Helikon Zsebkönyvek #98 – George Orwell: Állatfarm

George Orwell, mielőtt megírta volna a diktatúrák disztópikus kórleletét, az 1984-et, papírra rótta a politikai populizmus pofátlanul pontos vádiratát: az Állatfarm a sztálini diktatúra, a kommunista kényszer kegyetlenségének kíméletlen allegóriája. A századik kötetéhez közeledő Helikon Zsebkönyvek-sorozat ezúttal is egy klasszikussal bővítette zsebkönyvtárunkat.

George Orwell: *Állatfarm*. Forrás: Helikon Kiadó.

A mai Magyarországon már a második olyan generáció éri el a szavazókort, amely egyetlen percet sem élt a szocializmusban, akik csak szüleik és nagyszüleik elmeséléséből ismerik a kádári rendszer populista önkényét, az országunkban állomásozó idegen katonák és az erőszakszervek tekintélyére épülő hatalmi rendszert. A történelemkönyvekből persze sok mindent megtudhatunk a gulágra hurcolt több százezer honfitársunk szenvedéseiről, az 1956-os forradalom és szabadságharc vad vérbefojtásáról, a demokratikus intézmények megsemmisítéséről, az egyházak eltiprásáról, az államvédelmi szervek könyörtelenségéről. A történelem azonban egyvalamit képtelen közvetíteni: az abszurditás érzését, amelyet a politikai populizmus demagógiája ültet az ember szívébe. Erre egyedül a művészet képes.

Az Állatfarm egy hithű baloldali író szatirikus vádirata a tekintélyelvű sztálini rendszer, a kommunizmus hazugságairól, az egyenlőség hamis ígéretéről. George Orwell az 1930-as évek brit szocialista mozgalma sodrásában a Munkáspárt kötelékeibe szegődött, a spanyol polgárháború kitörésével újságíróként Barcelonába utazott, hogy a brit munkásokat tájékoztassa a háború eseményeiről. Végül ő maga is fegyvert ragadott a marxisták oldalán, ám a kommunisták végül leszámoltak elvtársaival és ő elmenekült az országból. Ezt követően szembefordult a politikai kommunizmussal és gyakran bírálta a sztálini Szovjetuniót: élete végéig tartott attól, hogy Trockijhoz hasonlóan merénylet áldozatává válik.

1943/44-ben, a BBC munkatársaként írta meg a kommunista önmeghasonlás szatirikus regényét, ám mivel az Egyesült Királyság a Szovjetunió szövetségese volt, a háború alatt nem jelenhetett meg. Végül 1945-ben látott nyomdafestéket.

Cselekmény

„Minden állat egyenlő” – ez az állatizmus egyik fő tanítása. Egy brit állatfarm lakói, malacok, lovak, birkák és tyúkok kiáltják ki az első szabad állatköztársaságot, az Állatfarmot. Eleinte mindenki egyenlő, ám villámgyorsan kiderül: minden állat más és más lehetőségekkel és képességekkel rendelkezik, ezért munkamegosztásra szánják magukat. A köztársaság politikai-gazdasági igazgatásának fáradtságos szerepét a forradalomban kulcsszerepet vállalt malacok veszik nyakukba. Az egyik, különösen ambiciózus malac, Napóleon, azonban saját képére formálja az állatizmus ideológiáját és politikai rendszerét, az új mottó szerint „minden állat egyenlő, néhány állat egyenlőbb a többinél!” A tekintélyelvű rendszerben gyilkos ideológia veti meg a lábát, az állatok kizsákmányolását az elégedetlen hangokat patakokban ömlő vérbe fojtják.

A kommunista önkény elnyomó rezsimje 1945, az Állatfarm megjelenése után Magyarországon is megvetette lábát, így az állati szatíra egészen 1984-ig nem jelenhetett meg hazánkban, első magyar fordítása az amerikai magyar diaszpórának köszönhető.

George Orwell: Állatfarm (Helikon Zsebkönyvek #98)

A Helikon Zsebkönyvek eddig megjelent kötetei:

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Related Stories

Egy kis őszi borzongás – Leigh Bardugo: Hell Bent – Tűzön-vízen át

Rémisztő(?) hang a fejben – S. A. Locryn: Hugó-könyvkritika

Shannon Chakraborty: Amína asz-Sziráfi kalandjai