Duba Dániel 
Este tíz is megvolt már, mikor jött a telefon. Valami ezerszer ismételt James Belushi film villódzott a TV-ben, amikor pedig felvettem a kagylót, a főszerkesztőm izgatott hangja hadarva közölte, hogy azonnal csomagoljak, reggel értem küldenek egy taxit, és irány a reptér, onnan pedig a napfényes Kalifornia. Nem mondom, hogy nem piszkálta meg a fantáziámat egy újabb külföldi semmittevés az oldal kontóján, de pont most? Nincs senki, aki ráér – közölte. Én meg nem értek a videojátékokhoz – közöltem. Amit viszont ezután közölt, az egyáltalán nem árulkodott semmiféle megértésről. Így esett, hogy másnap hajnalban útnak indultam a huszonnegyedik Electronic Entertainment Expo-ra, majd pár pohár gin, és két kifogásolható minőségű, repülőn felszolgált hidegtál után a LAX parkolójában találtam magam.
A következő beszámoló egy fikciós írás, ami a szórakoztatás jegyében született. Ha tanulsága nincs is, az mindenképp levonható belőle, hogy nem árt, ha időben rendezed a minibár fogyasztásod. – a szerző
Ahogy eddig is, az E3-on a legnagyobb hardver- és szoftvergyártók vetítik előre, mennyire éles hangon nyüszög majd az elkövetkezendő években a világ videojátékosainak pénztárcája (nagyon). A legnagyobb kiadók és magazinok, bloggerek, vloggerek, nyuggerek, számtalan indie fejlesztő, sztárkódoló, egerész és kontrollerfrík hagyják a küszöbön kívül a sütnivalójukat, hogy az általa hagyott űrt feltöltsék tetris blokkok formájában aláhulló, mikrotranzakciókban tempurált pixelcsodákkal. Ez nagyon szép, de abban a pillanatban csak az érdekelt, hol lehet itt egy jót aludni.
Első nap:
Elaludtam. Tegnap este annyira kiütött a jetlag, hogy egy benzinkúton akartam becsekkolni, és mikor nem volt hajlandó senki felvinni a csomagjaimat, felkaptam egy marék málnás gumicukrot meg egy összehajtható térképet a pult mellől, és elszaladtam. Fogalmam sincs, hány óra lehetett, de már pirkadt, mire sikerült elfoglalni a szobám, és rádőlni az ágyra. Lényeg a lényeg, mire másnap odaértem az E3 helyszínéül szolgáló Convention Center üvegcsarnokába, a Microsoft épp megköszönte a lehetőséget a Microsoft Theaterben – mert ők továbbra is szeretnek különcködni egy saját helyszínen –, a Hollywood Palladiumban tartott Electronic Arts-féle showról pedig teljes egészében lemaradtam, de természetesen betartottam a legfőbb szabályt, és nem estem pánikba. Még aznap este a hotelszobában felcsaptam a laptopom, és megnéztem az IGN idevágó összefoglalóját, és voilá. Ráadásul még sorban állnom se kellett, isten áldja az internetet, na nézzük:
Az Electronic Arts bejelentette, hogy tovább tolják a vérátömlesztést a SW Battlefront II-vel, de jön egy új Star Wars játék is, Star Wars Jedi: Fallen Order néven. Mutattak egy hosszú gameplay videót a világ leglomhább jetpack szimulátorából, az Anthemből, mégis a kiadó legnagyobb dobása az volt, hogy mobiljátékként éleszti újra a kultikus Command & Conquer szériát, méghozzá teszi mindezt egy Need for Speed crossoverrel, melynek címe: Command & Conquer: Rivals. Még egyszer mondom, mobiljátékként. Na, ugorjunk is inkább a Microsoft bemutatóhoz.
A temérdek minőségi exkluzívjáról híres cég most se kis tétekben játszott, és annyi fantasztikus újdonsággal sokkolta a közönséget, hogy alig fértek be az épületbe: jön egy új Forza, egy új God of War Gears of War és egy új Halo rész, hatalmas! Ízelítőt kaphattunk még egy dühös, női Bear Grills szimulátorból (Shadow of the Tomb Raider), jön az ötödik Devil May Cry, Ernest Cline könyvklasszikusa, a Ready Player One pedig végre videojáték adaptációt is kap, vagyis nagy erőkkel készül a Cyberpunk 2077.
