Erunder 
Nehéz leírni, hogy mennyire örülünk annak, hogy végül idén mégis megtartják a Zsigmond Vilmos Filmfesztivált. Ott voltunk 4 éve, mikor az egész elindult, és ott vagyunk most is, mikor már több, mint 500 nevező közül választotta ki a zsűri az idei versenyfilmeket.
A fesztivál szervezőinek szokása szerint kora délelőtt megkoszorúzták Zsigmond Vilmos szülőházát, majd estefelé be is indult maga a fesztivál.
A Taiko Hungary Japándob Egyesület idén is adott a műsort a Dugonics térről egészen a mozi épületéig vonulva. Dobolásuk a mozi épülete előtt is folytatódott. Erről még egy rövid kis felvételt is láthattok.
Enyhén szólva is szokatlan volt a megnyitó. Maszkban, távolságtartással, egy felújított 100 éves épületben, ahol az egész ünnepi megnyitó csúcspontját az adta, hogy maga Zsigmond Vilmos szólt a nézőkhöz a síron túlról. Durva, mi?
Na, de kezdjük az elején! A szegedi Belvárosi Mozi épületét 1920-ban húzták fel. Az első vetítés 1920 szeptember 8-án volt. Igen, pontosan 100 évvel a 2020-as szeptember 8-i fesztiválmegnyitó előtt. Az időzítést viszont a sors hozta. Ugyanis ha nem lett volna vírus, az eseményt tavasszal tartják meg.
Eme évfordulóhoz jön az még pluszba, hogy idén lenne 90 éves a fény mestere, aki után a fesztivált és a mozi nagytermét is elnevezték. Ez utóbbi még az operatőr életében megtörtént. Ő éppen Amerikában forgatott, ezért egy videóüzenetben küldte meg köszönetét a szegedi mozi akkori vezetőségének. Ezt a felvételt játszották be a megnyitón.
Kozma József, az önkormányzat Kulturális, Oktatási, Idegenforgalmi és Ifjúsági Bizottság elnöke tartott egy nem túl rövid beszédet, amiben kiemelte, hogy Szegeden mindig is politikától független volt a kultúra (igen, itt picit mi is érezzük a paradoxont), majd a fesztivál szervezői közös kézfeltartást kértek a részvevőktől, amivel a mindenki kifejezhette szolidaritását a Színművészeti Egyetem ügye mellett.
Mindezek után jött a lényeg, ami egy filmfesztiválon nem lehet más, mint maguk a filmek. Ezekről a következő napokban olvashattok cikkeket, illetve a tegnap esti egyik versenyfilmről, a Knuckle City-től, pár óra múlva születik meg a kritikánk.
Mielőtt még nekifognék az első versenyprogramról szóló írásnak, az egyik olyan plusz élményről is beszámolok nektek, ami az idei ZSVF kínálatába még bekerült. A mozi felújításával nem csak az épület, a technológiáik is korszerűsödtek. Így abban a kiállítótérben, ahol a Zsigmond Vilmos pályáját és a filmkészítés technológiájának fejlődését követhetjük végig, egy VR filmet is megtekinthetünk. A fény mestere című 15 perces rövidfilm Zsigmond Vilmos életének három szakaszát mutatja be. Negyed órába belesűrítettek az alkotók romantikát, izgalmakat, misztikumot és némi történelmet is. Kihagyhatatlan egy élmény, ezért ajánlom mindenkinek. látványos, pörgős és még mondani valója is van, ami ebben az esetben az arról szül, hogy ne adjuk fel álmainkat. Tudom, közhelyes és nyálas, de a VR élménnyel együtt nagyon is fogyasztható.
