Élesítve (Unlocked, 2017) – kritika

Mi egy jó akciófilm receptje? Mindenek előtt egy érdekes történet alapnak, amire aztán mehet látványos verekedés, lövöldözés, robbantás, habnak pár híresség és végül cseresznyének egy színész, aki a főszereplő bőrébe bújva elviheti a hátán az akciót. Az Életsítve (Unlocked, 2017) első látásra minden pontot kipipált, a végeredmény mégsem lett sem kiemelkedő, sem maradandó. Hol siklott félre a projekt? Haladjunk sorban.

A történetnél biztos nem: Alice Racine (Noomi Rapace) a CIA egyik legprofibb kihallgatótisztje a 2012-es párizsi terrortámadás óta kispadra vonult. Ha tehetné, nem vállalna magára még egyszer akkora felelősséget, csakhogy nincs választása. Egy biológiai fegyver bevetésére készülnek Londonban és ő az egyetlen elérhető személy, aki képes lenne kihallgatni a terroristák futárát és megakadályozni a katasztrófát.  Alice visszatérése azonban közel sem olyan zökkenőmentes, mint remélte – nem csak ő, de maga a CIA is hatalmas átverés áldozata.

Veszélyes volt egy valódia terrortámadás tragédiája köré történetet szőni, de szerencsére a film ezt kellő komolysággal és tisztelettel kezelite. Nem próbál meg igazságot osztani vagy átírni a történelmet, egyszerűen alapként használja. Az egész film a terrorizmus köré épül, de mint a legtöbb hasonló kategóriájú műben – bűntudat nélkül mondom, hiszen ez nem egy új fogás az akciófilmekben –, itt is kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik. Egy másik vallás aktivistái nem feltétlenül terroristák, az öltöny pedig nem mindig takar jó embert. A történet, ahogyan a csattanó is, önmagában szimpla és sokszor megrágott, de közel sem rossz! Főleg ahhoz képest, hogy ez volt az író, Peter O’Brien első ilyen kaliberű forgatókönyve. Ennyi akciófilm után engem inkább az lepne meg, ha valami újjal, egyszersmind jóval rukkolnának elő.

A lényeg egy ilyen filmben, hogy a piff-paff-puff, ha nem is grandiózus, de látványos és hihető legyen. Nehéz izgulni egy olyan mozin, amelynek nyilvánvalóan semmi köze a valósághoz – vagy azért, mert hiteltelen, vagy mert túleffectelték –  és csak a színészek tűnnek benne élőnek. Újabb pirospont jár a filmnek azért, hogy a látványt sem nemtörődömség, sem túlzás nem rontja el. A verekedések fájnak, a csontok megfelelően törnek, a pisztolyok lövése halálos és nem követel felesleges véráradatot. A helyszíneket is gondosan válogatták meg, még a prágai jelenetben sem nyomja el a cselekményt a látkép. Mivel CIA-ről van szó, ugyan ide-oda ugrálunk az országok között, szerencsére mégis beérte annyival a rendez , hogy tájékozódási pontokként bevágták a legnagyobb nevezetességeket, és kész.

Az Életsítve a krémnél, vagyis a színészeknél csúszott félre egészen addig, míg végül fel nemborult – előre bocsájtom, a cseresznyével semmi gond, Noomi Rapace remekül szerepelt.

Feleslegesen sok közismert arcot zsúfoltak bele ebbe a filmbe. A stáblistát végig nézve csodálom, hogy a premierre nem rögtön két vörös szőnyeget tettek, mert egyen alig fértek volna el: Michael Dougles, John Malkovich, Toni Collette és Orlando Bloom. Toni Collette viszonylag sokat szerepelt a vásznon és számított is a szerepe, ő be is állhat Noomi Rapace mögé. Michael Dougles és John Malkovich azonban úgy tűnik, tényleg csak dísznek voltak ott. Előbbinek néhány rövid, pár soros monológon kívül nem volt szerepe, utóbbi pedig kisfiús attitűdjével egyenesen ripacsnak tűnt a CIA vezetőjének székében.

A legnagyobb talány számomra az urak közül mégis Orlando Bloom, aki levette a kalóz gúnyát és miután felvarratott pár tucat tetoválást, Jack Alcott bőrébe bújt. Ahhoz képest, hogy ez a karakter mennyire felesleges volt, szinte már arrogánsan tolakodik be a történetbe. London lakosait halálos terrortámadás fenyegeti, Noomi Rapacet üldözi a CIA amerikai és angol kirendeltsége – a terroristákat már ne is említve –, ő pedig mosolyog, bever pár orrot, aztán hirtelen meghal. Nem Orlando Bloom hibája volt, hogy megpróbáltak valami minimális szerelmi szálat és rosszul tálalt humort erőltetni a filmre, az viszont már igen, hogy elvállalt egy olyan szerepet, amiben kínosan nem érzi jól magát és nem is áll jól neki.

A szereplők névsorát végig nézve tényleg kizárólag csak a főszereplőre nem lehet panasz. Alice sok mindenben ellentéte James Bondnak, és ez jó: mindenek előtt egy egyszerű nő, nem is klasszikus szépség, nem tipor szíveket és a fizikai erejét leszámítva, egy pisztolyon kívül nem sokszor operál más fegyverzettel. Noomi Rapace tökéletesen megragadta ennek az erős, független, mégis érző nőnek a lényegét.  Alice miatt kár, mert a maga egyszerűségében páratlan karakter és szerintem nagyszerű kezdete az olyan női akcióhősöknek, akik magassarkú és push-up nélkül is tudnak verekedni.

Milyen volt hát összességében az Élesítve? Átlagos. Michael Apted jól fogott hozzá a rendezéshez, de valahol összegabalyodtak a kezében a szálak és egy szimpla, csinos, mégis lélektelen testet teremtett a filmnek. Nem volt elnyújtva a történet, de még azt a közel 100 percet is meg kellett volna kurtítani a felesleges szerepek, az untig hallott monológok és a meggondolatlan cselekményvezetés átdolgozásával.

Értékelés: 55/100

Mafab: 56/100

IMDb: 6.1/10