Blackphoenix 
Mihalik Ábelt bizonyára nem kell bemutatni egyetlen valamire való Kispál és a Borz- illetve Kiscsillag-rajongónak sem. A zenész azonban új kihívásokra vágyott, így éppen négy évvel ezelőtt Drastik Putto néven saját együttest alapított. A szárnyait bontogató zenekar közelgő születésnapjának apropóján beszélgettünk Ábellel a Drastik Putto kulisszatitkairól.
C&S: Jövő pénteken kerül sor a születésnapi koncertetekre, ahol a Zombori együttes is fellép majd. Mi az, ami leginkább közös pont velük, és ami miatt úgy érzed, hogy jók lennétek együtt?
Mihalik Ábel: Többek között az, hogy jóban vagyok Danival, a dobosukkal. Úgy indult az egész, hogy megkérdeztem, van-e kedvük közösen játszani. Megnéztem a legújabb klipjüket, meg egy régebbit is, ezután pedig még jobban megtetszett az, amit csinálnak. De a lényeg, hogy nekem alapvetően bejön a zenéjük.
C&S: Mi motivált arra, hogy saját együttest alapíts?
Mihalik Ábel: Ez egy korábbi sztori; már tizenhét éves koromban írtam egy csomó zenei ötletet. Jobb szót nem tudok rájuk, daloknak nem mondanám őket. Felmerült bennem olyan verzió is, hogy egy szextettet csinálok, többek között három fúvóssal. Csak aztán a gitáros átaludta az egyik próbát, és rájöttem, hogy hat embert összeegyeztetni nehezebb, mint gondoltam. Végül ezt a tervet elvetettem. Különben is, a jazz nem érdekelt senkit sajnos. Lényeg, hogy egyszer csak az az ötletem támadt, ha már elkezdtem basszusgitározni, miért ne kezdenék el énekelni és szöveget is írni; ebből lett a Drastik Putto.
C&S: Miért ezt a nevet választottad az együttesnek?
Mihalik Ábel: Volt sok névvariáció. Például felmerült az Oberwasserführer, mint lehetőség, meg a Mormonháztartás, csak az túl erőltetettnek tűnt egy idő után. A Drastik Putto meg olyan, ami nem csak egy nyelven érthető; ráadásul mivel latin gyökerű, van egy jó hangzása is. Ennek ellenére az alakulásunk évében „elindultunk” egy olyan versenyen, hogy kinek van a leghülyébb zenekarneve. Nem értünk el rossz helyezést, de azért az Intim Torna Illegál nyert. Olyan nevet akartam választani, ami más országokban is működhet, ha arról van szó.
C&S: Ezek szerint azon is gondolkodtál, hogy kipróbáld magad külföldön?
Mihalik Ábel: Az az érdekes, hogy az új lemezen – ha vegyesre akarnánk csinálni –, már lenne tizenegynéhány szám, amiből hat vagy hét angol. De nem akarok vegyes választékot, amin magyar és angol dalok is szerepelnek, hanem csak magyar lemezt tervezek. Arra gondoltam, hogy később nyithatnék külföld felé egy EP-vel vagy egy kisebb dologgal.
C&S: Terveztek új albumot a közeljövőben?
Mihalik Ábel: Igen, nyárra elvileg. Már van hét-nyolc szám viszonylag készen, bár még apróbb változtatásokra szükség lesz bennük.
C&S: Egyedül írod a dalokat, vagy összedolgozol az együttes többi tagjával?
Mihalik Ábel: A mázlink az, hogy abszolút házilag készülnek a dalok. Ha én elkészítek egy számot, azt általában egyedül játszom fel, kivéve a billentyűs részeket, vagy ha egy jó gitárszóló kell – ebben az esetben Zsoltival (Csókás Zsolt- a szerk.), a gitárosunkkal egyeztetek. Megkérdezem, van-e kedve eljátszani egy szólót, és általában az a válasz, hogy van. Alapvetően eléggé rajtam múlik az, hogy vannak-e új számok, vagy nincsenek. Nem kell másokat rugdosnom, hogy írjunk dalokat, csak magamat kell rászánnom, hogy üljek le és csináljam. Először összerakom az alapokat; basszusgitárt, dobot, éneket, aztán Bubihoz (Bubenyák Zoltán- a szerk.), a billentyűsünkhöz megyek ötletelni – ugyanis ezen a területen vagyok a leggagyibb. Nem mintha a gitárban meg az énekben annyira jó lennék, de azokban otthonosabban mozgok.
