Bence V. 
Az EFOTT fesztivál idén, 2016-ban ismét Velencében várta a szórakozni vágyókat, s a korábbiakkal ellentétben ugyanazon a helyszínen, akárcsak egy évvel korábban. A rendezők hosszú távra terveznek hazánk harmadik legnagyobb tavának partjai mellett, a hírek szerint egymás után 5-ször fogják itt lebonyolítani a főként egyetemisták és főiskolások által preferált, nagyszabású rendezvényt. Nézzük, hogy sikerült az idei!
Mindenekelőtt tisztáznom kell, hogy az ok, amiért a fesztiválon részt vettem, iskolai kötelezettségeimből adódott. Egy szeminárium elvégzésének volt a legutolsó lépése, hogy egy általunk választott téma kutatására gyártott kérdőíveket lekérdeztük az EFOTT-on résztvevőktől. Így teljes értékű efottozónak aligha nevezhetem magam, s számos koncertről, programról nem tudok elszámolni, melyekről megfelelő esetben most szót ejteni lenne lehetőségem. Mindezek ellenére engedje meg a kedves olvasó, hogy leírjam benyomásaimat „első bálozóként”, hisz életem első EFOTT élménye volt ez.
A 0. nap perzselő, napsütötte élményét azt hiszem, sosem fogom tudni kitörölni emlékeimből, miután a Nap röpke 15 perc után vörösre égette karjaimat s tarkómat. A bejutást követően örömmel konstatáltam, hogy a kemping nyújtotta árnyékos területek egyikén sikerült a csapatnak tábort ütnie, amely a napfénymentes délelőttök reményével kecsegtetett – mint kiderült, ennek jelentősége vajmi kevés volt. A kérdőívezéssel töltött első keddi nap után ugyanis másnap már enyhült az időjárás, és hűvös szellők fogadtak minket reggel. No meg a hangszórókból üvöltő Baross rádió műsorvezetőinek erőtlen, szükségtelen viccelődése, amelyre lássuk be, egy bormámoros éjszaka után reggel, oly kevés igényünk van. Ezután következett a hidegzuhany, amikor szembesültünk a ténnyel, hogy a zuhanyzók kékkel jelölt csapjainak tekerése után jutunk meleg vízhez, amely körülbelül 1 fokkal volt melegebb, mint piros színű társa. Igen, a fesztivál higiéniai részét nem kívánom a továbbiakban részletezni. Volt némi hiányérzetem ez ügyben. Ami pedig ezután történt, alapjaiban rengette meg a fesztivál hangulatát, ugyanis hatalmas erejű viharral találta szembe magát egész Velence, éppen az esti koncertek kezdetekor. Reggelre szinte apokalipszis hangulat alakult ki. Rengeteg sátor ázott be, s értesüléseim szerint nagyon sokan utaztak haza a 2. napot követően. A „túlélők” pedig végeláthatatlan sorokban kígyóztak a szervezők által osztogatott meleg teákért, amelyért utólag is köszönetet szeretnék mondani sok-sok társam nevében. Életmentő volt, a szó majdnem szoros értelmében. A szervezők igyekeztek a lehető leghamarabb rendbe hozni a fesztivál területét, villámgyorsasággal láttak neki másnap a pocsolyák felszivattyúzásának, s így sikerült kivédeniük, hogy ne változzon az EFOTT egy hatalmas mocsárrá..
A csütörtöki nap végére úgy tűnt, végleg feledésbe merül a rossz idő, nekem pedig sikerült eljutnom végre valahára néhány koncertre. Először a Blahalouisiana fellépését volt szerencsém elcsípni. Élőben még sosem nyílt alkalmam látni őket, de most megtört az átok. Zseniális koncert volt, az énekesnő, Schoblocher Barbara remek, energikus előadásmódjával az egekig repítette hallgatóit, köztük engem is. Eztán kezdődött az Intim Torna Illegál koncertje, amely számomra az EFOTT legjobb élménye volt (bár nem jutottam el sok olyan együttes előadására, amelyekre szerettem volna.) A fiúk akkora lyukat vágattak velünk a kádba, hogy majdnem kifolyt rajta az egész Velencei-tó. Őket követte a Tankcsapda fellépése, amely úgy tűnt, a közönség nagy része számára csalódás volt, s számomra is. Hiába profi és ellenállhatatlan a zenekar továbbra is, a slágerek szinte teljes mértékű mellőzése azonban elüldözi mindazokat, akik nem követik éles figyelemmel a banda legújabb albumait. Persze, azért tiszteletre méltó, hogy fel merik építeni a teljes előadást szinte csak új dalokra, de ennek komoly hátulütője van, mint említettem. A Supernem esti koncertjéről végül lemaradtam, de hadd tegyem hozzá, hogy ebben komoly szerepet játszott a banda hangolása és hangtechnikai kísérletezgetése, mely a kezdés időpontja után fél órával még nagyban zajlott. A további napokban a munka fáradalmai, illetve a vihar visszatérése miatt nem sikerült nagyobb koncerteket hallgatnom. Igazából túlélőharcot folytattam kis csapatommal az esőzésben és az egyre erősödő széllökések tengerében. Számomra tehát az EFOTT buli része csütörtökön kezdődött és ért véget egyszerre.
S ha már egyszer kérdőívezni voltam, megragadnám az alkalmat, hogy leírjam benyomásaimat. A fesztiválozókat olvasási szokásaikról kérdeztük, illetve egy rövid elbeszélés befogadás-vizsgálatát is elvégeztük a kérdőívalanyoknál. Ezek kielemzése természetesen hosszadalmas folyamat, mely a következő szemeszter tárgyát képezi majd. Ami szembeötlő volt, hogy a fesztiválozó fiatalok rettentő segítőkészek, alig-alig akadt olyan, aki visszautasította volna a kitöltést. A többség rendkívül barátságosan viselkedett, néhányukkal hosszabb beszélgetésbe is sikerült elegyedni a válaszadást követően. Meglepően jól tűrték a terjedelmes kérdőívet, melynek végső blokkjában klasszikus szépirodalmi idézeteket kellett felismerniük. A kitöltés legjobb hangulatban eltelt része volt ez egyértelműen. Ennek eredményéről látatlanban, az elemzés előtt állva csak annyit tudok nyilatkozni, hogy eléggé vegyesen alakult ezek sikeres beazonosítása.
Összességében úgy gondolom, az EFOTT-nak van még hova fejlődnie, és személy szerint én az ötéves letáborozást jó ötletnek tartom, még ha emiatt el is veszti az egész a kalandos varázsát. Idén kissé rányomta bélyegét az ítéletidő a hangulatra, de Velence kiváló lehetőség egy nagyobb, még sikeresebb fesztivál kiépítéséhez. Az már látszott, hogy a szervezők felkészültsége eléggé rendben van – azok alapján, ahogy reagáltak a szélsőséges időjárásokra -, csupán az apró hibákat kellene érzésem szerint orvosolni. Ilyen például a színpadok túlzsúfoltsága. Lehangoló, mikor a Tankcsapda koncerten véletlenül nagyobbat lépsz oldalra, mint tervezted, és máris az Irie Maffia fellépésén találod magad. Vagy akár a Drótszamár Kemping higiéniai hiányosságainak pótlása. (Hozzáteszem, ezt leszámítva a Drótszamár a legjobb kemping, amivel idáig fesztiválokon találkoztam.) Mindezek ellenére az EFOTT jó úton halad, hogy fiatalos lendületével nagy sikereket érjen el, mert látni való, sokkal többre hivatott, mint ahogy az elsőre tűnhet.
