Chino 
Bármily hihetetlenül hangzik még két hete sincs, hogy a nyolcadik X-ébe lépett a kis nagy esőember, akiről diploma előtt még nagyon kevesen gondolták hogy komoly hollywoodi karriert futhat be. Egykori mentorainak csattanós választ adott a vitrinjében álló két Oscar-szobrocskával, hat Golden-Globe és három Bafta-díjjal, s a tiszteletbeli Cézár kitüntetéssel is bebizonyította, hogy még életében legendává vált.
Az ukrán felmenőkkel rendelkező Dustin Hoffmann 1937 augusztus 8-án született az Angyalok Városában. Édesanyja hatására kezdetben zenei pályára készült, de fokozatosan a színészet felé fordult. A színiiskolában szobatársa és egyben legjobb barátja Gene Hackman volt, akivel azonban csak évtizedekkel később, az Ítélet eladó (Runway Jury, 2003) című filmben játszottak együtt. Az iskolapad mindkettejük számára kemény diónak bizonyult. Tanáraik kifejezetten tehetségtelennek tartották őket, s a későbbi kétszeres Oscar-díjas színészt elbocsátották az intézetből.
Hoffmann kénytelen-kelletlen alkalmi munkákból élt, hol pincérként, hol egy áruház gyermekosztályának eladójaként, hovatovább szendvicsemberként kereste kenyerét. Színészi ambícióit azonban egy pillanatra sem adta fel. Lee Strasberg legendás stúdiójában képezte magát s meghallgatásról meghallgatásra járt. Kitartása meghozta gyümölcsét, kisebb reklámszerepek után az Off_Broadway színpadán találta magát. Sikeres broadway színész lett, hovatovább rendezőként is bemutatkozott. Az igazi áttörést mégis egy bohózat hozta meg számára. Olyan alakítást nyújtott, hogy Mike Nichols filmrendező felfigyelt rá, s következő alkotásának, a Diploma előttnek (The Graduate, 1967) a főszerepét kínálta fel Hoffmannak. Ezzel kezdetét vette kivételes hollywoodi karrierje, ugyanakkor többször visszatért a színpadra is.
De a legendás, immár 80 esztendős színészt leginkább alakításain keresztül ismerhetjük meg, így következzen egy Top10 Dustin Hoffmann lista a zseniális átváltozó-művész legjobb filmjeiből.
Parfüm- Egy gyilkos története (Perfume: The Story of a Murderer, 2006)
Patrick Süskind azonos című regényéből készült felkavaró filmjéről sokak szerint csak végletekben lehet beszélni. Vagy imádják vagy egyszerűen nézhetetlennek titulálják. Én ezzel szemben az abszolút középúton állok. Hiába tűnik ki a sorozatgyilkosság-kavalkád közül A lé meg a Lolával (Lola rennt, 1998) befutott Tom Tyckwer alkotása, nem képes maradandóan visszaadni a történet velejét.
A film egy érzékeny szaglóérzékkel megáldott, de morális érzéketlenséggel veleszületett fiú körül forog. Alapvetően nem gonosz, de nincs különbség számára jó és rossz cselekedet, ahogy jó és rossz szag között sem. Miután szakmájában kenterbe veri mentorát, egy párizsi parfümkészítőt, életcéljaként a tökéletes parfüm megteremtését tűzi ki, amely azonban fiatal lányok „testein keresztül” vezet. Így lesz a kezdeti drámából egyedien ábrázolt s elmesélt sorozatgyilkos-mozi. Az alkotást a kosztümös filmek hiteles, ugyanakkor kivételes ábrázolásán felül a parádés színészi játék is kiemeli hasonszőrű társai közül. Ben Whishaw fantasztikusan bújt bele az érzelmileg sérült, ugyanakkor megszállott fiatalember bőrébe, ahogy Dustin Hoffmann is lubickol a középszerű parfümkészítő szerepében.
