Az 1977-ben bemutatott olasz film adaptációját Réti Barnabás alkalmazta színpadra. Iványi Árpád rendezését Dobó Kata, Réti Barnabás és Nagy Mari adta elő a Hatszín Teátrumban.
Az alkotók – a történet feszültségét, sűrűségét kihasználva – olyan egyedi előadást hoztak létre, melynek hátterében ott lebeg a korszak fasiszta és háborús szelleme, miközben egy szerelmi dráma jelenik meg a színpadon. Az alapot adó, klasszikus, számos díjat és jelölést elnyert olasz film főszereplői olyan ikonok voltak, mint Sophia Loren és Marcello Mastroianni. A hasonlítgatás egy adaptációnál értelmetlen, hiszen Réti Barnabás egy önálló színpadi művet hozott létre a film forgatókönyve alapján.
A történet hátterét az adja, hogy 1938-ban Hitler látogatást tett Mussolininél, melyen részt vesz III. Victor Emanuele király a többszázezres tömeg előtt. A film és az színpadi adaptáció bátran mutatja be a fasiszta diktatúra manipulációs hatását és az előítélet mételyét.
A színpadkép, a díszletek, a vetített háttér, a hangbejátszások már önmagukban nagyon hatásosak. Iványi Árpád rendezőt dicséri a látvány is, mellyel közel viszi a nézőket a kor hangulatához. Az előadás bő egy óra, amelyben sűrítetten, de emészthető és ízléses formában tárul elénk két magányos ember összekapaszkodása, és a vészterhes politikai idők lelket, szellemet nyomorító hatása. Réti Barnabás adaptációja alapján a párbeszédek, a jelenetek jó ritmusban sorjáznak, és Iványi Árpád egyedi rendezői megoldásai garantálják a film méltó színpadi megjelenítését.
Dobó Kata Antonietta szerepében éretten, minden felesleges manír nélkül, őszintén jeleníti meg azt a nőt, akit nagycsalád vesz körbe, miközben alapvetően magányos, és nélkülözi a rá irányuló figyelmet. Rádöbben, hogy ő több, mint egy család és egy férfi háztartási robotgépe. A darab végi sírásában nincs melodráma, elhisszük a fájdalmát, kilátástalanságát, amikor rájön, hogy létezik olyan, hogy szerelem.
Réti Barnabás Gabriele szerepében az előítélettel és kirekesztettséggel küzdő karaktert hitelesen formálja meg. Jól mutatja be a figura lelki hullámzásait, vívódásait és az „énközlő” heves kitörése az előadás egyik legerősebb jelenete.
Nagy Mari úgy van háttérben, hogy nagyon is elől van. Kicsiny, törékeny alkata ellenére mindig nagy a színpadi jelenléte, ahogy ebben az előadásban is.
A Budapest Playhouse és a Hybridkult Produkció együttműködéséből jött létre az Egy különleges nap előadás, melyet a Hatszín Teátrumban tekintettem meg. Kíváncsian várom az újabb produkciójukat.
Értékelés: 9/10
Egy különleges nap
Ettore Scola, Ruggero Maccari, Maurizio Costanzo forgatókönyve, és Gigliola Fantoni színpadi műve alapján színpadra alkalmazta: Réti Barnabás
Fordította: Davide Marini
Koreográfus: Lisztóczky Hajnalka, Díszlet/Jelmez: Iványi Árpád,
Producer: Ridzi Gábor, Földvári Péter
Rendezte: Iványi Árpád
Szereposztás:
Antonietta – Dobó Kata
Gabriele – Réti Barnabás Házmester –Nagy Mari
Hangbejátszások:
Szinoval Gyula (Férj), Petri Viktor (Marco, Gabriele barátja)
Erdélyi Balázs (Umberto), Kerekes Ábel (Arnaldo ), Császár Róber (Fabio)
Égner Milán (Littorio), Faluházi Enikő (Romana), Terdik Sára (Maria Luisa)