John 
Az ember az ősidőktől fogva cicomázza magát. Az ékszer nem csupán a ruhatárunk kiegészítése, annál jóval több. Hogy mennyivel is, azt az IDOL kortársékszer-kiállítása mutathatja meg nem kisebb jelentőségű helyen, mint a szépség házában, a Ráth György-villában.
Szecesszió és kortárs?
Jobb helyet nem is találhattak volna a szervezők a Ráth György-villánál, hiszen az épület nem csupán magában gyönyörű, de a benne helyet kapott állandó szecessziós kiállítás éppen a szépség rugalmasságát hirdeti, ahogyan maguk az ékszerek is, amelyeknek a múzeum egy kis időre otthont ad.
Elsőre kitűnik ugyan a sok természetes színből és antik bútor közül a fehér tárlók, illetve azok nem mindennapi tartalma, ám alaposabb szemrevétel után – különösen az idegvezetés során kapott információk segítségével – azonnal világossá válik a dolgok miértje. Az elrendezés mögött megbúvó logika és megfontoltság remek kiegészítése a kiállításnak, ami ugyan mennyiségben nem grandiózus, de minőségében igazán figyelemre méltó.
Fel kell tennünk pár kérdést
A kiállítás darabjait a formabontáson túl a határok feszegetésénék ideája köti össze. Akadnak köztük könnyen és nehezebben felismerhető ékszerek, némelyik több-kevesebb magyarázatra szorul, ám egy biztos: megannyi kérdést vetnek fel. Lehet-e gyűrűnek nevezni valamit, ami akár karkötőnek is beillő méretű? Hordható-e egy kartonból készült óra? Mihez lehet viselni egy fémrudakból készült, nyakunk hajlatát nem követni látszó nyakéket?
Mielőtt rávágnánk a szerintünk helyes választ, előbb tegyünk fel még egy kérdést, amelyet valószínűleg a tervezők is feltettek: mi is az ékszer? Művészet, szépség, idea – ha ezeket elfogadjuk megoldásként, már a rágópapír brosson sem fogunk meglepődni.
Az IDOL nem tartozik a könnyen leírható, vagy gyorsan körbe járható kiállítások közé. Aki gyorsan végig akar futni rajta, kérem, ne tegye, ugyanis ezzel megfosztja magát a kiállítás lényegétől: a személyes élménytől. Minden egyes ékszer egy gondolat, ötlet, vágy vagy érzés testet öltött formája, szó nélküli költészet – és ahogyan az irodalomórákról tudjuk, a verseknél sem állhat meg ott az elemzés, hogy „vajon mire gondolt a költő?”. Ennek megértésében, illetve a műtárgyakéban – mert e darabok inkább művészeti tárgyak, mint ékszerek – nagy segítséget nyújt az idegenvezetés.
Fejet hajtok
Az ékszerészet területén abszolút szakavatatlan szemmel is állíthatom, hogy – részben a nagyszerű szervezésnek köszönhetően – a kiállítás bárki számára élménytelivé válik, ha megengedi magának a nyitott gondolkodás és a rászánt idő luxusát.
Éppen ezért, aki teheti, látogasson el a Ráth György villába szeptember 12-ig. A kiállítás részletei a weboldalon érhetők el.
