Élet (Life, 2017) – duplakritika

Daniel Espinosa rendező, akinek olyan alkotásokat köszönhetünk, mint az Instant dohány (Easy Money, 2010), a Védhetetlen (Safe House, 2012) és A 44. gyermek (Child 44, 2015), belekóstolt egy számára új műfajba: cikkünk témája legújabb alkotása, az Élet (Life, 2017).  A történet a közeli jövőben játszódik, középpontban öt nemzetközi űrhajóssal és egy járványügyi hivatalból érkezett hatodik taggal, akik befognak egy meghibásodott szondát, melyben – nagy meglepetésükre – egy idegen életformát találnak. Hogy miként sikerült a rendezőnek megvetnie a lábát a sci-fik világában? Nos, elmondjuk!

Gábor: Maga az alaptörténet, az alapötlet ismerős lehet pl. az A nyolcadik utas: a Halál (Alien, 1979), vagy a Halálhajó (Event Horizon, 1997) című nagy sikerű alkotások láttán. Adott egy modern űrhajó profi legénységgel és egy elkóborolt szondával, ami egy olyan idegent tartalmaz, mely a Marsról származik, és nem tudni, hogy mire képes. Vagy hogy mi is valójában. Szerencsére ennél azért komolyabb és izgalmasabb történetet kapunk, bár nem kiszámíthatatlant. Az űrhajós csapat bemutatása – ki milyen munkát végez – , rövid, de követhető és pontos. Az egész olyan, mint egy család, élén a parancsnokkal és az újonc járványügyi szakértővel.

BB: Hogy teljesen őszinte legyek, én nem vártam sokat a filmtől, de mint hűséges Jake Gyllenhaal fangirl, mindenképpen meg akartam nézni. Tudván, hogy Jake mindig megválogatja, mibe vágja a fejszéjét, és egy felületes Espinosa-életmű ismeretében nem éppen erre számítottam. Csatlakozva Gáborhoz, nekem is rögtön az Alien jutott eszembe. A történet valóban nincs tele óriási csavarokkal, ám szerencsére a személyes drámákat sem viszik túlzásba, mindenki épp annyit árul el magáról, hogy ne legyen teljesen személytelen a karaktere. Persze az írók nem tudtak ellenállni, és olyan karakterekkel erősítették a drámát, mint az emberiségtől az űrbe menekült David (Jake Gyllenhaal), az éppen apává vált Sho (Hiroyuki Sanada), vagy a tolószékes Hugh (Ariyon Bakare), aki a zéró gravitációnak köszönhetően nem csak járhat, de repülhet is. A komolykodást pedig – ez senki számára sem lesz meglepő – Ryan Reynolds karaktere lazítja fel picit.

Gábor: A szereplők szerethetők, ami a színészi játéknak köszönhető. Ki is emelném Jake Gyllenhaal-t, aki fiatal kora ellenére több műfajban is bizonyított már, és aki mostanra méltán gyarapítja az „A” listás színészek táborát.  A sci-fi se áll messze tőle – gondoljunk csak a Forráskódra (Source Code, 2011)! Az Életben a csapat orvosát alakítja, aki már több mint egy éve nem járt a Földön, de saját bevallása szerint nem is hiányzik neki. Megfontolt, határozott és emberséges. A film során megmutatkozik érzéki oldala is: első pillantásra látszik vonzódása a csapat új – fiatal és rendkívül csinos – tagja iránt, akit Rebecca Ferguson alakít. A színésznő karaktere igazán erőteljes, ugyanakkor nincs hiány érzelmekből sem. Szakmájából kifolyólag viszont tartania kell magát, feladata ugyanis az, hogy megvédje a Földet bármiféle veszéllyel szemben. Jelen esetben a veszélyt egy idegen létforma jelenti. Ki maradt még ki? Ryan Reynolds, aki annak ellenére, hogy a két kiemelt színész mellett vele hirdették a filmet, nem kapott túl nagy szerepet, de úgymond hozta a kötelezőt. Mint műszaki karbantartó brillírozik és poénkodik.

