Egy dolgot alaposan megtanultam az elmúlt nyarak fesztiváljai során: a havazáson kívül bármilyen természeti csapásra érdemes felkészülni. Elmúltak azok az idők, mikor egy kis táskával neki mernék indulni akár csak egy napra is ezekre az eseményre. A tavalyi vízözön után azonban idén szerencsére sokkal kedvezőbben (és napsütésesebben) alakult az időjárás a július 11 és 17 között megrendezett EFOTT Fesztiválon.
Az első nevek kihirdetése után nem volt kérdéses számomra, akárhogyan is alakul majd az aznapi program többi része, mindenképpen a Hurts zenekar koncertjére szeretnék ellátogatni Velencébe. Bár a brit együttes szinte minden évben felbukkan valamelyik fesztivál fellépőinek sorai között (sőt, a nemrég kiderült, hogy idén még a Szigeten is láthatjuk őket), annyira színvonalas és magával ragadó műsorral érkeznek kivétel nélkül, hogy egyszerűen nem tudom megállni, hogy kihagyjam őket. Tavaly már ellátogattam pár napra az a velencei rendezvényre, így tudtam merre és mivel induljak, továbbá azt is, hogy a vonatról leszállva az állomásnál transzferbusz várja majd a szórakozni vágyó fiatalokat, azonban mindenképpen érdemes megemlítenem, hogy az utazás Budapestről hihetetlenül kényelmes, gyors és annak is pofonegyszerű, aki először vág neki az EFOTT-nak. Nincs esély az eltévedésre, nem kell órákig sorban állni a buszjegyekért, se egy igazán gyorsan elszáguldó transzferút után már le is tesznek minket a fesztivál bejárata előtt. Az előző napi híreket olvasva hosszú bejutási időre számítottam (a pénteki Sean Paul koncert körüli káosz körbejárta az internetet), azonban a fojtogató tömeg és a végeláthatatlan sorok a jamaicai zenésszel együtt elhagyhatták Velencét, mivel pár perc alatt beértem az EFOTT területére. A szombati programot a Hurts mellett olyan magyar zenekarok erősítették, mint a Halott Pénz, vagy a Cloud 9+.
Habár a zenei fesztiválok értelemszerűen a koncertek köré épülnek, mégis hihetetlenül nagy húzóerő a látogatási szándékban a Velencei-tó, vagy a Zamárdiban megrendezésre kerülő rendezvények esetén a Balaton. Egészen más atmoszférát teremt a víz közelsége, s ha egész napra érkezünk, a strandolással egybekötött kulturális élmény felérhet egy mini-nyaralással is. A napot a NIVEA Nagyszínpadnál töltöttem, ahol a sort a Cloud 9+ nyitotta meg és kezdte el megalapozni a hangulatot a brit zenekar előtt. Szivák Zsolt és csapata évek óta elmaradhatatlan részei a fesztiválszezonnak, azonban ezt a koncertet kiemelték az eddigi fellépéseik sorából, hiszen első alkalommal kaptak lehetőséget arra, hogy nagyszínpadon is bizonyíthassanak, s a tomboló közönség láttán úgy gondolom, ezt a helyet immár hivatalosan is kiérdemeltek. A koncertek közötti idő elütésére körbejártam az EFOTT területét, ami nem véletlenül lett az egyetemisták és fiatalok egyik kedvenc rendezvénye: sokkal pénztárcakímélőbb esemény, mint nagyobb társai, azonban a fesztiválhangulat ugyanúgy utolérhet minket. Néhol még talán kezdetleges, fejlesztésre szoruló, de rengeteg potenciált hordoz magában.
A szombat várva-várt Hurts koncertje minden időt, pénzt és másnapi fáradtságot megért a munkahelyen ülve (szenvedve), a „Wonderful Life” és többi jól ismert dal sokadjára is csodálatosan szólt élőben, személy szerint kifejezetten örülök neki, hogy egy-egy kedvencem fellépése nem megismételhetetlen élmény, vagy pedig olyan esemény, aminek a megismétlődésére sok-sok évet kell várni. A katartikus műsor után sem ürült ki a nézőtér az este további részére, hiszen Theot és Adamet a Halott Pénz követte a színpadon, akik minden kétséget kizáróan az egyik legfelkapottabb hazai zenekarként aposztrofálhatóak. Lehet őket szeretni, vagy utálni, egy azonban biztos: jelenleg nincs olyan koncerttér Magyarországon, amit ne töltenének meg, fellépéseik gyakorlatilag kivétel nélkül telt házasak. Habár a vízözön megkímélte a szombati napot, hajnalra a szinte őszi hideg és a kabátban való vacogás elűzte a fesztiválhangulatomat, így az idei évre búcsút intettem az EFOTT-tól – azonban nem örökre: kíváncsian várom, hogy 2018-ban milyen programokkal és újításokkal rukkolnak elő a szervezők.