Erunder 
Frank Herbert Dűnéjét nem nagyon kell bemutatni. Nem is azért, mert az új film kapcsán a csapból is folyt a reklámja, hanem azért, mert a regény és az abból készülő adaptációk befolyása a sci-fi és a modern médiára elidegeníthetetlenek.
Az azonos címen megjelenet regényt már többször is feldolgozták. 1984-ben David Lynch készített belőle egy két részes, vagy inkább ketté bontott filmet, majd 2000-ben a SyFy csatorna sorozatot eszkábált össze, amit inkább szeretnénk elfelejteni. Ez utóbbi inkább csak a hardcore Herbert rajongók számára volt befogadható.
VIDEÓJÁTÉKOK DÖGIVEL
Az eredeti 84-es film sikere után még számítógépes stratégiai játékok is készültek, amelyek közül az első még népszerű is volt és jó kritikákat is kapott.
A 2000-es évek nem csupán a tévében nem kegyelmeztek a történetnek, ugyanis az akkortájt kijött videójáték olyan hatalmasat bukott, hogy az magával rántotta a játékot készítő stúdiót is. Igaz én személy szerint az utóbbit imádom, de talán csak azért, mert ezzel töltöttem a fél gyerekkorom.
250+ OLDAL 155 PERCBEN
Talán ennyi legyen is elég a nosztalgiázásból és nézzük, mint kaptunk most, 2021-ben.
Nagy valószínűséggel sokaknak azért tört bele a bicskája a Dűne feldolgozásába, mert az egy 500 oldalon lassan kibontakozó politikai történet, amelyet nehezen lehet vizualizálni. Ahogyan a korábbi feldolgozás, úgy ez is a könyv első felét vitte vászonra.
Itt most nem az az eset áll fenn, mint Asimovnál, hogy az író korát megelőzve olyan dolgokról írt, amelyeket a kor szelleme még nem tudott feldolgozni. Asimov valóban mesterséges intelligánciákról, drónokról és sok más egyéb olyan technológiai találmányról írt már az ’50-es ’60-as években, amelyek csak jelen korunkban valósultak meg. Ezzel szemben Herbert gyakorlatilag egy a totalitárius rendszerek ellen szóló vádiratot vetett papírra. Az csupán mellékes volt nála, hogy a történet a jövőben és idegen bolygókon játszódik, de kétségtelen, hogy ez utóbbi adja meg a pikantériáját.
Denis Villeneuve valószínűleg azért is döntött úgy, hogy kevesebb politikát rak a filmjébe, mert azzal a két és fél órás játékidő könnyen három óránál is tovább duzzadt volna, amit az eredeti sci-fi-t nem ismerők unalmasnak tartottak volna.
PÖRGÉS, ROBBANÁS, GYILKOSSÁG, AKCIÓ
Modern korunk médiafogyasztóinak megfelelve csupán egy kis csöppnyi politikia ármánnyal fűszerezett akcióáradat tárul a szemünk elé. Na, nem is panaszkodunk, de tény, hogy a történet így nem mutat nekünk más, csak a már jól ismert és gyerekkorunkban agyukba égett képek látványosabb változatát.
ÖSSZEGZÉS
Azzal talán kár is a kedves olvasót fárasztanom, hogy a színészi munkákban nem lehet hibát találni. Egy olyan színészgárdától, mint Javier Bardem, Jason Momoa, Josh Brolin, Timothee Chalamet, Oscar Isaac, Stellan Skarsgård, és Zendaya, akiket Villeneuve rendezése és forgatókönyve fog össze, nem is vártunk el mást. A hangulat adott, az akciók jól koreografáltak, a Harkonneneket pedig mind a halálba kívánjuk.
70/100 Harminc pontot azért veszített mert igenis lehetett volna ez egy három órás film, ami jobban beindítja az eposzt és megfelelően, persze akciókkal tűzdelve, megágyaz egy galaktikus háborúnak.