A Gömb (Sphere, 1998)
Sokan meglepődhetnek, hogy A Gömb felkerült Dustin Hoffmann legjobb filmjeinek 10-es listájára, hovatovább a Parfümöt is lekörözi. Ez azonban sok szempontból védhető. Számos olyan aspektusa van a Michael Chrichton regényéből készült adaptációnak, ami egy egyszerű, Solaris-klón (Solaris, 1972) fölé emeli. Azzal nem lehet vitatkozni, hogy a pofonegyszerű kezdés és a minden fantáziát nélkülöző lezárás sokat ront a mozin. Ami azonban a kettő között történik az több, mint figyelemre méltó. Az amerikai hadsereg az óceán mélyén talál egy lezuhant űrhajót, s egy pszichológus – mint kiderül, kamu – tanulmánya alapján összeállít egy különböző tudományokban jártas csapatot a titokzatos jármű felderítésére. Egy idő után kiderül, hogy nem is egy idegen hajóról van szó, hanem egy időutazás során vízbe csapódott amerikai űrhajóról, amelyben egy rejtélyes gömböt találnak. A titokzatos tárgy, azonban különleges képességgel ruház fel mindenkit a közelében.
A Gömb legnagyobb erénye, hogy végig képes fenntartani a feszültséget, remekül átadja a klausztrofób atmoszférát. Kellő mértékben, jól adagolva érvényesül a suspense, amely egyes színészek játékával párosulva kiváló aspektusa a filmnek. Dustin Hoffmann ugyan nem egy akciószínész, de a zseniális átváltozó képességével kitűnően beleillik a rá szabott szerepbe. Egyedül a már leszállóágban lévő Sharon Stone-nal való románca nagyon erőltetett és felesleges. Az addig inkább Tarantino-színész Samuel L. Jackson kiváló alakítására utólag visszatekintve nem csodálkozunk.
A Gömb sokkal több, mint egy egyszerű science-fiction. A műfaj burkán belül komoly morális kérdésekkel foglalkozik, s tökéletesen bemutatja az emberi elme korlátoltságát.
Kis nagy ember (Little Big Man, 1970)
Arthur Penn, Thomas Berger regényéből készült adaptációja egyfajta önéletrajzi film, melyet az amerikai történelem egy szeletébe ágyaznak, elmesélve, hogyan éli meg egy jelentéktelen ember, ha maga a történelem fosztja meg szabadságától. Ezúttal sem marad el a Dustin Hoffmannra annyira jellemző színész-karakter korkülönbség, ugyanakkor ezúttal fiatalon és idősen is bele kell bújnia a főhős Jack Crabb bőrébe.
A világ legöregebb embereként látogatja meg az idősek otthonában egy történész, hogy a letűnt időket a leghitelesebb módon, egy 121 éves ember emlékein keresztül jegyezhesse le. Ez furcsa kiindulópont már egy különleges történetet alapja, az idős Crabb-ben is látni lehet, hogy nem egy heroikus alkat, ami inkább dokumentum jelleget vetít előre. Egészen gyermekkorától indul a történet, amikor a sájenek fogságába esik, s indiánként nő fel, ugyanakkor sosem fogadják el teljes jogú tagjukként. Végig kívülállóként kezelik, ahogy az egész film mozgatórugója is ez az aspektus. A sápadtarcúak világába visszatérve is inkább megtűrt embernek számít. Folyamatosan keresi a helyét, ingázik a két kultúra között, miközben hihetetlenebbnél hihetetlenebb kalandok részesévé válik. Megelevenedik a filmben Vad Bill Hickok, akik barátjává fogadja, de ott van Custer tábornok mellett a Little Big Horn folyó menti mészárlásnál utolsó túlélőként. Ezek a történelmi alakok ráadásul nem sztereotipizálva vagy heroikusan jelennek meg.
Dustin Hoffmann ebben a szerepben is kiváló alakítást nyújt egy olyan ember szerepében, aki szinte végig csak a saját helyét szeretné megtalálni a világban. Ugyanakkor jellemének kettőssége is kiütközik, hiszen vagy a történelem egyik legnagyobb alakja vagy éppen szélhámosa. Faye Dunaway pedig méltó partnere a képmutató feleség szerepében, közös jeleneteik élményszámba mennek.
A Kis nagy ember hangulatában alapvetően egy keserédes film, ugyanakkor komikus vagy éppen önironikus jelenetekkel képes lazítani ezen az atmoszférán. Felfogható egy westernbe ágyazott drámaként önéletrajzi keretbe foglalva, azonban inkább egy olyan alkotás, mely egy rég letűnt kornak állít emléket.
