Erunder 
Pierre Filmon a mi meglepetés interjúnk, amire Évával az élő bejelentkezésünkben utaltunk. Beszélgetésünkben szót ejtettünk a filmkészítői felelősségvállalásról, a kapcsolatáról Zsigmond Vilmossal, és arról is, hogy milyen filmekre számíthatunk még tőle. A Francia filmrendező a legtöbbeknek onnan lehet ismerős, hogy ő készített dokumentumfilmet Zsigmond Vilmosról. Ezenkívül ő nem csak a szegedi filmfesztivál zsűrijének a tagja, hanem még a Cannes-i Filmfesztivál Vulcan díjátadója is.
Mikor tegnap felkerestem a kérésemmel, hogy interjút szeretnék vele készíteni ő rendkívül közvetlenül válaszolt. Megkérdezte, hogy láttam-e már a filmjét, mire én szégyenkezve bevallottam, hogy sajnos még nem. A fesztivál keretein belül is bemutatták a híres operatőrről készült alkotását, ezért azt kérte, nézzem meg és csak másnap beszéljünk egy ebéd mellett.
Szóval így történt, hogy én most éppen egy belvárosi étterem teraszán ülök Pierre Filmonnal, akivel a filmezésről beszélgetünk.
Erunder: Van egy visszatérő kérdésem. Ezt minden külfölditől megkérdezem. Sör, bor, vagy pálinka?
Pierre: Átlátszó? A pálinka az, ami átlátszó?
E: A rossz féle, de a jó inkább sárgás.
P: Ki kell próbálnom. Szeretem a magyar borokat. A borfesztre is kimegyek majd szombaton, de ma este még díjakról kell döntenünk. A holnapi nap viszont már csak élvezet, hallottam már a magyar vörös borokról és tényleg szeretem is őket.
E: Hogyan jött az ötlete a filmjének?
P: Hosszú történet. Elmesélem. Egy moziban dolgoztam Párizsban. Olyan volt, mint a Belvárosi mozi. A film elején is látni lehetett. Vetítős voltam, de most már digitálisak a vetítők, mint mindenhol. Sok évig vetítősként dolgoztam, túl sok évig. A jó része az volt, hogy sok vezető operatőr jött bemutatni a filmjeit és minden hónapban volt egy filmklub. 2010 decemberében 7 David Fincher filmet vetítettünk és Darius Khondji volt a vezető operatőr, aki 5 Woody Allen filmet csinált.
A kamerások nem közösségi alakok, nem ismerik őket, mint a színészeket, a sajtó nem megy oda hozzájuk, inkább a színészeket kérdezik, nem a kamerásokat, a kamerások szégyenlősek.
E: Pont ezért nem ismerik őket nem? Mert ők a kamera mögött állnak inkább.
P: Igen, pontosan. A filmklub célja pedig az volt, hogy populárissá tegyék őket.
Darius Khondji ott volt a előtérben. Várta, hogy kezdődjön a film, de senki nem oda hozzá, csak én, bemutatkoztam neki. Bementünk a vetítőbe, ami a mozi lelke, a kicsibe mentünk és kíváncsi volt a vetített filmre, Az úszó embert Frank Perrytől mutatták éppen be. Darius még sosem látta, én éppen 7 másikat vetítettem, szóval akkor én sem nézhetem meg. Éjfélkor Dairus lement a lépcsőn, hogy elmenjen, de megállítottam és megkérdeztem, hogy tényleg megszeretné-e nézni a filmet, ezért. Lezártam a mozit és éjfélkor levetítettem csak neki, a nagyteremben. Másnap csillogott a szeme az örömtől Dariusnak. Azt mondta, hogy muszáj újra találkoznunk, ekkor kezdődött a kapcsolatunk. Ez volt a történet első része, még kettő hátra van.
Leírtam angolul az első nagyjátékfilmem forgatókönyvét. Dariussal sokszor találkoztam, tudta, hogy éppen forgatókönyvet írok, megkérdezte, hogy szeretnék-e vezető operatőr lenni. Az álmom volt, hogy találkozzak és együtt dolgozzak Zsigmond Vilmossal, Darius pedig azt felelte, hogy Vilmos az ő keresztapja az ASC-ben. (ASC: American Society of Cinematographers, Keresztapa: az operatőrök társaságában kell, hogy legyen egy ember, aki bemutat, csak így lehet bekerülni.)
Darius elküldte emailben a forgatókönyvet Vilmosnak. Augusztus 23-án 2013-ban Vilmos azt mondta imádja és szertne az operatőre lenni. Történet második részének vége
Egy hónappal később Vilmos felhívta. Szomorú véletlen következett. Sok éve nem jártam Párizsban, de egy éjszakára elmentem mert meghalt a nővérem. 1 éjszakát töltöttem Párizsban, akkor találkoztam Vilmossal egy ebédre. Nagyszerű időt töltöttünk együtt. Ő egy hős, egy példakép volt nekem. Nagyszerű este volt.
Nyitott őszinte kíváncsi volt Vilmos és ezért akartam vele filmet készíteni.
E: A film elején és a végén is úgy beszélget a film címszereplőjével, hogy kikéri a véleményét a beállításokról. Így végül nem Vilmos készített saját magáról filmet?
