Gyász és ami mögötte van – Halhatatlan a FÉM Színházban

A FÉM Arts & Café újabb Cziczó Attila által írt sajátos stílusú darabot mutatott be januárban Halhatatlan címmel, amelynek főszereplője és fénypontja a színpadon mostanában ritkábban látható Márton András.

Új belvárosi „kultúrhely”

A FÉM Arts & Café egy olyan újabb kulturális helyszíne Budapest belvárosának, amely egyszerre nyújt színházi, irodalmi, zenés programokat és ad lehetőséget találkozókra, kávézásra, italozásra. A FÉM Arts & Café-ban sikerrel működik az az alkotói forma, amelyre már számos példa van a színházi világunkban: a szerző, a rendező, zeneszerző és sokszor az egyik szereplő is egy személy, aki mindeközben a színház irányításában is részt vesz. Cziczó Attila a Halhatatlan című kortárs színpadi műben most nem vállalt szerepet, de szokásához híven megírta és megrendezte.

Halhatatlan gyász

Cziczó Attila – aki a közösségi oldalon a blogja szerint „ír és magyar” – tehetséges szerző. Az alapötletei mindig egyediek. Életszerűek a történetei, miközben némi transzcendens, szürrealista fűszerrel vegyíti azokat, ezért egyszerre realisták és abszurdak a színdarabjai. A Halhatatlan fő motívuma az, hogy egy apát olyan súlyos tragédia ér – a gyermeke elvesztése – amit sem ő, sem a szűk családi környezete nem tud feldolgozni. Érthető módon. Nagyon találó a darab címe, mert az ilyen tragikus esetekben az egész életen át tartó fájdalom miatt „halhatatlanná” válik az, aki már ugyan nincs az élők sorában, de a folyamatos gyász miatt állandóan jelen van a szerettei lelkében, gondolataiban.

Ismerős családi helyzetek

Cziczó Attila műve olyan módon foglalkozik a nagyon súlyos témával, hogy közben nem érezzük nyomasztónak a Halhatatlan című előadás jeleneteit, párbeszédeit, mert jó ízléssel vegyíti a nehéz pillanatokat a humorral és az iróniával. A történet szerint megismerhetjük egy újabb haláleset kapcsán összejövő maradék három családtag közötti viszonyulásokat, az egymásnak feszülő konfliktusokat, amelyek főleg abból adódnak, hogy évtizedekig hordozzák magukban a kibeszéletlen fájdalmaikat és sérelmeiket. A párbeszédek őszinték, szókimondóak, melyekből sok néző ismerhet rá saját életének egy-egy helyzetére. Cziczó Attila rendezése feszes, jó ritmusú. Nem hagy üresjáratot, a feszültséget és a figyelmet úgy tarja fent a nézőkben, a humor eszközével enged a témából következő lelki szorításon. Az előadásvégi katartikus percekben úgy érezhetjük, hogy bár valamennyi szereplő okozott vagy elszenvedett fájdalmat, mégis mindegyiküknek a maguk szemszögéből igaza van. Ez az életbeli alapigazság egyáltalán nem jelenik meg közhelyszerűen az előadásban.

Márton Andrásról

A Jászai Mari díjas Márton András pályája során játszott a Vígszínházban, a József Attila Színházban, a Madáchban, a Katonában, a Merlinben, a Pécsi Nemzeti Színházban, filmekben, tévéjátékokban, mindemellett volt politikus, diplomata, asztalos, vállalatvezető, fordító, műsorvezető és egyetemi tanár. Dönci szerepén keresztül átadja a nézőknek azt a sok élet- és művészi tapasztalatot, amelyeket magával hozott a FÉM színpadára. A rutinból való színjátszásnak nyoma sincs Márton András alakításában, mert annyira életszerű, hogy szinte el lehet feledkezni arról, hogy színházban vagyunk és nem egy valóságos család életének pillanatait éljük át vele és színésztárasaival. Játékából sugárzik a sokat megélt ember bölcsessége úgy, hogy egyáltalán nem érezzük „öregesnek” Dönci alakját. Márton András átadja a szerep érzelmekkel teli energiáját, és ha úgy kívánja a jelenet, visszafogott nyugalmát.

A családtagok

A váratlanul elhunyt és Döncihez „visszajáró” feleséget Andai Kati alakítja finom árnyaltsággal. Hol belép a még élő férje gondolatai által a jelenbe, hol csak a háttérben figyel. Andai Kati mindezt ízléses és arányos alakításán keresztül teszi. A horvát származású Čarna Kršulnak – a magyar nyelvvel sikeresen megküzdve -, nagy hőfokon, érzelmekkel telve játssza a testvérét túlélő, már felnőtt másik gyermeket, aki sorsában hordozza az „ittmaradottra” nehezedő családi terhet és nyomást. A legfiatalabb, harmadik generációt képviselő Nagy Zita Mária éretten, a szerep szerinti élethelyzetéből adódóan koravén bölcsességgel, őszinteséggel leleplezi le a család addig elfojtott, ki nem beszélt gondjait, konfliktusait, lelki sebeit.

Örökzöld dal

Jendrics Anikó jelmez és díszlet kezelése egyszerű és arányos, pont olyan mértékben vannak jelen az eszközök a színpadon, amennyiben segítik és aláhúzzák a jelenetek üzenetét, hangulatát. A FÉM kisméretű színházi nézőtere és színpada tökéletesen alkalmas olyan kamara előadások létrehozására, melyek intim közelségbe hozzák a nézőt a zajló történésekkel. Nem hiányoznak a nagyméretű, hangsúlyos díszletek, hiszen a nézőktől szinte karnyújtásnyira játszó színészek jelenetei garantálják a sűrű atmoszférát. Cziczó Attila a zenét is jegyzi a darabban, sőt, egy Szécsi Pál dalnak álcázott szerzeménye az ő előadásban hallható az egyik fontos jelenetben. A slágergyanús dal örökzölddé, az az halhatatlanná válhatna valamelyik retro zenei csatornán.

Értékelés: 9/10