Anon Anon 
A God Help the Girl (God help the girl, 2014) olyan, mintha fogták volna az Álmodozók című filmet és a meztelenkedést lecserélték volna éneklésre. Véletlenül bukkantam rá, nulla infóval arról, hogy mégis mire számítsak, így pislogtam is, amikor pár perc múlva leesett, hogy pár perc leforgása alatt a drámának vélt film musicalbe fordult. De ez ne rettentse el a musical ellenes embereket, a God Help the Girl egy nagyon pozitív csalódás volt számomra is, és a stáblistával párhuzamosan már pörgött a fejemben a barátaim listája, akikkel megnézetem a filmet.
A megjelenés előtt megjárt néhány filmfesztivált, amiken igen pozitív visszajelzéseket kapott, a Rotten Tomaton is az értékelők 68%-a pozitív értékelést adott le, így 5.7-es értékelést kapott.
A sztori senkit nem fog földhöz vágni és a fordulatok sem, ellenben a hangulata és a képi világa kiváló. A rendező Stuart Murdock, a skót indie zenekar, a Belle and Sebastian frontembere, talán ennek is köszönhető, hogy egy egészen egyedin elkészített filmről van szó. Leginkább a francia impresszionista filmekhez tudnám hasonlítani, amihez tökéletesen passzol az eredeti 2009-es musical, ami szintén a rendező zenekarának projektje. Ha már a pozitívumokat sorolom – itt nem tudom elhallgattatni lány mivoltomat -, de a ruhák és a díszlet kisebb orgazmusokat vált ki a stílus iránt kicsit is fogékony lányokból. Aki szereti a szépen fényképezett filmeket, az semmiképp se hagyja ki, de aki egy pörgős sztorira vágyik, az el se kezdje.
Akkor egy kicsit a történetről. A főhősnőnk Eve, aki hétköznapjait egy kórházban tengeti súlyos anorexiája miatt, ami depresszióval párosul. Nagyjából ennyi táplálja a film dráma mivoltát. Amikor megszökik, egy koncerten találkozik Jamessel, a törekvő zenész-úszómesterrel, aki arra buzdítja a lányt, hogy kezdjen valamit zenészi tehetségével. Bemutatja Cassie-nek, és kész is az új zenekar magja. Közben Eve és James között kialakul egy semerre se vezető vonzalom, és bekerül a képbe Anton is, a menő zenész. Ez a film tulajdonképpen egy lányról szól, aki a helyét keresi a világban, miután kikaparta magát egy mély gödörből és érzéseit zenében mutatja ki, se több, se kevesebb.
A film több ponton is eltér az eredeti musicaltől, gondolom a drámaiság kedvéért spékelték meg a kórházzal, de ez mindegy is, mert tényleg nem a történet, hanem a képi világ és a zene ad értéket a filmnek.
Eve szerepét Emily Browning kapta meg, a 26 éves ausztál színésznő leginkább a Lemony Snicketből lehet ismerős, vagy a Szellemhajóból. Olly Alexander (James) a brit indie filmekből lehet leginkább ismerős, vagy a Years and Years zenekarból. Hannah Murray kicsit olyan, mintha visszaugrott volna a Skinsben alakított Cassie bőrébe, de ezzel nincs is semmi baj. Talán nem is véletlen, hogy ő kapta meg ezt a szerepet, mivel a Skins első generációjában alakított Cassie ugyanabban a betegségben szenvedett, mint ebben a filmben Eve. A három főszereplő remekül magáévá tette a szerepét, rájuk tényleg nem lehet panasz.
Aki esetleg nem ismeri a Belle and Sebastiant, annak leginkább Kate Nash első albumához tudnám hasonlítani a film zenéit.
Musical, indie zene, vagy a francia impresszionista filmek kedvelőinek kötelező alkotás, viszont bárkinek ajánlom egy lusta délutánra, amikor csak valami limonádé alkotásra van kapacitásuk.
értékelés: 72/100
IMDB: 6.6/10
MAFAB: 65%