Maraton életre halálra (Marathon man, 1976)
Goldman-Schlesinger klasszikusa valóban egy életre-halálra szóló élmény. Alapvetően egy profi módon összeállított thriller, komoly drámai, olykor akció elemekkel megfűszerezve. Ugyanakkor komoly aktuálpolitikai mondanivalót rejt magában, melyet tökéletes hitelességgel ábrázol. A számos, korában kirívó brutális jelenet megosztó véleményeket eredményezett, mégis inkább egyfajta pszichikai hatást vált ki az emberből a divatos torture-filmekkel ellentétben. A történet alapvetően egyszerű, de részben ebben rejlik a nagyszerűsége. A főhős, az egyetemista Babe (Dustin Hoffman) megszállott maratoni futó, kinek addig olajügynöknek hitt bátyjáról kiderül, hogy a titkosszolgálat embere. Éppen a nácik titkos szervezetébe épült be s az egykori koncentrációs tábor orvosának, Dr. Sczellnek (Sir Laurence Olivier) eredt nyomába, aki vagyont érő gyémántokat készül Dél-Amerikába csempészni. Nyomozása közben halálos sebet kap, de titkát még átadja öccsének, aki, ezáltal Sczell és embereinek célpontjává válik.
Hoffmann ezúttal is egy sokkal fiatalabb szereplő bőrébe bújik, mégis olyan hiteles játékot nyújt, hogy a néző egy pillanatra sem veszi észre, hogy egy karakterénél közel 20 évvel idősebb színészt lát a vásznon. Sir Laurence Olivier pályafutása egyik legjobb alakítását nyújtja, Dustin Hoffmannal szinte egymást licitálják túl. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a két művész alakítását „egyenlő arányban” számos Golden Globe, Bafta, illetve Oscar jelöléssel ismerték el, hovatovább az Olasz Filmakadémia is Hoffmannak ítélte a David di Donatello-díjat.
Éjféli cowboy (Midnight cowboy, 1969)
John Schlesinger egész munkásságára a fősodorral abszolút szembemenő érzelmek és a kegyetlen társadalomkritika volt a jellemző. Nem történt ez másképp a James Leo Herlihy művéből adaptált Éjféli cowboy esetében sem. Olyan témákat feszegetett, amelyek szerves részei voltak a ’70-es évek Amerikájának. Úgymint a droghasználat, homoszexualitás, szegénység vagy hajléktalanság. Az egyszerű történet középpontjában egy texasi mosogatófiú (Jon Voight) áll, aki cowboy ruháját felöltve New Yorkba megy, hogy selyemfiúként álljon a hölgyek szolgálatára. Azonban gyorsan szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy álma távol áll a valóságtól. Jómódú nők helyett szegény, igénytelen fiúk a kuncsaftjai, egyetlen barátja pedig egy sánta tüdőbeteg hajléktalan (Dustin Hoffmann), akivel egy romos házban tengődnek. Az egész film kegyetlen józansággal mutatja be a korabeli New York árnyoldalát. A szegénységet, kilátástalanságot, férfiprostik világát. Ahogy Schlesinger ábrázolja az underground művészetet, olykor megspékelve egyfajta avantgárd dzsessz zenével nemcsak zsenialitásra, hanem hallatlan bátorságra is vall.
Ez a korabeli felkavaró, szélsőséges realizmus 3 Oscar-díjat hozott az Éjféli cowboynak, közte a legjobb filmét és forgatókönyvét is. Ugyanakkor ez a mozi borzasztóan nehezen emészthető alkotás, mindenképp megfelelő hangulat szükséges, hogy minden aspektusát élvezni tudjuk. Ez az oka annak, hogy nem kerülhetett a lista előkelőbb fokára.
A születésének 80. jubileumát ünneplő színész még számtalan felejthetetlen produkcióban nyújtott kiemelkedő alakítást, s emiatt kissé igazságtalannak tűnhet ez tíz filmből álló lista. A legjobb 5 alkotást ugyanakkor még fedje homály. A hamarosan megjelenő cikkünkben az is kiderül melyik produkciót választottuk Dustin Hoffmann legzseniálisabb filmjének.
1 thought on “Dustin Hoffman 80 éve Tíz film tükrében I.”