Ember tervez… és végez! – Beszélgetés Kamenyiczki Nórával, az Élettervező című könyv szerzőjével
Blackphoenix 
Február 21-én, némi csúszással került sor Kamenyiczki Nóra és Schiffer Miklós beszélgetésére a pszichológusnő Élettervező című könyvéről. Az eseményt a rendezők eredetileg Valentin napra szánták volna, ha nem szól közbe az influenza szezon. Ennek az időpontnak az apropója a két nem párbeszéde lett volna az élet tudatos tervezésével kapcsolatban.
Értékelhető eszmecsere azonban sajnos nem jött létre. Nóra enyhén ironikus megjegyezése a beszélgetés közepe felé, miszerint figyelmeztették rá, hogy Miklós hitetlenkedő kérdezősködő lesz, ami meg is valósult, igazán erőteljes megszépítése az eseményeknek. Perceken belül nyilvánvalóvá vált, hogy a stílustanácsadó úr nem kíváncsi a „női könyvre”, csak a saját hangjára. Kellett neki legalább negyed óra, mire sikerült megemésztenie, hogy a tizenkét fejezetes könyvet (kezdeti összefoglalás arról, honnan indultunk és tizenegy élettéma) nem csak januárban, hanem az év bármelyik szakaszában el lehet kezdeni. De a későbbiekben is egyfolytában okvetetlenkedő és komolytalan kérdéseket tett fel, ráadásul állandóan a tárgytól eltérő és tökéletesen érdektelen közbevágásokkal zavarta meg a válaszadást.
Az alkalmatlan kérdező ellenére azonban, szerencsére nagyon sok érdekes információt megtudhattunk az Élettervezőről. Mint kiderült, Kamenyiczki Nóra a pozitív pszichológiai irányzat képviselője, vagyis az erősségekre fókuszál, ezzel segítve elő, hogy páciensei túllendüljenek az éppen aktuális problémákon. Ebben a szellemiségben készült az Élettervező is.
Miután összefoglaltuk, honnan is indultunk, következhet a tizenegy élettémában való elmélyülés. Ezek közül az első az időbeosztás. Bár maga a szó földhöz ragadtnak tűnik, ebben az esetben komoly tartalmat rejt magában. Nóra a mindfulness kifejezést kapcsolja hozzá, és azt az állapotot, amikor a jelenben vagyunk, és csak magunkra összpontosítunk. Ennek fényében érdemes megkérdezni magunktól, kiről szól egy-egy találkozónk vagy szabadidős elfoglaltságunk. Vajon valóban rólunk, esetleg a társunkról vagy a külvilágról?
Másodikként következik az egészség témája, amely nagyon tágan értelmezhető. Magában foglalhat bármilyen új sportágba való belekezdést vagy új étkezési szokás felvételét. A harmadik „célpont” a fizikai környezet, amelyet célszerű lenne minimalizálni. Hogy milyen mértékben, azt természetesen mindenki saját maga eldöntheti. Egyesek legszívesebben olyan radikális változásokra ragadtatnák magukat, mint a néhány ruhadarabból álló kapszula gardrób, míg mások képtelenek lennének így öltözködni. Egy azonban biztos; érdemes szelektálni, és kiselejtezni a régóta nem hordott ruhákat, ugyanis a fizikai nagytakarítás jó hatással van a lélekre is.
A négyes pont, a család és a barátok témaköre nem szorul túlságosan sok magyarázatra. Fontos, hogy valódi, minőségi időt töltsünk a szeretteinkkel. Ugyanilyen jelentős az ötös pont, a szabadidő. A feltöltődés gyakran elsikkad a munka mellett, ami semmiképpen nem szerencsés. A sokat emlegetett munka-magánélet egyensúlyt valóban be kell tartani, és fele-fele arányban időt szakítani a kettőre.
A hatodik téma, vagyis a párkapcsolat rendkívül összetett. Természetesen nem szabad elvárni, hogy szigorúan csak júliusban az adott hónapban azonnal rátaláljunk a lelki társunkra. Első körben nem árt tudni, hogy mire vágyunk pontosan, ehhez pedig sok mindent meg kell vizsgálni. Ilyenek a szülőktől hozott minták, saját korábbi elképzeléseink, és az, hogy ezek az évek során hogyan alakultak át. Ha boldog párkapcsolatban élünk, akkor is érdemes egy kis számvetést készíteni a start-stop-continue jelszavak alapján. Vagyis azzal kapcsolatban, hogy mi az az új szokás, amit érdemes felvenni, mi az, ami nem működik, és fel kellene hagyni vele, illetve mi az, ami jól működik, és folytatni kell. A hetedik lépés kapcsán a boldogsággal foglalkozunk. Itt különösen érdemes felírni minden pozitív dolgot, ami történt velünk, és listát készíteni azokról a dolgokról, amik feltöltenek bennünket.
