Anon Anon 
Május 18-án a Papp László Sportarénában részt vettünk a Trónok Harca koncerten, ami minden várakozásunkat felülmúlta. Még sose hallottuk ennyire szépen a westerosi muzsikát!
A Trónok harca könyvekről és a sorozatról rengeteget beszélünk, konspirálunk és rajongunk – vagy éppen gyűlölködünk. Egy biztos: szinte nincs olyan ember, aki legalábbis ne hallott volna a jelenségről. A sorozat zenéje egy kisebb réteget szólít meg, de a rajongókat és a zeneszeretőket/-értőket a jóleső borzongás járja át, ha felcsendülnek a sorozatból ismert dallamok.
A sorozat zenei világának a rajongókhoz való eljuttatása viszonylag hamar felmerült, hiszen már az első évad vetítése során megnyerte magának a rajongókat, akik a történet és a látvány mellett a Westeros világára jellemező zenéből is minél többet szerettek volna kapni. A Game of Thrones Live Concert Experience először 2017 februárjában volt látható, három évvel azután, hogy kipattant az ötlet Djawadi fejéből. A turné, amelyet a Live Nation szervez az HBO Global Licensing-gel együttműködve, továbbra is innovatív zenei- és videotechnikát alkalmaz, amely életre kelti Westeros és Essos különböző részeit, valamint újabb felvételeket és képanyagokat tartalmaz, amelyeket kifejezetten a 45 állomásos új turnéra hoztak létre. A koncertkörút május 8-án indult Madridban, és összesen 20 várost érint Európában május és június folyamán. Ennek a turnénak volt a budapesti állomása a május 18-i.
A zeneszerző, aki Trónok harca a világa hangjainak, dallamainak megalkotója, Ramin Djawadi maga vezényelte le a koncertet. Djawadiról tudni kell, hogy nem az HBO sorozat az első munkája, korábban már jó pár komoly filmes zeneszerzői projektben részt vett. Első ilyen típusú önálló munkája a 2003-as Beat the Drum című film zenéje volt, amit aztán jó pár sikerfilm követett. Ezek közül a legfontosabbak a Vasember, a Nagyon Vadon és a Titánok harca. Utóbbi talán a legfontosabb munkája, ebben már megmutatkozik az a dallam- és hangzásvilág, ami teljesen Djawadi egyedi szemléletét mutatja, valamint szintén fantasy film volt, ami kikövezte az utat, hogy ő komponálhassa a Trónok harca zenéjét.
A koncert tökéletes összhangban volt a sorozattal: grandiózus, alaposan átgondolt, koncepciózus, tele fordulatokkal – végig fenntartva egy különleges atmoszférát, ami ennek a történetnek a sajátja. Az arénába belépve már lehetett látni a színpadra szerelt indákat és fákat, valamint középen az üresen álló vastrónt, ezzel megadva az alaphangulatot a show-nak. Egyetlen egy dolog hiányzott, ami nekem rögtön szemet szúrt, és bizony hiányoltam, ez pedig a különböző házak lobogói voltak. Az aréna tökéletesen alkalmas lett volna arra, hogy a grandiózusabb látvány érdekében kifeszítsék az egyes nemesi házak zászlóit anélkül, hogy zavarna bárkit a kilátásban. A zene háttereként hatalmas monitorokon láthattunk a sorozatból ismert képeket, még az utolsó évadból is, így aki lemaradt volna korábban, az bizony kemény spoilerekkel találkozhatott. Így járt egy, a mögöttem ülő sorban ülő néző is, aki egy résznél bizony eléggé megdöbbent, mi fog történni az egyik kedvenc karakterével.
Djawadi magával hozta azokat a zenészeket is, akikkel együtt dolgozott korábban – és olyan zenei élményt adtak, hogy szinte érezni lehetett az áhítatot és a fanatikus borzongást az arénában, amikor felcsendült egy-egy ikonikus dallam, mint a Castamere-i esők, vagy akár a főcím témája. Ámulatba ejtő volt, ahogy a több tíz méter magban játszó hegedűst, sose látott hangszereket megszólaltató fúvóst, vagy épp a tűzben és zöld füstorkánban orgonáló Djawadit láthattuk, hallhattuk. A külföldi szekciót magyar kórus és filharmonikusok egészítették ki, és bizony ők se maradtak el a többi zenésztől, sőt csodálatos, organikus egységet alkottak, és lendületes, epikus koncertélményben volt részünk.