C&S: A Kispál és a Borzban és a Kiscsillagban dobos voltál/vagy. Nagy kihívást jelentett, amikor a saját együttesedben basszusgitárra váltottál?
Mihalik Ábel: Az első koncertre a katasztrofális jelzőt vagyok kénytelen ráaggatni. Konkrétan nem csak majdnem pánikrohamot kaptam, amikor fel kellett menni a színpadra, hanem közben is kifejezetten éreztem, hogy nagyon rossz, amit csinálok, így pedig elég nehéz bármilyen koncerten játszani. De azt figyeltem meg, hogy minél több élő koncertünk van, annál jobban otthon vagyok a színpad elején is. Mivel már hatéves korom óta dobolok, a sok gyakorlat miatt könnyű dolgom volt a háttérben, viszont elöl teljesen másképpen kell viselkedni. Nyilván egy hátvéd nem lesz úgy csatár, hogy hahó, itt állok és már marha jó vagyok. Meg kell tanulni a taktikai lépéseket, amik szükségesek ahhoz, hogy valaki csatár legyen. Meg kell tanulni más szempontból is együtt dolgozni a többi emberrel. Éppen ezért kezdtem el a gitározást és az éneklést; vágytam arra, hogy a doboláson kívül más tapasztalatokat is szerezzek.
C&S: Hasznos volt számodra a Kispál és a Borzban és a Kiscsillagban szerzett tapasztalatod?
Mihalik Ábel: Attól függ, milyen értelemben. Nagyon nehéz erről úgy beszélnem, hogy világéletemben zenével foglalkoztam, és soha nem voltam matematikatanár vagy ilyesmi. Én abszolút zenész akartam lenni mindig, és hál istennek az is lettem. Persze minden hat rád, amit csinálsz valameddig. Ha egy évig egy pincében ülsz, és kutyának nevelnek, egy idő után ugatni kezdesz, még akkor is, ha előtte lord voltál. Biztos vagyok benne, hogy Bandi (Lovasi András- a szerk.) a szövegírásban és zeneileg is valamennyire hatott rám.
C&S: Miután tizenegy éves korod óta koncertezel, valóban nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a zene jelenti majd a fő hivatásodat. Nem is volt semmi más irányvonal, amit szívesen kipróbáltál volna?
Mihalik Ábel: Nem. De nem is akarnék. Igazából a zenén belül próbálom kiterjeszteni a tevékenységi körömet. Most például felkért egy zenekar, hogy legyek a producerük, emellett hangmérnökösködöm, és lemezkeverést is vállalok. Van egy projektem a youtube csatornámon, ahol én veszem fel és vágom a videókat. Tehát tulajdonképpen mindent akarok, ami a zenével kapcsolatos. Nagyon érdekel egy-egy produkció összeérlelése; szerintem izgalmas valamit összerakni különálló részekből. Például ha egy stúdiófelvételnél megkapok nyolc dobsávot, két gitársávot, egy éneket meg egy basszust, ezeket az elemeket nagyon klassz úgy összekombinálni, hogy tényleg működjön.
C&S: Hogyan szoktál kikapcsolódni, amikor mégis elfáradsz a próbák és a koncertek után?
Mihalik Ábel: Egy ideje mindennap mozgok, ami egy jó dolog. Jógázom, bár azt mostanában kicsit ritkábban csinálom. Az új hobbim az ugrókötelezés. Voltak olyan dolgaim az elmúlt időszakban, ami miatt a mozgás valahogy szükségessé vált – nem feltétlenül arra gondolok, hogy eltunyultam, de ez is benne van a pakliban. Egyébként fociztunk még egy fél éve is néhány zenésszel, de aztán sajnos egyre kevesebben jöttek és, megszűnt a csapat.
Mindazoknak, akik kíváncsiak rá, hogyan rendezkedett be az ízig-vérig zenész Mihalik Ábel a színpad elején, vagy már látták/hallották, és tetszett nekik az eredmény, ott a helyük február 19-én a Gozsdu Manó Klubban!
