Ezerarcú tűzokádók antológiája – Sárkány

Mindenki, akinek volt gyerekszobája, unásig ismeri már a veszedelmes hétfejű sárkányokat, akik királylányokat rabolnak, birodalmakat dúlnak szét, és egyedül A Hős Lovag képes arra, hogy legyőzze őket. Ám a Nyakonöntött Próbagoblin Szolgáltatóház gondolt egy merészet. A Sárkány címen kiadott antológiájukban összegyűjtöttek huszonöt novellát és egy verset, amik mind hozzátesznek valamit ahhoz, hogy ez a csodálatos mitológiai teremtmény kitörhessen a rá erőltetett szűk skatulyából.

A borítón szereplő fekete-fehér skicc, amelyet Juhász Ernő készített, még megfelel a hagyományos sárkány alakjának, ám a sajátos hangulatú novellák mind valamilyen egyedi vonással gazdagítják a tűzokádókról alkotott elképzelésünket. Egyes szerzők szép történetet alkottak, mások humorosra vagy egyenesen profánra vették a figurát. Vannak köztük, akik értéket szerettek volna közvetíteni, esetleg némi társadalomkritikát is rejtenek magukban, míg mások egyértelműen a szórakoztatásra utaztak. Akadtak tragikus és komikus végkifejletek, illetve olyan lezárások is, amelyeket képtelenség nem továbbgondolni. Némelyik történet a jó öreg, középkori világban játszódik, míg mások az urban fantasy táborát erősítik. A paletta tehát rendkívül színes, és a novellák igazán jól kiegészítik egymást. Szinte lehetetlen kiemelni bármelyiket is a sok eredeti alkotás közül, én azonban mégis megpróbálkozom vele.

Czinkóczi Krisztina Sárkányharc című novellája leszámol azzal a begyepesedett feltételezésünkkel, hogy a szörnyetegek a külvilágban lesnek ránk. A szerző zseniális képek segítségével érzékelteti, hogy a legnagyobb hősök bizony azok, akik önmagukat győzik le. Sőt, olyan fontos kérdéseket is megpendít, mint például az, hogy mi történik valakivel, aki hőssé vált, és hogyan viseli ezt a visszafordíthatatlan (?) ontológiai változást.

A Kovács Gábor tollából született Ég a város szintén a virtuóz ügyességgel használt képek miatt ragadta meg a figyelmemet. A hasonló stílus ellenére azonban ennek a novellának teljesen más a hangulata, a mondanivalója és a sárkányok alakjának megragadása, mint az előzőnek. Az Ég a város szerzője olykor veszedelmesen érzéki, máskor teljesen átlagos külsejű fiatal nők képében rejtőzve képzelte el a tűzokádókat. Emellett, míg a Sárkányharc cselekvésre buzdítja az olvasót, arra motivál, hogy vegyük kézbe az irányítást saját Sorsunk felett, és végső soron pozitív kicsengéssel bír, az Ég a város éppen ellenkezőleg melankolikusabb, kissé depresszív hangulatú, és az embert a Sors játékszereként ábrázolja.

A komolyabb hangvételű írások után ideje kiemelnem egy viccesebbet is. Farkas Bíborka műve, a Lilipucc és a sárkány különösen tetszett, mert rendkívül aprólékosan kidolgozott és szórakoztatóan megalkotott görbe tükröt tart az aranyásó leányzók és öregedő gazdag pasasok érdekpárkapcsolatának.

Puska Veronika Iustitia ante portas című írása mellett sem mehetek el szó nélkül. Bár csak néhány oldalas a történet, mégis rendkívül szellemesre sikerült. Megragadja a modern rabszolgaság velejét, amely nem áll másból mint a munkahely és a lakóhely közötti mozgásból és vegetálásból, és ezt a sokakat érintő témát egyedi módon köti a sárkányok birodalmához. Ráadásul a szerző maximális teret hagy számunkra a továbbgondolásra.

Fráter Zsuzsanna Zomok című novellája szintén zseniális írás, amelyben a rövid terjedelem ellenére rengeteg értékes tartalom koncentrálódik. A szerző érinti az ember korlátlan hatalomvágyának problémáját, amellyel kivívja maga ellen a természet bosszúját, szó esik becsvágyról, igaz barátságról, önfeláldozásról, emellett helyet kap a férfi és női minőség megjelenítése is. A két fő karakter, Gyöngy és Benedek novellához képest meglepően jól kidolgozottak, és nagyon hatásos a történet lezárása, ahol mindketten tudatosan a saját feladatuk felé fordulva elszakadnak, de szentül hiszik, hogy útjaik újra keresztezik egymást. Külön tetszik az is, hogy a szerző a középkori Magyar Királyságba helyezte, és valós történelmi tényekkel színesítette a Zomok meséjét.

Végül, de nem utolsósorban Jimmy Cartwright Egy (nem túl) píszí fantasy története is megérdemli az elismerést. Ennek a novellának a nyilvános helyen való olvasását kizárólag saját felelősségre javaslom, mert több ponton elkerülhetetlen a hangos felröhögés. A szerző nem csak a sárkányok figuráját, de a fantasy egész műfaját figurázza ki rendkívül furfangos és szándékosan polgárpukkasztó módon.

A rengeteg, jól sikerült novella között találkoztam egy-két olyannal is, amik nem igazán érintettek meg. Ezek is szépek ugyan, és sikeresen elkaptak egy-egy képet vagy hangulatot, ám a túlságosan sok múltban merengés eltávolított a szereplőktől, és így nem igazán tudtam őket közel érezni magamhoz.

Összességében azonban elmondhatom, hogy a Sárkány igazán érdekes és valóban ezerarcú olvasmánynak bizonyult. Kötelező darab mindenki számára, aki kicsit is szereti a fantasyt vagy éppen csak ismerkedik a műfajjal!