Fráter Zsuzsanna 
Zúgolódás, elégedetlenség, kicsinyesség, rosszindulat, irigység: ezek az emberek. Így általánosságban. Hiszen kivételek mindig vannak, de tömegesen mi emberek, igen elviselhetetlenek vagyunk. Most miattunk dühöngök.
Tulajdonképpen mondhatom azt, hogy én nem szeretem az emberiséget. Nem szeretem, mert tömeg, s tömegben minden elviselhetetlen. Csak a könyvek lapjain érzem magasztosnak, mert akkor nem kerülnek túl közel hozzám. Ha emberiségre gondolok, olyankor nem az igaz ügyért harcoló hősök vagy a májusi napfényben piknikező családok jutnak eszembe, hanem a zsúfolt metrókocsik. Igen, a metrókocsik. Ott aztán testközelbe kerül az emberiség… Így látni lehet a mérhetetlen közönyt, agresszivitást és ostobaságot..
Sokszor elgondolkodtam azon, hogy ha nyernék a lottón, akkor milyen jótékonysági szervezetet támogatnék. Sok minden eszembe jutott, de valamiért mindegyik állatvédő egyesület. Valahogy az embereket nem akarom védeni. Hiszen minden problémát mi okozunk ezen a bolygón, nemcsak a környezetünknek, hanem saját magunknak is. Persze ez nem azt jelenti, hogy valami emberiség ellenes cselekedetekre akarnám ragadtatni magam. Az erőszakot sem szeretem, erről is mindig az emberiség jut eszembe.
Sokáig az egyetlen jó dolognak, amit az emberiség alkotott, a kultúrát, s a művészeteket tartottam. S most tessék, az ostoba tömeg, mindenféle álságos jelszavak nevében több ezer éves kulturális emlékeket pusztít el.. (Az iraki eseményekre gondolok.) Ez megint csak jellemző az emberiségre: tömegben kegyetlen, kíméletlen és gondolkodásmentes.
Most valahogy a szokásosnál is szigorúbb vagyok fajunkkal, hiszen még mindig a könyvklubunk legújabb olvasmányának a hatása alatt vagyok. Atwood utópiája rendkívül elgondolkodtató és gondolatébresztő. A holnapi cikkünkből többet is megtudhattok róla. Mindenesetre ő is tökéletesen szemlélteti, milyen kegyetlenek az emberek egyes tagjaikkal szemben is. Homo homini lupus.. Bár a farkasok kétlem, hogy így bánnának társaikkal. Az ember inkább önmaga réme.
Az egyes embereket könnyebb szeretni, akkor látni benne a jót és a szépet. A tömegben mindez elveszik, arctalan marad. Ezért nem jó a tömeg, ahogy elsodor mindent, mi útjába kerül, s nem marad hátra semmi, csak a pusztulás.
Most így látom az emberiséget: egy tank, mely lerombolja maga körül ezt a törékeny kis világot.
