Fráter Zsuzsanna 
Magyar Katalin egyedi hangulatú, izgalmas története, a Jeripusz először 1987-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál, eredetileg a Pöttyös könyvek között, most azonban új köntösben, Nemes Anita illusztrációival fedezhetik fel az olvasók a meseregényt Balambérról, az ifjú hősről és a gonosz Jeripuszról. A kiadó a kötetet 12 éves kor feletti olvasóknak ajánlja.
A regény fülszövege szerint „Kosánc egy igazi mesebeli kis falu, ahol jóravaló emberek élik derűs mindennapjaikat. Azonban a legenda szerint a Kosánc felett magasodó Jeripusz hegy szívében alvó gonosz százévente felébred, és elragadja a falu legszebb lányát. Történetünk épp egy ilyen időszakra esik – ám mikor a szépséges Virág Eszter eltűnik, többen is megmentésére indulnak, köztük Balambér, a falu legkedvesebb fiatalembere, és a belé reménytelenül szerelmes Anna. Kalandos útjuk tele van furcsa lényekkel, véletlen találkozásokkal, rejtélyekkel és meglepetésekkel.”
A regény alapötlete érdekes, a Magyar Katalin által bemutatott mesevilág kedves, humoros, ötletes. Nagyon tetszettek a különleges nevek, az egyedi nyelvezet, a sok hangfestő, hangulatfestő szó különösen zamatossá, ízessé teszi a regény nyelvét. Az írónő által teremtett atmoszféra is egészen egyedi, a leírások néhány helyen kifejezetten líraiak, különösen igaz ez a Kőváros leírására és a sötét szakadék történetére. A regény líraiságát tovább fokozzák a történetben felbukkanó hangulatos versikék.
A regény cselekménye izgalmas, a hősök rengeteg kalandon esnek át, Balambérnak és barátainak újra és újra bizonyítania kell rátermettségét. A kalandok ötletesek és érdekesek, habár némelyik követi a népmesei hagyományokat, Magyar Katalin az ismert elemeket újraalkotja, ezáltal a történet egyedivé válik.
Azonban a sok pozitívum mellett sajnos vannak hiányosságai is a történetnek. Habár mint írtam, a történet izgalmas, a kalandok érdekesek, a cselekmény laza szerkezetű, kalandok láncolata, a szereplők feltűnnek, majd letűnnek. Emellett a a motivációk sokszor homályosak, érthetetlenek. Facsuta, a bokorember érthetetlen, hogy miért szegődik Balambér mellé, majd az is teljesen homályos, hogy Balambér érzései hogyan változnak meg Eszter és Anna iránt. De legfőképpen a főgonosz, Jeripusz motivációját hiányolom, hogy miért rabol el 100 évenként egy lányt. Ez egyáltalán nem derül ki. A történet végét is kicsit összecsapottnak érzem, nincs minden szál elvarrva. Hogyan jut haza Anna? Mi lett a királyságával? Mi lett Eszterrel, miért nem hiányolja senki? Hogy jutott hamarabb Vendel Jeripuszhoz, mint Balambér. Sok-sok kérdés nyitva marad, mintha az írónő ezekről megfeledkezett volna.
Úgy érzem, sok minden kidolgozatlan, még legalább 200 oldal hiányzik a kötetből, hogy kerek egész legyen, minden felvetett szálat elvarrjon, és mindenki kidolgozott, érthető motivációt kapjon. Nagyon sajnálom, hogy az új kiadás nem egy bővített, átdolgozott kiadás lett. Úgy gondolom, akkor egy sokkal jelentősebb meseregény lehetne a Jeripusz.
Emellett megjegyzem, egy gyerekregényhez képest túl sok az alkoholizálás a kötetben, még ha ezt a humor forrásának is szánja az írónő. Nem tartom ezt szerencsésnek, pláne így, hogy a részegség, az ivászat nem negatívumként jelenik meg, hanem mint humoros elem.
Összességében azonban a Jeripusz minden hibája és hiányossága ellenére egy különleges hangulatú, egyedi világú kötet, ami érdemes a figyelemre, hiszen a magyar folklór és mesevilág legszebb elemeit keveri a fantasztikummal. Szerethető, kedves hőseivel, nyelvi játékával biztosan megtalálja az utat a mai gyerekek szívéhez is.
