John 
Hamarosan itt van március 21-e, vele pedig „A költészet világnapja”! Ezen a napon a szerte a világon civil megmozdulásokat szerveznek a költészet nevében és érdekében, 1998 óta. Szerencsére mi sem vagyunk kivételek: hazánkban a Julius Meinl kávézó nevéhez fűződik a legnépszerűbb mozgalom e jeles nap érdekében. A visszatérő „Fizess verssel” egy roppant egyszerű program, melynek értelmében nem pénzzel, hanem verssel tudsz fizetni a kávédért. Nem csalás és nem ámítás: vers=kávé, ennyire egyszerű!
Rázzuk fel a hangulatot!
A hagyomány idén is folytatódik, mi pedig úgy döntöttünk, ideje beszállnunk! Talán az egyetlen probléma a mozgalommal kapcsolatban a versek egyhangúsága: ugyan azok a művek, általában az első Google keresés a „vers” szóra. Annak érdekében, hogy feldobjuk és modernizáljuk az ismétlődő klasszikus Arany-Petőfi-József Attila áradatot, megosztjuk veletek saját modern és posztmodern kedvenceinket, amelyekből ti is nyugodtan válogathattok!
Tőlünk, nektek
John: Én jól tudom, hogy szánva néztek
„De nyomorult, de árva félszeg,
Ványadt testéről nyűtt rongy sír le,
Arcát gond festi hamuszínre,
Örök panasz kisírt szemén,
De koldus is, de bús szegény.
Azt is tudom, sokan kacagnak:
„No nézd, most nekiment a falnak!
Hogy tétovázz ott rémült képpel,
Most meg, nézd, milyen félve lépdel!
Bizony tréfás, bizony visszás kép.
Bolond szegény, ez már nincs másképp.”
Ti csúszni láttok engem sárban.
Pedig visz engem könnyű szárnyam,
Fel, fel, a poros rögökön túl,
Hol vak szemembe fényözön hull.
Nem száll úgy szárnya sasmadárnak,
S elém kaput tündérek tárnak.
Szivárvány mez takarja rongyom,
Diadémként a holdat hordom.
Rubintját mind nekem kínálja
„Ezeregy-éjnek” kincskamrája.
A házam tiszta gyöngyből épül,
S az álom mind valóra szépül.
Hallom az élet himnuszát,
Enyém DAL, SZÉPSÉG, IFJUSÁG. – Gyengéné Fogarassy Margit, 1992
F. Zsuzsanna: Én Borbély Szilárdtól, a néhány éve tragikus hirtelenséggel elhunyt József Attila-díjas költőtől hoztam nektek egy verset, aki egykor egyetemi tanárom is volt.
Borbély Szilárd: Tenger Könnyek Csillaga
Az éjszakában Pásztorok.
Lehajtott fejjel ébren
marhavagonban ácsorog
közöttük Jézus éhen.
Csillag van minden homlokán,
és csillag van a mellén.
Csillag ragyog az ég fokán,
a Törvénynek a helyén.
A büdös égen angyalok,
s gyilkosok a pásztorok.
A Tenger Csillag fent ragyog,
s lent a Testre Könny fagyott.
Mária az éjszakába
néz a rácson egymaga.
Karjában a Jézuskája
már csak egy játék baba.
Jó éjszakát! Jó éjszakát!”
A halott Echó hangja.
„Te fals világ, jó éjszakát!”
Nem az örömhírt mondja.
„Az ember mind egylényegű,
mint Krisztus és a Lélek.
A rajtunk élő kis tetű
csípése is az Élet…”
A pásztoroknál fegyverek.
Bakancsok lépte koppan.
Nem vitáznak. Üres szemek.
Halott Miriam legottan.
„Óh pásztorok, kegyetlenek!”
A vér fröccsen a hóra.
„Fiammal együtt öljetek!”
Kiköpnek a zsidóra.
Az Éjben Echó hangja szól
havon Pszichének: „Jó éjszakát!”
Féreg araszol:
„Pásztorok! Jó éjszakát!”
Erunder: A modern költők közül Varró Dani szerintem megkerülhetetlen. Biztosan sokan hallottátok már a nevét. A költő egyik újabb kötete a digitális korban kalauzolja el a gyerkőcöket, de most egy olyan versét mutatnám meg, ami sokaknál kicsapta a biztosítékot.
Varró Dániel: Hat jó játék kisbabáknak
Jó játék a cicafarok,
szélte pont egy babamarok.
Én húztam meg, mit akarok?
Jó játék a cicafarok.
Jó játék a mobilteló,
fogalmam sincs, mire való.
Lenyálazom, aztán heló,
jó játék a mobilteló.
Jó játék a laptopkábel,
főleg, ha még nem lopták el.
Négy fogaddal hipp-hopp rágd el,
jó játék a laptopkábel.
Jó játék a lapát,
azzal ütjük apát.
Orrot, fület lapít,
jó játék a lapát.
Jó játék a verseskötet,
van rajta egy teljes köpet.
Átnyálaztam, még egy jöhet,
jó játék a verseskötet.
Jó játék a konektor,
én jöttem rá magamtól.
Beledugom, hol egy toll?
Jó játék a konektor.
Bence V.: Talán nem állítok túlzottan nagy badarságot, ha azt mondom, a fiúk általában nem a szerelemről olvasnak legszívesebben. Velem is hasonlóképpen van ez, ám ha a kortárs versekre terelődik a szó, nem tudok nem Háy János Egy szerelmes vers története című kötetére gondolni, amely az egyik legnagyszerűbb szerelemről szóló olvasmány, amit valaha kezembe vettem. Így én e kötet számomra legkedvesebb versét választottam.
Háy János: Lány ébred
Nap süt, a szemhálón
át lovagok töltik a mezőt.
Fekete bajnokok és fehér bajnokok,
arany bajnokok és ezüst bajnokok,
mindenki eljött, ki hallotta
a vívás idejét,
mindenki itt van, aki tudja:
mekkora a tét.
Nap égeti a pajzsokat,
izzanak a szablyák és
izzad a test a vasakon belül,
és felcsendül a harcra hívó kürt,
arcodba csúszik
egy elszabadult fürt.
Árnyékba borul a szemmező.
A sok lovag messzi földről,
most árnyékban gyilkol,
öl hátulról, szúr elölről,
ki hol, aki ahol tudja
éri a halált.
És kéz indul lassan, hisz
álomból riad a test,
és dörzsöli a szemhálót,
nem akarja látni ezt
a csatát.
Eldőlt, lovagok, kiáltja
a trónról a király,
eldőlt, kié lesz a fél királyság,
és eldőlt, kié lesz a lány.
A kéz újra dörzsöl a szemen,
eldőlt, de az uralkodó,
ki apa is volt egyben
tovább kiabált, hogy hányan
vesztettek ma csatát.
A szemmező kiürült,
elkotródott a sok híres vitéz,
s én ott állok egyedül,
egy győztes, ki nem harcok árán,
csak mert van azért,
csak mert mindig is
ezt a fegyvertelen vitézt várták,
kapta meg egy életre
a király lányát.
Borítókép: Oh My India