A nyolcas pont, vagyis az anyagiak kifejezetten érzékeny téma, ugyanis általában tabuként kezeljük. Pedig ezt az életterületet sem érdemes a szőnyeg alá söpörni. Ahogyan a párkapcsolatnál, itt is szintén fontos a hozott minták megvizsgálása. Vajon mit láttunk a szüleinktől, hogyan lehet pénzhez jutni? Kemény munkával? Vagy esetleg egy vállalkozói szemléletet kaptunk? Azt is érdemes tisztázni, milyen életstílust szeretnénk megvalósítani. Lehetséges, hogy jobban érezzük magunkat szabadabb életvitel mellett, akár kevesebb pénzzel, és így lemondunk a biztosabb bevételt jelentő, ugyanakkor kötött munkáról.
A kilencedik a sorban az önismeret, amelynek kapcsán a leghatékonyabb módszer, ha összegyűjtjük öt erősségünket és öt fejlesztendő tulajdonságunkat, illetve ismerősök véleményét is kikérjük. Így képet kaphatunk arról, hogyan lehetnénk a legjobb önmagunk. A tizedik ponttal, vagyis a karrierrel kapcsolatban azt kell megkérdeznünk magunktól, mi az, amit szenvedélyesen csinálunk, és személyes missziónknak érzünk. A legtöbb ember ugyanis nem szereti a munkáját. Érdemes tehát Steve Jobs módszerét követve tisztázni magunkkal, feltölt-e bennünket a tevékenység, amelyet minden nap végzünk, ha pedig nem, hogyan tudnánk változtatni.
A tizenegyes pont a személyiségfejlődéssel kapcsolatos. Persze nem szükségszerű, hogy ezt a részt utoljára hagyjuk, foglalkozhatunk vele akár elsőként, a naplóírás megkezdése előtt is. Miklós szerint ez a téma nem való a férfiaknak, akik nem szeretnek szembesülni azzal, ami nem működik, ellentétben a nőkkel, akiket a kudarc inspirál. Nóra szerint azonban az ilyen kategorizálást felülírják az egyéni különbségek. A pszichológusnő kifejezetten örülne, ha elérkezne az idő, amikor már a férfiaknak sem kínos önismerettel foglalkozni. Minden esetre biztató kezdet, hogy Nóra megfigyelése szerint a fiatalabb generáció már nyitott erre a szemléletre.
Az előadás során bebizonyosodott, hogy nem csak a pszichológusnő, hanem a közönség is lelkes és progresszíven gondolkodik. A kérdések között felmerült, hogy az olvasó és egyben naplóíró színezéses módszerrel értékelhetné, illetve valamivel jutalmazhatná magát egy-egy cél elérése után. Felmerült az online napló és a fizikai napló közötti különbség, amellyel kapcsolatban Nóra és Miklós egyértelműen az utóbbi mellett tették le a voksukat. Amikor pedig egy kislány is előadta saját gondolatát, hogy mindig tudunk hová fejlődni, és ez visz előre minket, mindkét előadó és a teljes közönség elérzékenyült kissé. Végül felmerült egy súlyosabb kérdés; kóros állapot-e az, ha valaki nem tud célokat kitűzni? Ebben az esetben a szakember kétféleképpen segíthet. Rávezetheti a pácienst, hogy fogalmazza meg a célokat, amiket korábban esetleg nem mert. Ám ha súlyos depresszió áll fenn, első és legfontosabb a stabilizálás és a krízishelyzet feldolgozása, a célok kitűzése csak ezután következhet.
Kamenyiczki Nóra könyve tehát mindenkinek megmozgatta a fantáziáját legalább egy kicsit, és valószínűleg sokaknak meghozta a kedvét az Élettervező beszerzéséhez és a naplóíráshoz. Ne féljetek belevágni az újratervezésbe márciustól sem! 🙂