BB: Nekem kifejezetten szemet szúrt, hogy bár a poszterre és a promóciós anyagokra egyértelműen Gyllenhaal és Reynolds (húzó)neve került, mégse mondanám, hogy bármelyikük is a film főszereplője lenne. Persze egyik karakter több vászonidőt kapott, mint a másik, de nem egyértelmű, hogy Rebecca Ferguson szerepe hangsúlyosabb, mint mondjuk az orosz asztronautát játszó Olga Dihovichnaya-é. A legénység összes tagja ugyanolyan fontos a történet szempontjából: mind a film hősei. Csak éppen, míg az egyik színész neve nem húzna be annyi nézőt a moziba, a másiké biztosítja a teltházat.

Gábor: A film kulcsfontosságú eleme lény és annak fejlődése. Egészen a kezdetektől végigkövetjük ezt a változást, pontosan addig, mígnem gyilkos szörnnyé változik. Ami amúgy nem spoiler, hiszen mi más történhetne egy olyan filmben, melynek egy idegen létforma áll a középpontjában? Nos, ezen a ponton a film kellően ijesztő, olykor még félelmetes is. Akárcsak a lény, aki kezdetben még csak külsőleg kelt félelmet a szereplőkben és a nézőkben, később azonban az intelligenciája is okot ad arra, hogy tartsunk tőle. Kimondottan jó volt látni, honnan indult, és mivé alakult az idegen organizmus, mely igazán egyedi arcot kapott. Épp ez a film egyik különlegessége. Számos olyan mű született már, mely azt vizsgálta, mi létezhet túl mindazon, amit el tudunk képzelni, s az Élet igencsak egyedi képpel illusztrálta az „idegent”.

BB: Calvin, a szóban forgó lény valóban jól sikerült, bár el kell ismerni, hogy mindig jó ötlet, ha kevesebbet mutatnak egy „szörnyetegből”, és inkább a néző fantáziájára hagyják, hogy kiegészítse saját fóbiáival a külsejét. Mindenesetre ez az össze-vissza flappogó, tengeri lényre hajazó teremtmény jobb választás volt, mint egy vézna E.T., vagy valami sárkányszerű, éles fogú szörnyeteg. Ami viszont nagyon megragadott, az a lény fejlődése volt. A bájos, amőbaszerű „kis izé” mérete egyenes arányosságban nő a néző és a színészek félelmével, és egyre visszataszítóbb. És ez így van jól.

Gábor: A képi megjelenésben extrákat – vagyis olyasmit, amivel eddig még nem találkoztunk – nem látunk, de amit kapunk, az korrekt és több, mint lenyűgöző. Az aláfestő, kísérő zene engem nagyon is megfogott: sötét és drámai, az elejétől a végéig. Tökéletesen passzol a film hangulatához és a cselekményhez, és még a legutolsó képkockánál is fenntartja a feszültséget.

BB:  Igaz, hogy az Élet nem viszi túlzásba a látványosságot, de az apró részletekben ott rejlik a zsenialitása. A lebegő kamera, ami rádob az asztronauták látványának könnyedségére egy egyszerű, szinte észrevehetetlen, de rendkívüli módon hatásos ötlet volt. Az pedig, hogy nem lett a filmből egy látványos CGI-orgia, kifejezetten javára vált.

Gábor: A várakozásaimat nem múlta felül, de azt sem mondanám, hogy csalódottan jöttem ki a moziból.Tény, hogy nem lesz az év sci-fije, de mindenképpen hátborzongató élményt okoz. Üde színfolt, melyet kár lenne kihagyni!

BB: Én nem is sci-fiként gondolnék erre a filmre, inkább egy horrorként, ami sok elődjét követve arra hívja fel a figyelmet, hogy nem mindig jó ötlet olyan lényeket bökdösni egy bottal, amiket nem ismerünk kellőképpen. Még akkor sem, ha ez valami nagyobb jó érdekében történik.

Értékelés:

75/100 (Gábor)
68/100 (BB)

IMDB: 7,0
MAFAB: 80%