A képernyőpanelek és kontrollerek legnagyobb ijedtségére (és a szervizek legmohóbb kézdörzsölgetésére) a From Software is fecskendőbe töltötte végre a legújabb, Sekiro – Shadows Die Twice című idegmérgét, melyben végtelen fűbe harapásaid helyszíne ezúttal a csodás japán lesz. Óriási gameplay videót mutattak még a Metro Exodusból is, amiben az új tartalmakat akár a bkk.hu/metro oldalon is meg lehet majd váltani. Állítólag várható egy pótlóbuszos dlc is jövőre. Hatalmas show volt az egész bemutató, de egy jó alvásnál persze semmi se jobb, nem bánok semmit.
A Bethesda előadását már sikerült elcsípnem, de annyira izgalmas volt, hogy ha azt is átalszom, abból se csináltam volna elvi kérdést. Feszengős felvezetés, biztonsági játék, bejáratott címek. Doom, Wolfenstein, The Elder Scroll, Rage, open world minden mennyiségben, de érkezik egy izgalmas, új versenyző is, a Starfield. Nem árulok el nagy titkot, open world lesz, sci-fi körítéssel. Természetesen a Bethesdánál is a végére hagyták az atomot, méghozzá a Fallout 76 bemutatóval. Aki lemaradt volna az előző 75 részről, az a lenti videóval most könnyen képbe kerülhet.
A Devolver Digital performanszát idén is Mahria Zook színésznő vezényelte le egy személyben. A játékvilágot érintő lényegi dolgokról nem esett szó, de olyan jól szórakoztam a nő agresszív poénjain, hogy elhatároztam, mindenképp belógok az esti after partyra és meghívom egy bloody maryre.
Az after party: majdnem másfél percig élvezhettem az E3 felső köreinek társaságát, de mire sikerült szemkontaktba kerülnöm Zookkal, egy biztonsági őr kiszúrta, hogy nincs belépőm, és kihajított. Ezután bevágtam magam egy taxiba, és egy Kaliforgia soundtrack válogatást hallgatva visszavitettem magam a hotelbe.
Második nap:
Nem aludtam túl jól az este, mert a főszerkesztő határozott, költségvetést megzabolázó utasításai ellenére, még lefekvés előtt rájártam a minibárra. Ennek volt a következménye, hogy reggel eltévesztettem a termet, de ez csak akkor tűnt fel, mikor negyed óra után egy szimpatikus öregúr hirtelen felkiáltott, hogy bingo! Akkor esett le, miért kaptam papírt meg filcet a bejáratnál. A csendes menekülés stratégiája mellett döntöttem, kirendeltem egy gin tonicot, és mikor nem figyelt senki, szép csendben kisurrantam. Ez után a néhai Squaresoft örökségét két lábbal tipró Square Enix bemutatójából csak annyi maradt meg, hogy egy szó sem esett a Final Fantasy VII Remake munkálatairól. Nagy erőkkel kerestem a panaszkönyvet.
Van egy mondás, miszerint egy los angelesi nyilvános mosdóban sose száríts kezet elektromos szárítóval, mert a hirtelen jött légáramlat annyira felkavarja a padlón megült kokaint, hogy mire száraz lesz a kezed, ki se találsz a mosdóból. Ezen elmélkedtem a piszoár előtt, mikor egyszer csak megjelent Joseph Gordon Levitt, amitől hirtelen annyira zavarba jöttem, hogy mikor mellém lépett, nemes egyszerűséggel lepisáltam a cipőjét. Hebegve kértem elnézést, de akkor már mindegy volt, sietve kiviharzott. Végtelenül restellem, de ha a videókon azt látod, hogy Levitt cipője a Beyond Good & Evil 2 konferálása közben feltűnően tisztán csillog, na az én voltam. Egyszerűen ezt nem lehet megszokni, hogy LA-ben bármikor szembe jöhet veled egy világsztár. Na mindegy, hol az a kézszárító?
