Groteszk falatok Mécs Annától

A 2018-as Margó Irodalmi Fesztivál jött és ment, nyomát azonban ott hagyta az irodalmi világban. A fesztivál egyik leginkább ismert szegmense a Margó-díj, amit 2015-ben alapítottak a Könyvesblog együttműködésével. A 2017-es győztest, Szöllősi Mátyást (Váltóáram, 2016) idén Mécs Anna váltotta le a trónon Gyerekzár (2017) című novelláskötetével. A másik két dobogós, Csutak Gabi (Csendélet sárkánnyal, 2017) és Juhász Tibor (Salgó blues, 2018) volt.

A díjat mindig az adott év legkiemelkedőbb első prózakötetes szerzőjének ítélik oda, aki az elismerés mellé 500 ezer forintos jutalmat is kap. Nem csupán a kezdő írók népszerűsítésének és segítésének hiánypótlójaként fontos ez a díj, hanem ezért is, mert a győztes művet a Balassi Intézet fordításában a külföldi fesztiválokon is megjelentetik Magyarország képviseletében.

Idei irodalmi képviselőnk, a Gyerekzár méltó utódja a Váltóáramnak. Az apokaliptikus sci-fi helyett ezúttal helyszínünk a valóság, bár a baljós hangulat megmaradt. Pontos hely- és időmeghatározás nincsen, az egyes történetek játszódhatnának 20 évvel ezelőtt, vagy akár most is, a színtér azonban sejthetően kis hazánk. Nem kapunk összefüggő történetet, de a hangulat és a bezártság érzete kellő érzelmi keretet ad a novelláknak.

Érdekes, hogy már második éve választ a szakmai zsűri magyar reprezentatív kötetnek egy olyan művet, aminek csaknem minden pontjából szinte csöpög a depresszió. Félre ne vezessen minket az élénk borító: a kék máz alatt semmi vidámat sem találunk. A terjedelmükből kiindulva valóban falatnyi történetek – a leghosszabb 3 buszmegállót igényelt – keserű hangulatát fájó, olykor kínos pillanatok és groteszk jelenetek „ízesítik”. Rágós falatok, amiket nem könnyen fogad be a gyomor, de hogy tartalmasak és a maguk módján feledhetetlenek, az vitathatatlan.

Ugyan nincsen egy mindent átfogó eseménysor, a bezártság, mint motívum gyakran visszaköszön. Nem véletlenül a Gyerekzár lett a címadó darab, ez ugyanis témában és hangulatában is tökéletesen összefoglalja a kötetet. A történetek középpontjában általában egy fiatal gyermek vagy tinédzser áll, akit a szülők törött lelki világa, rigolyái elzárnak a normális élettől. Változatos és remek példákat látunk arra, hogyan lehet fizikai rácsok nélkül, pusztán szavakkal és tettekkel terrorizálni valakit.

Miként válik a szülőből akaratán kívül agresszor, egy egészségesből megtört ember, és az álmok hogyan fajulnak kínzó vágyakká – ilyen történeteket olvashatunk a kék borító alatt. A vasárnapi szieszta idejére talán kissé fekete, de egy olyan olvasmány, ami minden álca nélkül nyitja fel a szemet.