Blackphoenix 
Forrás: mu.hu
A Late night show egy női és egy férfi táncos duettje, mely a transz állapotán keresztül a szexualitás témakörét tanulmányozza. Cserepes Gyula és Egyed Beáta új darabjában a mozgásminőségen keresztül keres kapcsolódást. Előadásukban az állandó rezgés által minden folyamatosan alakul, a narráció helyett a transzformáció kerül előtérbe. Az Atelier 21220: Late night show bemutatóját április 6-án és 7-én a MU Színházban tekinthetik meg az érdeklődők.
“…Az emelvényen vagy akár egy leplen megjelenő meztelen test eleve elkülönül minden mástól, eltávolíttatik belőle minden, ami benső – s ez az eleve döntő jelentőségű. A mezítelen elkülönül minden mástól, akárcsak a színpadra lépő színész, akinek meg kell feledkeznie saját benső életéről […] a színész saját hangját, lélegzetvételét, mozdulatait kölcsönzi érzések, gondolatok kifejezésére: az aktművészet és a színház egylényegű…”
/François Jullien: A meztelenség lényege/
A könyvben, amelyből a fenti idézet származik, a szerző a nyugati és a kínai világszemlélet összehasonlításán keresztül keresi az akt lényegét. Egyik konklúziója az, hogy a lecsupaszított, meztelen emberi test mindig tárgyilagos (objekt). Személyessé (szubjekt) csakis akkor válhat, ha elfedi pucérságát. A ruha viselése az egyén szellemére, a személyiségre irányítja a néző figyelmét. Ezzel szemben a meztelenség az, ami a lényegire, az esszenciára vonzza fókuszunkat.
A tánc – ha hinni lehet a történészeknek – minden előadóművészet gyökere, legősibb formája. Ebben a tekintetben proto-performansznak is nevezhetjük. Tekintet nélkül kultúrára, vallásra, nyelvre, egyéb identitást meghatározó szempontokra, a Föld minden pontján létező művészeti forma (míg mondjuk a színház már nem örvend ennek az egyetemességnek – Kínában például csupán a XIX.-XX. század fordulója táján, nyugati hatásra kezdett el kialakulni a színházművészet). Mi több, a tánc az emberen is túlmutat – több olyan állatfajt ismerünk, amelyik táncot jár. S ami közös ember és állat táncában, az az elemi ösztön, ahol a tánc az esztétikai élmény helyett egy nagyon is praktikus funkciót tölt be. A párválasztás bonyolult folyamatának egy kifinomult evolúciós eszköze.
A Late night show egy női és egy férfi táncos révén – mintegy a heterogenit élőlények egyetemes reprezentációja – ehhez az ősi ösztönből eredő, elemi mozgásélményhez nyúl vissza. Kettejük tánca az univerzum kettéhasadásának ellentétében feszülő, abból születő örök körforgás mámora. Az egységre törekvés sosem feloldozható tragédiájának színpadi lírája. Az “együtt-mégis-egyedül” örök balladájának kortárs feldolgozása.
STÁBLISTA
Alkotók & előadók: Egyed Beáta (HU), Cserepes Gyula (SRB/HU)
Fény: Ints Plavnieks (LV/SK)
Zene: Januš Aleš Luznar (SI)
Jelmez: Kis Judit (HU)
Produkció: ATELIER 21220 (HU)
Koprodukciós partner: OFF Alapítvány (HU)
Partnerségben a Műhely Alapítvánnyal.
Promóció producer: Boldizsár Péter (HU)
Operatőr: Batka Máté (HU)
Az előadás alatt bizonyos fokú meztelenség látható.
Támogatók: Audio-Technica (HU), Life Long Burning (EU), Movein Stúdió (HU), Nemzeti Kulturális Alap (HU), SÍN Kulturális Központ (HU), Zagreb Dance Center (CRO)
Az előadás a Life Long Burning – Dance Works! program keretén belül jött létre az Európai Unió Kulturális Programjának támogatásával.
Az előadásról bővebb információ a MU Színház honlapján tekinthető meg.
