Fotóalbum élettöredékekkel és élettörténetekkel – Schäffer Erzsébet: A kifutófiú szerelme
Szokolay Dávid 
,,Nézd, a fénykép álmot rejt/ Egy csók, egy nyár, egy kert/ Most lángban álló múlt.”
Zsédenyi Adrienn, ismertebb nevén Zséda, énekesnő Ajtók mögött című dalának kezdősorait hallottam magamban, miközben elmerültem Schaffer Erzsébet A kifutófiú szerelme – Elfeledett képek című novellagyűjteményében. A kötet 2014-ben látott napvilágot a Central Médiacsoport kiadásában.
Kép forrása: Moly.hu
Schäffer Erzsébet a Nők Lapja azon zsurnalisztái közé tartozik, akik miatt nem tudom úgy átlapozni Magyarország egyik legnépszerűbb sajtóorgánumát, hogy ne olvasnám el aktuális publikációját. Az ezredfordulót követően lehetősége nyílt szépíróként is bizonyítani. Könyvei közül a Pipacsvirág, a Bodobács, az Ómama és a főpincérek, illetve a Toronyiránt kapták a legkedvezőbb kritikai visszhangot. Alkotói sikere elsősorban rendkívül őszinte írói hangjának köszönhető, jelen olvasmányom esetében is.
Egy kreatív írást fejlesztő gyakorlatot emel szépirodalmi magasságokba A kifutófiú szerelme című könyvében: történetet sző régi, elsárgult fényképek köré. Itt jegyzem meg, hogy külön dicséret illeti a Fortepant valóban választékos fotográfiáiért, melyeket az írónő rendelkezésére bocsátottak.
Kép forrása: Nők Lapja
A novellákat a témák színes palettája jellemzi. Schäffer Erzsébet csak mesél és mesél. Mesél a századelőről. Mesél emberi sorsokról. Mesél barátairól. Családjáról. Önmagáról. Néha nehéz elválasztani a fikciót és a valóságot. De nem is érdemes. Kifejezetten erényévé válik a mű egészének.
Az elsősorban publicistaként ismert szerző novelláskötete páratlan élményt nyújt. A könyvet olvasva olyan érzésem volt, mintha a Nagymamámmal egy régi, megsárgult fotóalbumot lapozgatnék. Néhány fotográfiánál egy kicsit elidőzünk. A Nagymamámnak eszébe jut a fiatalsága, és elkezd mesélni dédnagyszüleimről, barátnőiről, iskolás éveiről… A korról, ami számomra már csak egy szürke, fakó fénykép.
