Erunder 
Olyat, mint a Lány (Girl) című filmben eddig nem nagyon lehetett látni. Tudom, hogy a transzneműek témája egyre erősebben jelen van a filmekben és a médiában, ám ez a film még a sokat látottaknak is tud újat mutatni.
A harmadik Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztiválon már az első napján, a Rossz versek után olyan filmet vetítettek, aminek nem pusztán erős üzenete van, hanem úgy is közvetíti azt, hogy az tutira kivált valamiféle hatást a nézőből.
Érdekesség, hogy a történet félig-meddig még valós történet is. Lukas Dhont, a produkció íróját és rendezőjét egy 2009-ben készült újságcikk ihlette meg. Ahogy végül a filmben is, az eredeti történet szerint is egy fiútestbe született lány szeretett volna balerina lenni.
Mikor az elkészült produkciót levetítették a Cannes-i filmfesztiválon, az érintett táncost meg is hívták a premierre.
További érdekesség még, hogy a szereplőválogatás során a készítők nem szabták meg, hogy fiút vagy lányt keresnek, így végül több mint 500 jelentkező közül választották ki Victor Polstert, aki a való életben is táncos.
Nem véletlenül kezdtem a cikket ezekkel a kis színes kulisszatitkokkal. Ezekről jóval könnyebb írni, mint magáról az alkotásról, mert az bizony elég durván megviseli az embert.
Az egész film alatt végigvonul egy fokozatos növekvő feszültség. A csak a háttérben megbújó nyugtalanság, a zenével érzékeltetett feszült hangulat, és az egészen naturalista képi világ miatt a nézőben is kialakul egyfajta kényelmetlen érzés, ami végül összeránduló gyomorban és combokban végződik.
Anélkül, hogy durván spoilereznék a filmről, tényleg csak annyit árulhatok el, hogy biztos vagyok benne, hogy mindenkinek, nemtől függetlenül, a végkifejlettől ösztönösen hirtelen megfeszül majd minden egyes izma.
Rosszat igazából nem is tudok a Lányról írni. A karakterábrázolás és a színészi munka hibátlan. Minden átadni kívánt üzenet egyértelműen lecsapódik. Amit nem a párbeszédből, azt a színészek gesztusaiból, vagy a zenéből értjük meg. Itt ki is térnék kicsit a zenére, mert az annyira profi lett a filmben, hogy a történetet akár párbeszédek nélkül is érthetővé tenné.
Egyetlen hibát emelnék csak ki. Ez a negatívum a történetvezetésben érzett némi hiány. Míg a lány szűk családját, az apját és testvérét alaposan megismerjük, addig a több mint 100 perces alkotásban megjelenik több rokon is, de hogy ők hogyan lettek Lara helyzetével kapcsolatban ennyire elfogadóak, azt sajnos kihagyták. Illetve az is belefért volna a történetbe, hogy a tágabb értelemben vett családjától is kap olyan visszajelzéseket, melyektől magába zuhan. Ettől eltekintve egyébként tökéletes moziról van szó.
Értékelés 80/100 A húsz pontot ott veszítette el, hogy túlságosan erőlteti a pozitív visszajelzéseket, és a negatívokat, melyeket a valós személy is nyilvánvalóan kapott rendesen, csak érintőleges mutatja be.
MAFAB: 70
IMDb: 7.2/10
