Barna Borbála 
Fotó: Dömölky Dániel
Január óta látható a Radnóti Színházban Wajdi Mouawad drámaíró és rendező Futótűz című világhírű darabja, Alföldi Róbert rendezésében. A súlyos témákat feszegető, megrázó történet hazai feldolgozása is hatalmas sikernek örvend, ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a jegyek pillanatok alatt elfogynak az előadásokra. A Corn & Soda a színdarabról, az eddig elért eredményekről és a jövőbeli tervekről beszélgetett az egyik főszereplővel, Kováts Adéllal, aki immár egy éve a színház igazgatója.
Nawal egy nap elnémul, nem beszél többé senkivel. Amit kimondani már nem tud, végrendeletében közli gyermekeivel – méghozzá azt, hogy apjuk él és van egy bátyjuk is. Utolsó kívánsága az, hogy Jeanne és Simon találják meg a két elveszett családtagot és egy-egy borítékot nyújtsanak át neki. A testvérpár kezdetben elutasítja édesanyjuk kérését, azonban végül mégis rokonaik nyomába erednek. A keresés során egyre jobban megismerik Nawal múltját, melyet beárnyékoltak a háború borzalmai és szenvedései, s rájönnek, hogy vannak titkok, amiket nem lehet kimondani, maguknak kell megfejteni őket…
Corn & Soda: Tavaly február óta a Radnóti Színház igazgatója. Hogy érzi, úgy alakult az első igazgatói éve, mint ahogyan elképzelte?
Kováts Adél: Ha tavaly februártól nézzük, és nem a színházi évadot, akkor nagyon sikeres évnek tartom. Ha rész-egységeket nézünk, akkor természetesen van olyan, amivel elégedettebb vagyok, és van, ami talán sikerülhetett volna jobban, de úgy érzem, hogy abba az irányba haladunk, amit elképzeltem, és jó szelek vannak a vitorláinkban, és ez a lényeg.
Corn & Soda: Mi volt az első olyan elismerés, amit igazgatóként kapott, ami igazán emlékezetes maradt?
Kováts Adél: Az előadások mindenképpen mércéi egy színházigazgató sikerének. Minden előadás hozzátesz valamit az évadhoz, azt érzem, már a tavalyi „A párnaember” sikere is igazolta a döntésemet. „A párnaember” esetében a markáns témaválasztással és a markáns színészi játékkal egy nagyon erős előadás jött létre a Radnóti Színházban, ez azonnal jelezte, hogy itt most valami más kezdődik. Az „Iván, a rettenet” a lendületességével, a variábilis és összetartó társulati munkával emelkedett ki, és azzal, hogy gyakorlatilag virtuálisan és valóságosan is kinyitotta a Radnóti terét. Az „Ofélia árnyszínháza”, ami az új gyerekdarabunk, szintén egy formabontó előadás abban a tekintetben, hogy, a gyerekek árnyjátékot is láthatnak a színpadon. A „Futótűz” pedig egy olyan hihetetlen nagy siker lett, ami minden várakozásomat felülmúlta.
Corn & Soda: Más szemmel választ darabot igazgatóként, mint színészként?
Kováts Adél: Színészként nem választok. Minden évadnak van egy gerince, amibe különböző szempontok szerint fűzzük be az új bemutatókat. Szempontok a témaválasztás, a műfaji változatosság, a színészeinkre szabott szerepek, hogy mi építi a társulatot, mivel indítsuk és zárjuk az évadot. Ez egy bonyolult logisztikai játék. Úgy gondolom, az évad nagyon izgalmasan alakul. Jó visszajelzéseket kapunk. Az emberek érzik a friss lendületet, hogy valami megmozdult más irányban.
Corn & Soda: Említette, hogy szeretné a fiatalokat „közelebb hozni” a színházhoz – alkotóként és nézőként is. A fiatal korosztályból többen kaptak lehetőséget arra, hogy Önnél rendezzenek (ifj. Vidnyánszky Attila, Fehér Balázs Benő). A közönség átlagéletkorában érezhető-e változás?
Kováts Adél: Feltűnnek új arcok, és ez nagyon jó. A Radnóti Színház továbbra is megfelel a művész színház kritériumainak. úgy érzem bátran és hitelesen képviseljük ezt az irányt. Lényeges, hogy ne legyen ízlésbeli szórás a darabokban. A cél az, hogy megtartsuk az érett, felnőtt, gondolkodó, középkorú közönséget, és elérjük a fiatalabb generációt. Nagyon aktív az ifjúsági műhelyünk. Tavaly kezdett felpörögni, nagyon szeretik a diákok, és sok programot tudunk kínálni nekik. (Az ifjúsági műhelyről bővebb információ itt található. – a szerk.)
Corn & Soda: Mit gondol, milyen darabokkal lehet megszólítani a huszonéves korosztályt a színházban? Mi okoz a megszólaltatásukban nehézséget?
