Fráter Zsuzsanna 
Kocsis Gergely első regénye, A varjúszellem 2024 áprilisában jelent meg a Prae Kiadó gondozásában, a Krimi Ma sorozatban. A különleges hangulatú, történelmi-krimi-weird keverék regény impozáns, borzongató, mégis lenyűgözően szép borítóját Szabó Imola Julianna tervezte.
Ritkán választok regényeket borító alapján, de Kocsis Gergely debütáló regénye esetében ez történt, először a borító keltette fel a figyelmemet, másodszor pedig az, hogy egy történelmi krimiről van szó, amelybe ráadásul misztikus elemek is keverednek. Ezt mindenképpen olvasnom kellett. Sajnos azonban nem egészen nyerte el a tetszésemet a kötet. Habár alapvetően figyelemfelkeltő első regénynek tartom, amelynek nagyon sok erőssége van, de összességben azonban olyan hibái vannak a kötetnek, amelyek – úgy gondolom – orvosolhatóak lettek volna, és akkor valóban egy szenzációs debütkötetet kapunk.
A regény fülszövege szerint: „Adler Vilmos, az első világháborút megjárt katona leszerelése után detektívként találja meg a helyét a világban. 1922 februárjában az álmos mezővárosba, Karattyánra utazik, hogy kiderítse, ki ölte meg a befolyásos államtitkár unokahúgát. A novemberi hideg ellenére a nőt kisestélyiben találták meg a templom mögötti parkban – megfojtották. Adlernek azonban nemcsak bonyolult és vérfagyasztó esetekkel kell szembenéznie, hanem háborús veteránként saját magával, múltjával és kísértő emlékeivel is. A detektívet poszttraumás stressz szindróma gyötri, emlékképei túlnőnek tudatán, és beférkőznek a mindennapok eseményei közé. Valóság és képzelet összemosódik, az egyre aggasztóbb történések mellett pedig meg kell küzdenie azzal, ahogyan próbára teszi a saját tudata.”
A regény első felében hamisítatlan történelmi krimit kapunk, ami hangulatosan idézi meg a ’20-as évek vidéki Magyarországát a poros, alföldi kisvárossal, a móriczi világot idéző korrupt, kisszerű alakokkal. A krimiszál is érdekesnek indul, maga a főhős, Adler Vilmos is felkelti az olvasó kíváncsiságát a skandináv krimiket idéző traumás, szenvedélybeteg nyomozó típusával. A regény első felének atmoszférája remekül megalkotott, a télbe burkolózott alföldi kisváros hangulata feszült és titokzatos, a főhős álomszerű víziói misztikusságukkal még tovább növelik a feszültséget. Egyedül a párbeszédeket éreztem kissé sutának, gyakorlatlannak, ami persze gyakran jellemző a kezdő írókra. Érdemes lett volna ezeket a párbeszédeket meghúzni, hogy felesleges szócséplés, udvariassági beszélgetések, sehová nem vezető párbeszédek helyett inkább lényegi információkat tartalmazzanak.
Azonban a jól induló misztikus hangulatú történelmi krimi nagyjából a történet felénél egy váltással átcsap valami egészen másba. Az olvasónak olyan érzése lehet, mintha egy másik kötetet kezdett volna el olvasni. Itt hirtelen egy weird/fantasy történetbe csöppenünk, és már szó sincs nyomozásról, hanem élet-halálharcot vívunk mindenféle szörnyekkel, akiknek az eredettörténete meglehetősen elnagyolt és homályos. Persze nem a weird/fantasy elemek használatával van a probléma, vagy a különböző zsánerelemek keverésével, hanem a regény dramaturgiai törésével. A weird elemek váratlan, a történet közepén való bevezetésével olyan hatást kelt, mintha az író megunta volna a történelmi krimit, és mintegy ad hoc jelleggel behozott volna néhány szörnyet, hogy kicsit feldobja a cselekményt. Valószínűleg ezt a törést el lehetett volna kerülni, ha a weird elemeket már az elején behozta és erősebb hangsúlyt fektetett volna rájuk már a kezdetektől. Emellett érdemesebb lett volna a szörnyek háttértörténetén is többet dolgozni, bemutatni működésüket, motivációikat, és nem összecsapni mindezt egy-két oldalban a regény végén. Úgy gondolom, alaposabb szerkesztéssel és a szöveg bővítésével egy sokkal erősebb, pláne alaposabban kidolgozott kevert zsánerű regényt kaptunk volna.
Összességében Kocsis Gergely első regénye remek ötleten alapszik, a történelmi krimi része hangulatosan, remekül használja az ismert típuselemeket, azonban a különböző zsánerelemek, mint a történelmi krimi, weird/fantasy vegyítése kidolgozatlan, törést okoz a regényben, de remélhetőleg a következő kötetében az írónak sikerül elkerülnie a mostani hibákat. A kötet borítója pedig páratlanul szép.