P: Amikor a filmre hivatkozok, vagy amikor készítettem, sose mondtam, hogy az enyém. Mindig azt mondom, közös, mert mindig megkérdeztem, hogy mit gondol a beállításokról, mert ő mindig ilyen volt, mármint Vilmos. Dokumentumfilmet azért készít az ember mert az alanyért van, nem ellene. Általában amikor hosszú dokumentumfilm készül, egyet kell érteni. Végső soron egyébként igazad van. Ez Vilmos filmje is. Persze amikor kamerásról készít az ember filmet, akkor elgondolkozik rajta, hogyan emelje őt fel egy piedesztálra, hogy jelenjen meg ő a kamera előtt.
Éppen Párizsban forgattunk. Egyszerűen, csak két kamerával. Szüksége volt néhány külső felvételre, a Notre-Dame előtt, ahogy Vilmos és a felesége sétál. Éppen előkészítettük a felvételt. Megkérdeztem Vilmost, hogy megakarja-e nézni a beállítást. Nem akarta, de erőltettem, amitől Vilmos beadta a derekát és végül beállította a saját felvételét. Mint a Maverickben Ezután visszamentünk a moziba és átnéztük holnapra a beállításokat. Csak egy felvétel volt már hátra. Improvizáltunk benne mindent, ami végül be is került a filmbe.
A film végén Vilmos elsétál sötétbe. Az végig az ő felvétele. Vilmos mondta, hogy „Itt kezdek. Oda megyek. Ezt csináld a kamerával. Ezt az effektet tedd rá.” Majd újra felvettük Vilmos tanácsára, majd harmadjára is, amire végül rámondta az áment.
E: Tegnap egy beszélgetésen rosszul használtam az operatőr szót. Ezt meg szeretném megmagyarázni. A magyar nyelvben nincs külön szó a vezető operatőrre, helyette a vezető szót tesszük az operatőr elé, és ezért használtam végül rossz kifejezést angolul.
Nem használtad rosszul, nem volt az baj. A franciába sem létezik a cinematographer szó. Ez is egy része a filmnek, a szóhasználat, amit az irigység szült. A szavaknak fontos jelentése van. De ez abszurditás.
E: Úgy gondolom a filmkészítők olyanok, mint a régi költők és írók. Tanítják a népet, ami felelősségvállalással jár. Mit gondol erről?
Vilmosnak nagyon fontos volt a felelősség, fontos volt neki a költőiség a képeiben, minden lehetőséget kihasznált hogy tanítsa a fiatalokat. Azért mert nagyon hálás volt a tanárainak. Nem számítottak rá, hogy Oscart kapnak, de mégis elhangzott ott fent a színpadon neve. Felrohant és megköszönte a tanárainak. A történelemben ő volt az első, aki nem a rendezőnek és a producernek köszönte meg, hanem a tanárainak, ami a rendezőnek szégyen volt, de Magyarországnak nagy büszkeség. A magyar között sok tehetség van és nagyon jó tanárok is vannak itt. Vilmos sokat kapott és ebből annyit akart visszaadni, amennyit csak lehet. Én is érzem ezt a felelősséget, a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál erre egy jó örökség, visszaadja Vilmos mentalitását.
Legyél te a következő Zsigmond, és legyél a topon. Ezt a lehetőséget, üzenetet adja át a fesztivál. Amikor Éva elsőnek említette nekem ezt a fesztivált akkor még tavaly szeptemberben Miskolcon voltam. Huh! Minden olyan gyorsan ment, tavaly szeptember…
Követtem mindenhova a filmet és sok helyen el kellett mondani, hogy kicsoda Vilmos. Lépésről lépésre viszont ellehet érni, hogy megismerjék.
E: Elárulhatja nekünk, hogy eddig milyennek véli a fesztiválon szereplő filmeket?
Nem engedik, nem tehetem meg. A díjazás miatt. A fesztivál a fiatal operatőröket gyűjti össze, de ez nem csak Magyarországnak fontos, mert több országból jöttek az alkotók. Nagyszerű lehetőség ez, hogy fiatal művészek független munkáit láthassák. A kis rendezők, független filmek miatt is izgalmas ez. Új energia áramlik a moziba. Intenzív és izgalmas volt, amit láttam, minden kategóriában. Az élmény, hogy itt lehetek Szegeden nekem fontos. Megosztottuk a gondolatainkat a moziról a zsűriben. Mivel össze voltunk zárva, izgalmas volt egymással megbeszélnünk a zsűriben, hogy mi volt benne a plusz, vagy mit nem szerettünk, mivel mással nem is beszélhettünk ezekről.
Amikor az üzlet van, nincs erre idő, moziba járni sem. Ezért most ülni és csak nézni nagyszerű.
E: Milyen filmeket várhatunk még öntől?
Nem tudom, majd meglátjuk. Sosem biztos semmi. Újra és újra bizonyítani kel, valakit meggyőzni és előröl kezdeni. Mindig kihívás. Minden ötlet, forgatókönyv egy új kihívás. Újra újra újra és újra. Több száz filmet szeretnék csinálni, 10 20-at nagyot szeretnék, de a felét sosem fogom tudni, mert tudom, hogy problémásak. Egy éve egy új dokun dolgozok, már megvan hozzá minden, de ma kapta meg a visszajelzést, hogy nem érdeklődnek iránta. 1 év munkája ment a kukába.
A Vilmosnak vitt film is már szellem projekt. Mindannyiunknak megvannak szellemi és nekem is. Remélem egyszer megcsinálják, de nagy produkciós problémák vannak. Ha 10 éven belül, vagy múlva találkozunk, majd meglátjuk. Szeptemberben fogok forgatni először, majd meglátjuk.
Köszönöm a válaszait!