Kováts Adél: Kevesebb fiatal jár színházba, kevesebbet olvasnak, más értékek mentén élik az életet. Nemrég meghívtak Veszprémbe, ahol az egyetemen van színháztörténeti képzés. Ott egy fiatalember mesélte, hogy azért szereti a szombathelyi színházat, mert bármilyen előadást néz meg, az mindig a mához szól. Olyan a darab megvalósítása, amiben ő érintve érezheti magát. Szerintem így lehet megfogni a fiatalokat. Az is fontos, hogy megpróbáljunk friss történeteket elmesélni. Legutóbbi bemutatónk, a „Futótűz” sikere éppen abban áll, hogy adott egy nagyon érdekes családtörténet, ami jól van elmesélve – nem túl bonyolultan, de izgalmasan. Jó dramaturgiával és nagyon modern eszközökkel dolgozik. Elég nagy kihívás ilyen kortárs darabot találni.
Corn & Soda: Úgy tudom, amikor elolvasta a „Futótűz” című darabot, azonnal úgy érezte, hogy szeretné, ha bekerülne a Radnóti Színház előadásai közé. Mi volt ilyen nagy hatással Önre a történetben?
Kováts Adél: Vannak erős színdarabok, amelyek első olvasásra is nagyon megérintik az embert. Ha ezeket még nem játszották sokat, érdemes velük foglalkozni. A „Futótűz” is ilyen darab, vannak szereplők, akik egy-egy sorsot élnek végig, és vannak, akik több kisebb szerepet játszanak, és ezekben az epizódokban ők azok, akik (ahogyan a gyermekem megfogalmazta) egyfajta „GPS szerepként” mindig továbblendítik az eseményeket, vezetnek minket a traumapontokon és jelentős szituációkban, erős mondatokkal dolgoznak. Egyfajta védőhálót képeznek a főszereplők alatt.
Corn & Soda: A darab súlyos témákat hoz fel, és feszeget – magában hordozza az esélyt a közönség szélsőséges véleménynyilvánítására. Mennyire nehéz megtalálni azt a hangot, ahogy ezekről beszélni lehet színházban?
Kováts Adél: A színháznak mindig fontos dolgokról kell beszélnie. Ez a legélőbb műfaj, mert a színház egy velünk létező jelen és változó valóság. Estéről estére tud más lenni. Ezért van az, hogy egy-egy kedvenc darabját az ember többször is megnézi. Ugyanakkor a szórakoztatás is célja a színháznak, megkönnyíteni a mindennapokat. Ha úgy megy ki az ember a színházból, hogy igazán felszabadult estéje volt, az is jó, de az is, ha könnyes szemmel lép ki. Mindenképp történnie kell valaminek a nézőben. Változást szeretnénk elérni. Akkor vagyunk a leghatékonyabbak, ha ahhoz a közönséghez szólhatunk, aki ért és érez minket.
Corn & Soda: A „Futótűz” nagyon megrázó, és váratlan fordulatokat felsorakoztató előadás, ami sokkolhatja a nézőket. Színészként érezhető a színpadról a közönség döbbenete?
Kováts Adél: Van, amikor halljuk, hogy felmorajlik a közönség. Abszolút érzékelhető a reakció.
Corn & Soda: Elégedett a darab visszajelzéseivel?
Kováts Adél: Nem is lehetnék más, mint elégedett! Örülök, hogy a sajtó érdeklődése is nagy, a jegyek pillanatok alatt elfogynak.
Corn & Soda: Milyen terveket tűzött ki a következői évadra?
Kováts Adél: A következő évadban továbblépnünk az eddig megkezdett úton. Van egy megújuló társulat, szeretném, ha az a munka, ami most elindult, folytatódna.
Színlap:
Hermile Lebel – László Zsolt
Jeanne Marwan – Martinovics Dorina
Simon Marwan – Olasz Renátó eh.
Nawal Marwan – Kováts Adél
Nazira – Csomós Mari
Antoine | Katona 2. – Sodró Eliza
Sawda – Lovas Rozi
Nihad – Pál András
Chamseddine – Schneider Zoltán
Wahab | Katona 1. | Fotóriporter – Rusznák András
Zsihake | Idegenvezető – Csarnóy Zsuzsanna
Elhame | Malak – Martin Márta
Orvos | Gondnok – Gazsó György
Fordította – Molnár Zsófia
Dramaturg – Kelemen Kristóf
Jelmeztervező – Nagy Fruzsina
Díszlettervező – Menczel Róbert
Világítás – Baumgartner Sándor
Ügyelő – Kónya József
Súgó – Farkas Erzsébet
Nyelvi konzultáns – Őze Dávid
A rendező munkatársa – Őri Rózsa
Rendező – Alföldi Róbert
Következő előadások:
2017.04.10. Hétfő 19:00
2017.04.14. Péntek 19:00
2017.04.19. Szerda 19:00
2017.04.26. Szerda 19:00
2017.05.08. Hétfő 19:00
2017.05.19. Péntek 19:00
2017.05.23. Kedd 19:00
2017.05.24. Szerda 19:00
