Fantomfiú (Phantom Boy, 2015) – kritika

Bár rengetegféle stílusban és műfajban születtek már filmek, illetve lettek elmesélve történetek, ezek közül mégis vannak olyanok, amelyek azonnal felismerhetők. Ha görögös orrokat, boka nélküli piciny lábakat és kínosan szögletes házakat látunk a vásznon, bizonyosak lehetünk afelől, hogy egy francia noir filmet nézünk. Ez esetben a Jean-Loup Felicioli – Alain Gagnol rendezte Fantomfiút (Phantom Boy, 2015); amely 2015-ben a budapesti Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon az egész estés filmek versenyében fődíjat nyert, illetve ezt megelőzően Annecyben a világ legrangosabb animációs filmfesztiválján szerepelt, mint a program része.

Leo, egy New York-i kisfiú azon gyerekek egyike, akiknek korán meg kell tapasztalniuk a rák borzalmait. Leo egy hónapra a kórházba kerül vizsgálatra, ám a kijelölt nap előestéjén búcsúajándékot ad a kishúgának: egy titkot. Elárulja neki, hogy egy különleges képességnek köszönhetően, amikor csak akar, bizonyos időre a lelke képes elválni a testétől, és fantom módjára szabadon szállni, ahová a kedve tartja. Eközben New Yorkra sötét napok köszöntenek: egy éjjel a város minden fénye kialszik, és a sötétséggel együtt egy torz arcú férfi érkezik. Megfenyegeti a város polgármesterét, hogy amennyiben nem kap egy milliárd dollárt a következő nap éjféléig, úgy New York visszasüllyed a középkorba. Az egyedüli személy, aki meg tudja akadályozni a metropoliszra váró katasztrófát, Leo.

Talán nem árulok el nagy titkot vele, ha azt mondom, nem a cselekmény összetettsége a produkció legnagyobb erénye. De nem is kellett annak lennie, mert e film esetében fontos, hogy elkülönítsünk „cselekményt” és „történetet”. A cselekménynek nincs is más funkciója, mint életet lehelnie a vászonra, hogy a történet és vele a karakterek életre kelhessenek. A rossz útra tért lángelme ámokfutása, majd elkerülhetetlen bukása a mindenre elszánt hősök által klasszikus noir-alapanyag – hozzátenném, hogy nem véletlenül és cseppet sem negatív értelemben.

Akkor miben más ez a mind műfajában, mind stílusában hagyományosnak mondható film?A tipikus noirral ellentétben ez a mozi színes, eleven, a neon irritáló vibrálása nélkül hozza el a vászonra a Nagy Almát. A színek kapcsán külön meg kell említenem a főgonosznál alkalmazott zseniális megoldást: a torz arcát, amelyet úgy ábrázoltak, mintha az egy Picasso festmény lenne. Egyszerűen briliáns! A szemek formájának hangsúlyos eltérése, a matematikai alakzatokat kitöltő erős és mégis kellemes színek egyszerre tesznek kellemes és ijesztő benyomást a nézőre. Az audiovizuális megvalósítás hasonló dicséretet érdemel: a kezdő jelenetben például, amint a rendőr felfelé szalad a lépcsőn, majd rátöri az ajtót a rosszfiúra, a hangok olyan élethűek voltak és olyan pontosan illeszkedtek az animációhoz, hogy egy pillanatra elfelejtettem, hogy mindez nem valóságos. A szinkront úgy vélem, csak a valóban folyékonyan beszélő francia ítélheti meg igazán, azonban a szereplők listája (Audrey Tautou, Edouard Baert, Jean-Pierre Marielle, stb.) a keveset tapasztalt fülnek sem okozott csalódást Az egyetlen, amit kifejezetten gyengeségnek mondanék, a hossza. A 84 perc játékidő ma már egy animált filmnél sem hat soknak, viszont ezesetben sajnos az történt, mint a rétesnél szokás: addig húzták, míg néhány helyen ki nem szakadt. Az első és utolsó 20 perce pörgős és ígéretes, ám utána egyre gyarapodnak a kihagyható és sajnos néhány esetben felesleges jelenetek.

Ha már „legnagyobbról” van szó, a film erőssége a karakterekben rejlik. Különösen a főszereplő párost érdemes kiemelni. Leo és a rendőr kapcsolata háromnegyed óra alatt a gyerek-felnőtt viszonyból meghatóan és szinte észrevétlenül alakul át két egyenlő fél barátságává. Mary, az újságíró számomra kissé túlzottan erős volt, a humor nagy részét azonban az ő szarkazmusának és önfejűségének köszönhetjük – és természetesen, ha már a humort említem, nem hagyható ki a halált és nevetést hozó kiskutya sem, akinek cápaéles fogaitól óvva intek minden sintért.Összegzésül csupán azt a tanácsot adhatom, hogy azok is, akik nem kifejezett kedvelői a műfajnak, mindenképpen adják meg az esélyt, hogy ez produkció elszórakoztassa és meghassa őket.

Értékelés: 76/100

IMDB: 6.6

Mafab: 62