogy a kislány egyre idősebb lesz, úgy változnak vele együtt a pontokba szedett örömforrások is az életében. Felbukkan a füzetben a szerelem, ám mellette olyan egyszerű és könnyed dolgok is, mint például Katona Klári „Vigyél el” című dala. Elgondolkodtató, megmosolyogtató és egyben szívbemarkoló utazás ez, amin Pokorny Lia végigvezet minket: eszünkbe juttatja ugyanis, mennyire hajlamosak vagyunk arra, hogy észre se vegyük, mennyi szépség is rejtőzködik a szürkének titulált hétköznapokban. Néha nem árt emlékeztetni magunkat arra, mennyire magától értetődőnek vesszük azokat az apróságokat, amik igazából a boldogságunk alapkövei.
S hogy mitől válik egyedivé az előadás? Nos attól, hogy a nézők szó szerint a történet részeseivé válnak. A darab ugyanis sajátos interaktív és improvizatív jelleggel íródott meg, így egy-egy ponton a színésznő a közönség soraiból választ magának segítőtársat az adott jelenet megformálásához. Pokorny Lia számára mankót nyújthat ebben többéves Beugró-beli tapasztalata, hiszen az improvizáció a műsor abszolút lételeme. Hol az édesapjává, hol a szerelmévé, hol pedig a pszichológusává avanzsál valakit a nézőtérről, közben pedig a segítségünkkel tárja fel a lista pontjait. Mikor a történetben elérkezik az általunk birtokolt papír sorszáma, a mi feladatunk felolvasni őket a közönség többi tagjának.
Amennyire egyszerű a dolgunk, annyira nehéz a színésznőé. Amellett, hogy egyedül áll a színpadon, mindenféle különösebb kellék és társ nélkül, azt is el kell érnie, hogy a nézők aktívan beszálljanak monodrámájába. Pokorny Lia azonban kiválóan teljesít ebben a szerepben, nincs megállás, nem kell „könyörögnie” senkinek, mindenki szívesen vállalja a pár pillanatnyi reflektorfényt.
Bár a történet egyáltalán nem habkönnyű, mégis sokat nevethetünk, és mosolyogva hagyhatjuk el a Centrál Színház Kisszínpadát azzal a jóleső érzéssel, hogy jöhet akármilyen nehézség, az élet mégis szép, csak arra kell figyelnünk, hogy ne veszítsük el a szemünk elől a saját listánk pontjait. Ha pedig még sosem gondoltuk végig, mik is tesznek minket boldoggá a mindennapokban, sürgősen kezdjünk bele a gyűjtésbe.
A teremből kifelé jövet én is felragasztottam egy post-it lapot az egyik táblára: „Színházba járni.” Az ilyen estékért érdemes.
Színlap:
Eljátssza – Pokorny Lia
Szerző – Duncan MacMillan
Társszerző – Jonny Donahoe
Fordították – Csukás Márton és Csukás Barnabás
Rendező – Horgas Ádám
Producer – Bereczki Zoltán, Ferenczi Orsolya
Rendezőasszisztens – Pogács Zsuzsi
Előadások:
2017.11.03. Péntek 19:00
2017.11.05. Vasárnap 15:00
2017.11.05. Vasárnap 19:00
2017.11.06. Hétfő 19:00
Forrás: Centrál Színház