Az Ubisoft rögtön a Beyond Good & Evil 2-vel nyitott, ami életre hívott pár régi szép emléket, majd rengeteg semmitmondó bemutató után a kalózos Skull and Bones győzött meg arról, hogy van még remény új címekre is. Utána azt hittem rosszul látok, de a nagy sikítozás meggyőzőtt róla, hogy tényleg Elijah Wood vezeti fel a cég VR-kalandjának, a Trasferencenek az előzetesét. Természetesen az Assassin’s Creed rajongók sem maradnak morzsák nélkül, ugyanis a tavalyi Origins kapott pár új skint és textúrát, ami gyűjteményes formában fog megjelenni valamikor ez év októberében, Odyssey név alatt.
Kora délutánra járt az idő, mikor felvillant a Sony logója a kivetítőkön. Ekkor eszembe villantak a hazai rajongók, és megpróbáltam lezavarni egy élő bejelentkezést, de az istenért se találtam azt a rohadt wifi kódot, valószínűleg elkavarhattam a sorok között. A Last of Us: Part II videót egy hangulatos banjo előadás kísérte fel a vásznakra, amiben megbizonyosodhattunk az első részből ismert Ellie gyengéd és kevésbé gyengéd oldaláról is. A rendezvény egyértelműen egyik leglátványosabb jelenetét a Ghost of Tsushima szolgáltatta, eszméletlenül néz ki ez a játék. Persze ezután sem volt megállás, A Max Paynet és az Alan Waket fejlesztő Remedy, Control című játéka nyalogatta tovább a látóidegeinket.
Ezt követte a Death Standing, ami a címe alapján egyfajta anti-sétaszimulátor lehet, amiben csak álldogálni kell, aztán meghalsz, de a videóból végül is kiderült, hogy a játékos feladata az lesz, hogy minél nagyobb ládákat kell gyalog eljuttatni különböző dombtetőkre (meg az is kiderült, hogy az igazi címe Death Stranding). Betegek ezek a japók, de engem totál elkapott. A sort a Sony a Playstation exkluzív Spider-Man gameplay videójával zárta. Komolyan, ezektől a szuperhősöktől már egy konzolon se szabadulhat az ember.
Visszatérve a szállodába, fél órát bazsalyogtam a dögös recepciós csajjal. Úgy éreztem sínen vagyok, és végre lesz egy jó estém ebben a kurva városban, amikor elém tolt egy papírt. Én persze lazán rávéstem a szobaszámom és mellé egy hatalmas szmájlit, de akkor láttam, hogy csak az előző napi minibár fogyasztásomat akarja bevasalni rajtam. A lift görbe tükrébe nézve tisztán láttam az újabb repedést az önbecsülésemen, de felfelé menet a hangszóróból Al Green Love and Happiness című száma a legjobbkor jött, hogy kicsit javítson a kissé bekarmolt hangulatomon. Első dolgom volt megnézni, maradt-e még valami a minibárban, aztán kiálltam az erkélyre, és csak néztem a fényeket, gondolatban pedig jól megkergettem az amerikai álmot Los Angeles széles, pálmafákkal szegélyezett utcáin.
Harmadik nap:
Helyi idő szerint fél 10 van, ami azt jelenti, hogy már fél órája dübörög a Nintendo bemutatója, én pedig ismét a hotelszobám erkélyén álldogálok, iszom a kávémat és próbálok nem gondolni arra, hogy hamarosan le kell adnom egy alapos beszámolót az elmúlt két napról. Nincs az az ég, hogy kész legyek vele. Gondoltam rá, hogy kibérlek egy vörös színű Cadillac Eldoradot, és a 15-ösön a sivatagon át meg sem állok a fények városáig, de az olyan közhelyes lenne, hogy hirtelen elfog a hányinger. Csengetnek. Ez a recepció lesz, hogy itt a taxi a reptérre. Úgy döntöttem egy nappal korábban hazamegyek, a továbbiakat pedig majd megnézem a jó öreg Twitchen, útban az óceán felett.
Oké, ez még nem a taxi volt, csak a törölközőt hozta fel a szobalány, amit a hazaútra kérettem fel. Mindig legyen nálad törölköző, ember, mindig!
