Finálé előtt a Lucifer

Immár csak a befejező rész maradt hátra a Lucifer (Lucifer, 2015-) első évadából, ami a napokban debütált a hazai csatornákon. Neil Gainman, Sandman képregényének (DC Comics/Vertigo) spin-offja már a pilot után hatalmas nézettséget könyvelhetett el, amit többé-kevésbé képes is volt fenntartani. Így 12 epizód után visszatekintve bátran kijelenthető, hogy minden centjét megérte a beleinvesztált hatalmas összegnek. Sokak az azóta elkaszált Forever (Mindörökké, 2014-2015)  kopírozásaként tekintenek a szériára, azonban ez sok szempontból sem állja meg a helyét. A Lucifer tematikáját tekintve nem egy egyedülálló produkció, ugyanakkor stílusában és atmoszférájában igen egyedinek tekinthető.

A Jerry Bruckheimer nevével fémjelzett sorozat az első résszel komolyan nyitott, nagyon jól bemutatta a széria mitológiáját, a pokolbéli trónját megunó Ördög karakterével. Egy tipikus sármos playboy, aki mit is csináljon földre szállt halandóként! Nyit egy luxus night clubot, a nőket párosával falja, habzsolja a halandó élet minden gyönyörét, igazmondásra sarkalló tekintetével. Előzetesen komolyan tartani lehetett, Tom Ellis miként tudja ennek a figurának a „velejét” visszaadni. A Rush-ban (Doktor Rush, 2014) nyújtott alakítása látatlanban nem predesztinálta a tökéletes választásra, a Lucifer viszont egy olyan karakterközpontú sorozat, hogy lehet bármilyen perfekt a szkript, alkalmatlan főszereplővel szinte biztos kasza a jövője. Szerencsére Ellis magáévá tudta tenni a karaktert, sokszor sziporkázik és ellenállhatatlan brit akcentusával egymaga elviszi a hátán a sorozatot.

A Lucifer alapvetően egy nyomozós sorozat, ami sokakat látatlanban elijeszthet, mint egy újabb, „civil, aki segít a rendőrségnek” széria, ugyanakkor több annál. Sima krimi-sorozatként nagyon fantáziátlan, főleg a mostani dömpingben, de a karakterek, leginkább a címszereplő adja a sorozat sava-borsát. Kezdetben Lucifer nem is csinál semmit, csupán élvezi az élet gyönyöreit, egy őt személyesen érintő bűntény során kerül kapcsolatba egy detektívnővel, Chloe Deckerrel, akinek kapóra jön az őszinteséget kicsikaró képessége, s „tanácsadóként” vonja bele nyomozásába. Kulcskérdés volt, hogy az Ördög miért is töltené azzal az idejét, hogy a rendőrségnek segítsen. Ezt egy átívelő szállal oldották meg az alkotók. Decker nyomozó teljesen immunis Lucifer képességére, s ez olyannyira izgatja a fantáziáját, detto sérti a hiúságát, hogy felajánlja segítségét, persze eközben saját szórakoztatásáról sem feledkezik meg. Emellett nem hazudtolhatja meg magát, a büntetgetés is kedvére van. A főszereplők között nagyon jól működik a kémia, nem alakul love storyvá, a kapcsolatukat sem lehet konkrétan definiálni. Amellett stílusjegyeket sem viszik túlzásba. Lucifer nem szexmániás, túlbunkó, csupán kellően nárcisztikus és nyíltan hangoztatja, hogy ő a Pokol ura s teljesen értelmetlenül néz, amikor az emberek számára ez hihetetlen vagy nem egyértelmű. Jól illeszkedik hozzá a saját démonaival is küszködő rendőrnő, Lauren German (Motel 2., 2007) alakításában. Mindemellett fineszes ötlet volt az alkotóktól, hogy az egyes epizódok címeit valamiképp belecsempészik a dialógusok közé, továbbá kis kikacsintásokat is találhatunk a képregény felé egyes epizódokban. ( “You’re supposed to be blonde!”)

Az évad közepére ugyan kicsit ellaposodik a széria, a sztorik már kicsit unalmassá, kliséssé válnak, de a helyzetkomikumok, ütős szövegek s Lucifer folyamatosan felszínre törő apaklompekszusa még mindig megfelelő kárpótlást biztosít. A 9. résztől aztán újból emelkedő ívet vesz fel a sorozat. A különálló történetek mellett mindkét főszereplőhöz kapcsolódik egy-egy mellékszál, amik azonban elég erőltetettre sikerültek. Decker folyamatos vívódása exférjével az unalom kategóriáját feszegeti, a Lucifert folyton zaklató fekete angyal (mennyire eredeti!), Amenadiel (D. B. Woodside) akciói, hogy visszarugdossa testvérét a pokolba nagyon vontatottak, inkább csak azért van, hogy valami misztikumot is csempésszenek a sorozatba. Ugyanakkor több teret enged a mellékszereplők, köztük Mazikeen (Leslie-Ann Brandt), a pokolba visszavágyódó démon számára, aki Lucifer oldalán érkezett a Földre egy dögös pultoslány alakjában. A sztoriban a hajrához közeledve ez a két szál egyre inkább keresztezi egymást s bonyolítja Lucifer halhatatlanságával kapcsolatos dilemmáját. Kiderül, hogy csupán Decker mellett válik halandóvá, ami számos kérdést vet fel számára, egyre inkább gyanakszik, hogy társa valójában nem más, mint egy elpusztítására kirendelt angyal, amit a maga bárgyú módján próbál kideríteni. Itt viszont egy komoly logikai hibát vétettek Mike Dringenbergék, hisz a pilotban a rendőrnő mellett ürítenek egy tárat sármos ördögünkbe, s a csiklandozáson kívül nem sok történik.

A finishhez közeledve a történet és az atmoszféra sokkal sötétebbé válik, Lucifernek is egyre többször tör felszínre sötét énje, ami a fináléra komoly bajba sodorja. A történet igazi átívelésére az évadzáróban tesznek pontot, ami egyelőre komoly találgatásra ad okot. Elsősorban Chloe Decker valódi kiléte a központi kérdés, azonban az sem mellékes, hogy az emberekben való csalódás és a komoly slamasztika visszaűzi-e Lucifert „otthonába”.

Bármi is történjék, reméljük ütős cliffhangerrel zárják az évadot, hisz a Rosewood mellett a Lucifernek is berendelte a következő etapját a FOX, az azonban még nem tisztázódott, hogy újra 13 vagy 22 résszel érkezik-e a második évad.