Erunder 
A Fear The Walking Dead szeptemberi visszatérése óta már három rész lement, így már csak 4 epizód maradt hátra a harmadik évadból. Ami viszont ennél sokkal fontosabb, hogy a sorozat minősége most már száz százalékos biztonsággal kijelenthető, hogy jobb, mint az eredetije, amiből ez a spin-off kinőtt.
Ez a vélemény igazából tényleg a legutóbbi rész kapcsán fogalmazódott meg bennem és összeszedtem azokat a tényezőket, amikben a Fear felülmúlja a zombihenteléses anya-sorozatát. A pozitívumok előtt viszont muszáj szót ejtenünk azokról a negatívukról, amiket a készítők ebben a sorozatban is meghagytak.
Az egyik ilyen, ami leginkább szembeötlő, az nem más, mint az alapkoncepció fő kellékeinek, a zombiknak a kezelése. Az a poén, egyébként hogy nem hívják őket így még mindig ül, de ez most mellékes. A karakterek hiába találták már többször is szembe magukat ezekkel a lényekkel, a legyilkolásukban még mindig ingadozik a teljesítményük. Nem arról beszélek, hogy különböző szereplők, különböző módokon állnak hozzájuk, mert ez természetes lenne, hanem arról, hogy egy-egy karakter valamiért időnként igazi Rambó, míg más alkalmakkor úgy bénázik, mint valami hikomatos kukabúvár. Ez egy idő után eszméletlenül bosszantó tud lenni, mert azt a képet adja nekünk, hogy a történet készítése során egyáltalán nem gondoltak arra, hogy jó lenne némi következetesség a karakterfejlődésekben.
Nagyjából ugyanilyen ostobaság volt az a készítők részéről, mikor a hősöket egy szinte áthatolhatatlan akadály elé állítja, majd közülük az egyik egy huszárvágással áthidalja azt. A legrosszabb talán mégis az mikor egy ilyen nagyszerű megoldás után úgy folytatják, hogy a tetteiknek szinte semmi következménye nincs. A jobb érthetőség érdekében most spoilerezek kicsit, szóval jelöld ki ha látni akarod. Victor, a törzsfőnök, és Madison együtt ülnek egy böszmenagy teherkocsiban, előttük meg egy rakás zombi. Victor előkap egy csipogó izét, majd eldobja, hogy az élőhalottak a hang irányába menjenek. Ugye milyen eszes? Erre a törzsfő beindítja a a gépszörnyet és az eltorlaszolt autópályán lazán eltolja a kocsikat, mintha az nem is járna hanggal. Egy ilyen húzással az egész rész hangulatát képesek elrontani.
Egy másik, szintén iszonyatosan zavaró, és visszatérő hibája a sorozatnak még a sokszor átgondolatlan rendezés, aminek köszönhetően a szereplők úgy kóricálnak a díszletben mint a fejvesztett tyúkok. Majd egyszer figyeljétek meg, hogy milyen irányokba haladnak, és egyből fel fog tűnni, hogy olyan mintha varázslatos csillagkapukon, vagy portálokon keresztül közlekednének, mert az adott helyszíneken másképp egyébként lehetetlen lenne felbukkanniuk. Ezt most nem a Trónok harca típusú helyszínek közötti ugrálásokra értem, hanem az olyan hibákra, mint mikor elindulnak egy bizonyos irányba, majd egy teljesen másik irányból jönnek vissza, mintha megkerülték volna a teljes bolygót. Tudom ez apróságnak tűnhet, de pont az ilyen naturális drámák esetében sokat tudnak rontani az élményen és a hitelességen is.
A negatívumok után most már jöhetnek is azok, az érvek, amiért azt állítom, hogy a Fear jobb, mint a sima.
A legfőbb ok a karakterekben van. Egyetlen olyan szereplő sincs a sorozatban, aki idegesítene minket és azt kívánnánk, hogy bárcsak kibelezné egy zombi. Carl például a TWD-ben olyan irritáló, hogy esküszöm tapsolnék ha végre megdöglene. Persze csúnya dolog ilyet mondani egy gyerekre, de ha ez van, nem tudok rajta segíteni.
Másik tényező még a már említett alapkoncepcióban rejlő potencia totális kihasználása. Nem véletlenül hívtam a zombikat kelléknek, mert gyakorlatilag azok, és még csak nem is ők a címszereplők, ahogy erre ugye már a TWD korábbi évadában jöhettünk rá. A Fear, ahogyan a címében is utal rá, az emberek azok, akiktől valóban félni valója van a hősöknek. Csak gondoljátok végig. (Spoiler jön!) Troy volt az, aki a hordát a farmra vezette, így végső soron ő maga volt az a szörnyeteg, aki ezt a bibliai méretű csapást rájuk hozta.
Ám nem csak ilyen konkrétumot tudok arra mondani, hogy a sorozatban rejlő erőt hogyan használják ki. Sokkal ügyesebben lavíroznak a boldog befejezések; a nyugodt, jó hangulatú részek valamint a brutális, gyomorba vágó és szívbemarkoló epizódok között, mint a szülő sorozat. Meglehet ezt azért érezhetjük így, mert itt tényleg minden szereplővel képesek vagyunk azonosulni, vagy könnyebben megtudjuk őket sajnálni, és jobban szurkolunk a túlélésükért.
Végül, de nem utolsó sorban a Walking Dead univerzumának a kiterjesztése az, ami miatt úgy gondolhatjuk jobb cuccal van dolgunk. El kell ismernünk, hogy a készítők rengeteg olyan dologra gondoltak a világ felépítésében, ami nekünk valószínűleg sosem jutott volna eszünkbe. Az egyik ilyen például maga a víz problémája, a másik pedig a kereskedelem megoldása. Ezek mind olyan elemei a sorozatnak, ami a TWD során még csak szóba sem került, mert ott annyira elmentek a személyes drámázással, hogy az ilyesmikre már nem maradt idő.
Szóval nem állítom, hogy hibátlan lenne a Fear The Walking Dead, csupán azt mondom, hogy míg a fent említett hibák a TWD-ben is megvannak, úgy ebben legalább párat már ki bírtak irtani, néha szó szerint is.
