Erunder 
Az Inhumans pár nap múlva, jövő hét kedden debütál majd a Viasat 3-on szinkronosan, de egy jó kalóz már biztosan megnézte. Szóval a következő sorokban a pilot epizódról olvashattok egy kritikát.
A Marvel szuperhősei a mozikban nagyon jól működnek, de mikor tévéről van szó, akkor igazából csak a Netflix képes olyan szuperhősös sorozatot készíteni, ami nézhető is. Persze ott vannak még a DC olyan sorozatai, mint az Arrow vagy mint a The Flash, de még ők sem mérhetőek a Daredevil vagy a Jessica Jones minőségéhez. Tehát egy ilyen közegben nagy elvárásaink voltak az Inhumans-al szemben, de sajnos azok nem kerültek kielégítésre. Mondom is, hogy miért.
Az alapkoncepció szerint az Embertelenek (Ó anyám! Ez a cím még angolul is gáz, hát még magyarul.) a Holdon élnek, de a technikai fejlettségüknek köszönhetően a hétköznapi emberek erről nem tudnak. A társadalmi rendszerükben viszont nincs minden rendben. Közöttük is vannak arisztokraták és elnyomottak, ami természetesen feszültséget szül. Erre jön még rá, hogy a történet szerint, ami a 2017-es tévésorozat esetében a jelenben játszódik, az emberek érdeklődnek a Hold iránt, és sorra küldik fel a kis guruló fotózó gépeket, amiknek az a veszélye, hogy lebuktatja a titokban ott élő szupermutáns izéket. Értem én, hogy a képregényekhez akartak hűek lenni, de ebben az esetben hiba volt jelen időbe ültetni a sorozatot, mert így 2017-ben a Holdkutatás már kicsit banális. Ezen még túl is tehetjük magunkat, de a további bukdácsolások nem segítettek a sorozatnak abban, hogy jobb színben tűnjön fel.
Először talán kezdjük a látvánnyal.
Nem kell nagy filmesztétának lenni, hogy lássuk, hol van itt a hiba. Ez a ’90-es évek Star Trek-díszlethalmaz és feszülős bőrruci téma sikít arról, hogy a büdzsé nagy részét a digitális cuki kutya és a nagytotál látványképek megalkotása vitte el. Szerencsére azok a részek cserébe tényleg jól sikerültek. Egy aranyos kutyával nem lehet mellélőni, a szép tájképek pedig mindig szemet kápráztatóak, de sajnos ez összességében kevés. Igazából egyetlen akciójelenet volt, aminél azt tudtuk mondani, hogy na ez oké, tök rendben van, de a Dr. Strange-trükkök koppincsolása rock zenére nem képes elvinni egy egész műsort a hátán.
A látvány után meg egyből jöhet is az összes bosszantó klisé, amiktől kapunk egy fura déjà vu érzést. A szupererővel rendelkező földönkívüli király lázadó öcsikéjét mintha már láttuk volna egy filmben, de a kötelező kemény, de kicsit butácska néger csávó nem pusztán sértő, de még ciki is. Kajak ’90-es évek lett az egész sorozat, de még ezt is képesek megfejelni, méghozzá néhány logikai bukfenccel.
Az embertelenek kasztrendszere látszólag a képességeiken alapszik, így akinek jobb, erősebb képessége van, az a felsőbb kasztba tartozik, akinek meg gagyi az ereje, az szó szerint mehet a bányába. A király kis tesója egyenesen teljesen erőtlen, mégis egy lázadás élére tud állni, és az egyébként erővel rendelkező testőrök követik is. Most akkor a kasztrendszer ellen harcolnak? Ha igen, akkor miért tartják a csőcseléket ugyanabban a szituban? Nem tudjuk, nem is fogjuk megtudni, de végül is kit érdekel, legyen dráma és lássunk bunyót!
Utóbbiból nem is lesz hiány, de a dráma már más tészta. Ahhoz bizony komoly színészi munka kell, aminek része az is, hogy egy-egy párbeszéd ne így álljon össze:
Ha az én királynőm lennél, jobban bánnék veled.
A te királynőd vagyok!
Mindezt pedig úgy, hogy a színészeknek láthatóan fogalmuk sincs arról, hogy éppen milyen érzelmet kéne az arcukra erőltetni.
A legcikibb mégis az, mikor egy klisében képesek logikai bakit véteni. Mert kellett nekik egy olyan jelenet, amiben egy Embertelen összetűzésbe kerül az emberi kultúrával, de az egész ott döglött meg, hogy az alapkoncepció szerint az Embertelenek folyamatosan megfigyelték az emberek társadalmát, így annak minden részletével tisztában kellett volna lenniük. Ebben az egészben az legbosszantóbb, hogy úgy tűnik, én mint néző többet gondolkoztam a történeten, mint az írók.
Összegezve az Embertelenek eddig olyan 40 pontot tud összekaparni a 100-ból, de más oldalakon sem teljesített jobban.
IMDb: 5.3/10
MAFAB: NA
