Csizmadia Attila 
Almási Tamás Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező dokumentumfilmje, a Folyékony arany Tokaj vidékére viszi el a nézőket. Emberi sorsokon keresztül látunk bele a legendás borunk, a tokaji aszú elkészítésébe, valamint a borvidék jelenlegi helyzetébe.
A dokumentumfilm műfajáról az elmúlt évtizedekben az a tévhit alakult ki sokakban, hogy az egy tévés-interjús műfaj. Ditz Edit kreatív producer ötlete alapján a négy éven át forgatott című film ékes bizonyítéka annak, hogy ez nem így van. Almási Tamás rendező és Ugrin Julianna producer megmutatták, hogy a jó dokumentumfilmes az érdekes történetmeséléssel, az emberi sorosok hiteles feltárásával, és hatásos képi világgal dolgozik ugyanúgy, mint a jó fikciófilmes. Almási Tamás éveken keresztül kísérte főhőseit a mindennapjaikban, és messze nem egy interjúszobában töltötte velük az időt.
Külön érdekessége a filmnek, hogy megérteti azt a nézőkkel; miért az egyik legdrágább borunk a tokaji aszú? Rengeteg munka, türelem és számos időjárási körülménynek a megvalósulás kell ahhoz, hogy egy adott évjáratban tokaji aszú szülessen. Tulajdonképpen a szőlőt megtámadó betegségnek, a botritisznek a kiteljesedés hozza meg a folyékony aranyat. Más termelők rettegnek ettől a gyümölcskortól, míg Tokajban ez a „kedvenc” betegség. A botritisz lényegében kizsigereli a szőlőt, majd belepusztul, mert már nem marad számára több tápanyag. Ez a speciális ellentmondás határozza meg a tokaji borászok feszült mindennapjait. Hogyan tudnak elmenni a végletekig? Pont akkor, és pont úgy kell alakulniuk az általuk nem befolyásolható körülményeknek, hogy aszú szőlőt szüretelhessenek. Rengeteg munka és alázat kell ehhez, amit Almási Tamás főhősei megnyilvánulásai által mutat meg nekünk, a nézőknek. Az film legszebb pillanatai azok, amikor a borász még az egyik nap mérgelődik, hogy abban az évben nem jött össze az aszú, mert a természet másképp döntött, majd másnap már békében fejet hajt a megváltoztathatatlanra, és teszi tovább a dolgát. Abban a rövid jelenetben minden benne van, amikor Szepsy István kijön a házából, felnéz az égre, a felhőket kémleli, és nem azt látja az időjárástól, amit szeretne. Bosszúsan megcsóválja a fejét, majd megbékélten, szó nélkül visszamegy a házba.
A filmben gyönyörű képeket, élettel teli párbeszédeket, őszinte monológokat, érzelmi megnyilvánulásokat, emberi vívódásokat láthatun. A Folyékony arany című film a valóságot mutatja be úgy, hogy egy percig sem lehet unatkozni, mert az érdekes emberi sorsok megismerésén keresztül egyszerre kapunk fontos információkat a borkészítésről, a magyar bor és a Tokaj régió helyzetéről. Szepsy István ikonikus figurája a magyar borvilágnak – és mint főszereplő -, elviszi a hátán a Folyékony aranyat, miközben a kiegészítő szálak „hősei”, Bacsó András és Alkonyi László jól árnyalják a film történetmesélését.
Almási Tamás filmje valószínűleg nem kritikai dokumentumfilmnek készült, hanem egy bor és egy magyarországi régióban élők mindennapjain keresztül történeteket akart elmesélni, de a főhősök szavai, a bemutatott szituációk tükröt tartanak azzal kapcsolatban, hogy hol tart a magyar vidék helyzete. A filmben megjelennek ugyan a problémák, miközben a főhősök mentalitása, életszemlélete hitet adhat ahhoz, hogy az erős elköteleződés meghozza – szó szerint – a gyümölcsét.
Vizkelety Márton operatőr természeti képei, színei önmagukban élményt jelentenek. Dés László zenéje ízlésesen támasztja alá a film hol harmonikus, hol feszült pillanatait.
A sajtóbemutató kapcsán Ditz Edittel, a film kreatív producerével készítettünk korábban interjút, melyből az olvasóink számos információt megtudhatnak a Folyékony arany című film hátteréről, és a magyar bor helyzetéről.
A Folyékony arany szeptember 19-től látható országosan a mozikban.
Értékelés: 95/100
Mafab: n.a.
IMDb: n.a.
A Folyékony arany című film előzetese:
https://www.youtube.com/watch?v=R0YuotAqp-M&t=8s
Kapcsolódó interjúnk Ditz Edittel, a film kreatív producerével:
