Filmkockák az agykérgen – Az álom tudománya

Újra startol a Filmkockák az agykérgen című alrovatunk, amelyben ez alkalommal Michel Gondry (Egy makulátlan elme örök ragyogása, 2004) Az álom tudománya című filmjéről lesz szó. Novák Bálint, a Cortex Filmklub moderátora már a vetítés elején figyelmeztette a közönséget, hogy nem lesz könnyű nyomon követni, mikor van ébren és mikor alszik Stéphane, a főszereplő. A húszas éveiben járó férfi fejében ugyanis rendszeresen összemosódik álom és valóság.Stéphane édesapja halála után költözik vissza Mexikóból Franciaországba édesanyjához. A beilleszkedés cseppet sem megy zökkenőmentesen; az úgynevezett „kreatív” munka, amelyet a mama ajánlott hazatérő fiának, valójában a létező legmonotonabb feladat, ráadásul a főnök nem vevő Stéphane Katasztrófea névre keresztelt, repülőbaleseteket és földrengéseket ábrázoló naptárára sem. Ez azonban még nem lenne akkora probléma; a fiú álmaiban hatalmas kezeket növeszt és ellátja nála éppen csak egy hangyányival kevésbé infantilis kollégái baját. Ám amikor a szerelem belép a képbe, minden sokkal bonyolultabbá válik.

Stéphane és Stéphanie – mintha az isten is egymásnak teremtette volna őket. Ám hiába az onomasztikailag kedvező feltétel, ha a fiú folyton titkolózik, meghátrál, és képtelen felnőni a szerelemhez. Másfelől a lány sem éppen az érett nők táborát erősíti, szóval mégis utalhat valamire a hasonló név, még ha nem is éppen a sírig tartó boldogságra. Stéphane álmaiban azonban mindig képes áthidalni a szakadékot, és esetlensége egy szempillantás alatt aranyossá válik számunkra. Persze erre a benyomásra rátesznek még egy lapáttal a csapból víz helyett folyó celofándarabkák és a megfelelő zongorabillentyűk lenyomásával a plafonon lebegtethető vattapamacs-felhők is.

Michel Gondry, aki számára a valóság és álom szintén sokszor egybemosódik, így saját élményeit vitte filmvászonra, azt nyilatkozta egy interjúban, hogy szándékosan használt ennyire hétköznapi dolgokat a fantáziavilág megjelenítésekor. A kivitelezés minden esetre teli találat, ugyanis ezek az anyagok, amelyekből gyermekek szoktak mindenféléket összeeszkábálni, még inkább ráerősítenek a főszereplő infantilis világképére. A nyelvvel való játék; a francia és az angol beszéd folytonos váltakozása szintén adott a filmnek egyfajta kellemes, habkönnyű atmoszférát.

Amíg csak a tartalmát olvastam, Az álom tudománya a Csodás álmok jönnek (1998) című filmben megjelenő fantasztikus birodalmakra emlékeztetett, most, a cikket írva pedig úgy érzem volt benne egy csipetnyi Az elveszett gyerekek városa (1995) teljesen irracionális világából, bár közel sem tartalmazott annyira rémisztő képeket. Az asszociációim tehát sokfelé vezettek, ahogyan a filmvetítést követő beszélgetés is.

Fontos gondolat volt számomra Polner Bertalan, a BME Kognitív Tudományi Tanszékén tevékenykedő kreativitás-szakértő mítoszrombolása, miszerint a gyakran emlegetett, „az őrültet és a zsenit csak egy hajszál választja el” – gondolatnak nincsenek tudományos alapjai. A pszichotikus viselkedést mutató művészek és tudósok nem az állapotuk miatt, hanem sokkal inkább annak ellenére képesek maradandó dolgokat létrehozni. A kreativitás ugyanis két komponensű; nem elég a fantázia birodalmában lebegni, fontos szerepe van a kivitelezésnek is.

A szintén a BME Kognitív Tudományi Tanszékét képviselő másik előadótól, Simor Péter egyetemi adjunktustól és alváskutatótól megtudhattuk, milyen károkat okozhat a nem megfelelő mennyiségű és minőségű alvás (ez utóbbin azt értem, ha az embert az alvásciklusa alatt többször felébresztik). Valószínűleg már mindenki megtapasztalta az érzést, ám a pszichológus előadása megerősített bennünket abban, hogy már egy átmulatott éjszaka is okozhat a pszichotikushoz hasonló állapotokat, amikor máshogy érzékeljük a hangokat, színeket, vagy másmilyennek látjuk az arcokat. A nyugtalan éjszakák és a nappal való gyakori elszenderedés egyébként Stéphanra is abszolút jellemző volt.

Hallhattunk emellett a Távoli Asszociációk Tesztről is, amely a kreativitást vizsgálja fáradt és kipihent állapotban. Sajt, szakáll, gida… de mi lehet a negyedik szó? Ha nem tudjátok, aludjatok egyet, és töprengjetek el rajta újra!